Tényleg lopják a vizet a Balatonból?

Hatszor meg lehetne tölteni a Velencei-tavat azzal a vízzel, amely nyáron tűnt el a Balatonból, az alacsony vízállás miatt sok partszakaszon már csak homokozni lehet. Több legenda is él arról, hogy miért zuhan néha drasztikusan a vízállás. Tényleg a haverok jachtjait úsztatják ilyenkor a Sión? Vagy a parti házakat védik a hullámoktól? Utánajártunk a balatoni vízlopásról szóló pletykáknak.

A meleg és száraz nyár miatt szeptember elejére 43 centire csökkent a Balaton átlagos vízszintje, egyes helyeken már bokáig érő vízben lehet besétálni a tó közepéig, és már nemcsak a nagy hajók, hanem a csónakok sem tudják elhagyni a partot. A Balatonnal foglalkozó vízügyi szakemberek szerint mindez normális dolog, a balatoni élővilág az alacsony vízszint ellenére is jobb állapotban van, mint valaha. Sokan vannak azonban, akik nem elégszenek meg ennyivel, és mélyebb összefüggéseket keresnek a tó vízszintjének csökkenése mögött.

Internetes fórumokon és beszélgetésekben megingathatatlanul tartja magát az a legenda, hogy gazdag hajótulajdonosok szeszélye miatt vált ilyen sekéllyé a tó. Az egyik városi legenda szerint azért apadt le a Balaton vize, mert leengedték a Sió-csatornán, hogy a gazdagok milliós jachtjait le- vagy felúsztathassák.

Ez egyértelműen csak legenda - állítja Vörös István, az MTA Balatoni Limnológiai Intézetének osztályvezetője, aki szerint hajókat csak akkor eresztenek át a zsilipen, ha az amúgy is nyitva van a magas vízállás miatt, erre pedig legutóbb 2011 tavaszán volt példa. Megalapozatlan pletykának tartja a hajók utaztatását Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója is. Szerinte már csak azért is lehetetlen, hogy egy-két hajó kedvéért kinyissák a Sió zsilipjeit, mert ahhoz, hogy a csatornán hajókat lehessen úsztatni, előbb két-három napig engedni kellene a vizet, hogy hajózható legyen az amúgy sekély vízű csatorna.

A Sió csatorna zsilipje Forrás: MTI/H. Szabó Sándor (További képekért kattintson a fotóra!)

Olyan valóban volt már, hogy egy vállalkozó a Sión próbálta meg eljuttatni a felújított hajóját a Tisza-tóról a Balatonra. "Először a délszláv-háború, majd az évekig tartó aszály miatt nem tudott felúszni a Balatonig" - emlékezett vissza a történetre Vörös István. Az évekig tartó veszteglést végül a vállalkozó megunta, és inkább több millió forintért, közúton szállíttatta el a hajót a Balatonra.

A csatorna történetében volt példa korrupcióra is. A 19. században még rengeteg vízimalom működött a Sió mentén, a malmok működéséhez pedig elengedhetetlen volt, hogy megfelelő mennyiségű víz legyen a mederben. Sok malomtulajdonos a megfelelő vízhozam érdekében lefizette a zsilipet kezelő hivatalnokot, ezért akkoriban előfordult, hogy a Balaton vízszintje még a mainál is alacsonyabb szintre csökkent.

A vízleeresztés azonban nem is az ő találmányuk. A Sió csatorna ősét i. sz. 292-ben kezdték építeni Galerius császár parancsára. A csatorna évszázadokig csak természetes úton vezette le a fölösleges vizet, ekkoriban a vízállás sokkal szélesebb határok között mozgott, mint ma. A csatornát a 19. század közepén szabályozták, emiatt és a tó partjának mezőgazdasági hasznosítása miatt a vízszint több mint egy méterrel csökkent. A kiszáradt területeket hasznosították, például ezeken épült meg a déli parti vasútvonal, ami szintén befolyásolja a vízszintet: a vasúttársaság és a kiszáradt telkeket megszerző gazdák ugyanis összefogtak a magas vízállás ellen, hogy ne veszélyeztesse üzletüket a vízbőség.

