Tétlenséggel vádolja az ügyész a Mal vezetőit

Hibák sorozatát és a cégvezetők tétlenségét is a vádlottak fejére olvasta az ügyészség a vörösiszap-katasztrófa perének első tárgyalásán. Az elsőrendű vádlott védője a sajtónak nyilatkozva visszautasította, hogy védence ne tett volna semmit a károk enyhítéséért.

A nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása vezetett a kolontári vörösiszap-katasztrófához - mondta az ügyész hétfőn a Veszprémi Törvényszéken, a tavalyelőtti katasztrófa miatt indult büntetőper első tárgyalásán, a vádiratot ismertetve.

Az ügyészség a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai telephelyén bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége, továbbá a hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emelt vádat 15 ember ellen január közepén.

A vádirat szerint a vádlottak - akik akkor valamennyien a Mal Zrt. vezetői vagy alkalmazottai voltak - a hatóságokat, külső szervezeteket és a lakosságot nem értesítették a katasztrófáról, és késve adtak jelzést a MÁV-nak és a zöldhatóságnak. Mentésre irányuló intézkedést a katasztrófa után a vádlottak egyike sem tett, és elmulasztották a segítségnyújtást is - állítja az ügyészség.

A megengedett kétszerese

A vád szerint a lerakott anyag tetején tárolt nagy mennyiségű víz a gátszakadás meghatározó oka volt, és ezt a folyadékot sem megfelelően semlegesítették. A tározóban lévő víz mennyisége kétszerese volt a megengedettnek - ha csak a megengedett mennyiségű víz van benne, akkor az iszap nem éri el Kolontárt. A gát északnyugati sarka alatti talajra emiatt óriási függőleges nyomás nehezedett, amit a nátronlúgtól erodált, csökkent szilárdságú talaj nem bírt, és talajtörés következett be. A cég katasztrófaelhárítási terve nem számolt azzal, hogy a baleset nem csak természeti okból vagy szándékos cselekmény miatt következhet be, és nem építették ki a működő jelzőrendszert és a településeket védő gátakat sem - sorolta az ügyész.

Elhangzott, hogy a Kenyerestanyán üzemelő szivattyúház műszereinek üzemideje megnőtt, a tározótér vízszivattyúi - amelyek a X-es kazettából szivárgó lúgos vizet az árokrendszerből szivattyúzták egy másik tározóba - már október 1-jén és 2-án is az átlagosnál hosszabb ideig üzemeltek. A berendezések a katasztrófa napján 10 óra 56 perckor - több mint egy órával a gátszakadás előtt - vészjelzést adtak, de erről a kezelő nem értesítette a diszpécserszolgálatot.

Az ügyész külön kitért arra, hogy az elsőrendű vádlott, B. Zoltán a valóságnak nem megfelelő tájékoztatást adott a helyszínen a kiömlött anyagról, és a vádlottak törvényt sértettek azzal is, hogy a lakosság nem rendelkezett valós ismeretekkel a kazettában tárolt anyagról. Nem veszélyes hulladékként kezelték, a helytelen besorolás a lezárt kazetták mérési adatain alapult. Az anyag összetétele jelentős eltérést mutatott az engedélyben rögzítetthez képest: a katasztrófa idején 13,3 pH-értéket mértek, szemben a jóváhagyott 11 körüli értékkel.

Milliárdos károk

A vádirat összesítésében az áll, hogy az ingatlanokban keletkezett kár eléri a 3,47 milliárd forintot, a lakosság ingóságaiban pedig 4,66 milliárdos kár keletkezett. Az állam által átvállalt közvetlen kár csaknem 23 milliárd forint, ügyintézés alatt van további 11 milliárd forint összegű kárigény. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium részéről 10 milliárd forint polgári jogi igényt jelentettek. A vádirat ismertetése után Magyar György, a sértettek jogi képviselője összesen több mint 380 millió forint összegű kártérítési igényt jelentett be.

Az elsőrendű vádlott védője, Bánáti János a tárgyalás szünetében a sajtó képviselőinek azt mondta: nem értenek egyet a váddal, védence nem ismeri el bűnösségét. Az, hogy a vádlottak nem tettek semmit a katasztrófa kárainak enyhítésében és nem nyújtottak segítséget, nem felel meg a valóságnak - mondta. A tárgyalás kedden a vádlottak meghallgatásával folytatódik.

2010. október 4-én átszakadt az ajkai timföldgyár X-es számú vörösiszap-tározója, és a kiömlő 1 millió 755 ezer köbméternyi erősen lúgos, maró hatású víz és vörösiszap keveréke elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. Tíz embert halt meg, több mint százan megsérültek, az érintett települések egy része lakhatatlanná vált. A Torna patak és a Marcal egy szakaszának élővilága teljesen kipusztult, az iszapömlés több mint 550 hektár fokozottan védett területet semmisített meg vagy veszélyeztetett. A katasztrófáról szóló cikkeinket itt olvashatja.