Nincs pénz a víz pótlására

A mostani vízszint valóban kirívóan alacsony, éve óta nem fordult elő ilyen, bár például 2004 elején ennél is jóval alacsonyabb, alig 30 centi volt a vízállás. A zsilipeket ma már csak akkor nyitja ki a vízügyi hivatal, ha a tó vízszintje a 70 és 110 centiméteres sávon kívülre kerül. Csonki István szerint rendkívül precíz szabályozás van arra, hogyan és miért lehet kinyitni a zsilipet. A speciális vízügyi-meteorológiai előrejelzések alapján előre lehet kalkulálni, hogy mikor lehet szükség a Balaton meglékelésére. A vízszint általában tavasszal, a hóolvadás után kerül 110 centi fölé. Ilyenkor összeül egy szakértőkből álló testület, és megvitatják, hogy adott-e minden feltétel a zsilip megnyitásához: van-e árvíz, belvíz, és rendben van-e a Sió medre. A végső szót a vízügyi igazgatóság igazgatója mondja ki, a döntés pedig minden esetben nyilvános.

A vízügyi szakembereknek akkor is be kellene avatkozniuk, ha a vízszint 70 centi alá csökken, ilyen esetben pótolni kellene a vizet, csakhogy erre jelenleg nincs megoldás.

Forrás: ORFK/H. Szabó Sándor (További képekért kattintson a fotóra!)

A legutóbbi aszályos időszakban a tóval foglalkozó civilek, politikusok, illetve szakemberek közösen kezdtek azon gondolkodni, hogyan biztosíthatnák a tó folyamatos vízutánpótlását. Felmerült, hogy a hiányzó vizet a Dunából vezessék bele a Balatonba, azonban ez Vörös szerint veszélyeztetné a tó vízminőségét, ugyanis a Duna jóval piszkosabb, mint a Balaton. Másoknak az volt az ötletük, hogy valamely kisebb folyóból, a Drávából, a Rábából vagy a Murából kapjon utánpótlást a tó, ám ezek a megoldások a horribilis költségeken túl ökológiai kockázatokat is rejtenek. Annak ellenére, hogy a három folyó mindegyike tisztább, mint például a Balatont tápláló Zala, ökológiai hatásuk a tóra egyáltalán nem ismert. Vörös szerint komoly kutatások kellenének ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljön egy ilyen beruházás megvalósíthatósága.

A legvidámabb parcellák

Egy másik népszerű legenda szerint a partra építkező háztulajdonosok hibáztathatók az alacsony vízállásért, miattuk nem lehet magasabbra állítani a 110 centis felső szabályozási szintet, és tartalékolni a vizet a szárazabb időszakokra. Ez részben igaz, de a probléma ennél összetettebb.

A tömeges tóparti parcellázás az 1960-as években kezdődött. Ezerszám osztották akkoriban a vízparti telkeket úgy, hogy nem számoltak a vízgazdálkodási szempontokkal. A közvetlen vízparton felépülő nyaralókat később viszont meg kellett védeni az áradásoktól, ezért a Balaton 230 kilométeres partszakaszából mára 150 kilométert lebetonoztak, hogy a hullámokat megfogják. A körbebetonozott part viszont már csak 110 centis vízállást bír el.

A 2000-es évek elejének aszályos időszakában elkezdtek dolgozni a felső szabályozási szint 10 centis megemelésén. Az áradásoktól leginkább veszélyeztetett négy déli parti önkormányzat viszont megfúrta a vízszintemelést - mondta Csonki István. A vízügyi szakemberek szerint ahhoz, hogy a jelenlegi szabályozási szintet emelni tudják, körülbelül 10-15 centivel meg kellene emelni a part menti szakaszt. Ez becslések szerint is több tízmilliárd forintba kerülne, és hiába lenne még így is olcsóbb, mint egy új mesterséges vízforrást biztosító csatorna kiépítése, erre jelenleg nincsen pénz.