Szabad-e megölni a betörőt?

Gondokat okozhat a gyakorlatban, ha a jelenlegi formában szavazza meg a parlament az új büntető törvénykönyv múlt szerdán nyilvánosságra hozott koncepcióját, amely az eddigihez képest jelentősen kitágítja a jogos önvédelem kereteit. Nem büntetnék a csoportos és fegyveres támadások elszenvedőit, ha védekezés közben támadójukat megölik. A megkérdezett büntetőjogász szerint a könnyítéssel ugyanakkor túllőttek a célon a kódex szerzői: szélsőséges értelmezés szerint minden sértett felhatalmazást kaphat támadója megölésére.

Mérlegelnie kell-e annak, akit egy sötét utcában vagy a lakásában megtámadnak, hogy támadói az életét vagy csak a vagyontárgyait akarják-e elvenni? A büntető törvénykönyv friss koncepciója szerint a válasz egyértelműen nem. A társadalmi vitára bocsátott tervezet - ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk - jócskán szélesíti a jogos védelem jelenlegi lehetőségeit: a megtámadott akkor is büntetlen maradhat, ha védekezés közben támadója halálát okozza.

A koncepció azért szélesíti az önvédelem lehetőségeit, mert azt feltételezi, hogy egy támadás akár az élet ellen is irányulhat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fentihez hasonló esetekben az érintetteknek a mostani gyakorlattal szemben nem kell mérlegelniük a támadás kivédésének következményeit, hanem - mivel feltehetik, hogy az életük is veszélybe került - lényegében szabad kezet kapnak a védekezésben.

A szabad kéz a fellépés erejében és az eszközök megválasztásában is érvényesül: a koncepció szerint "nem valósít meg bűncselekményt, akinek a cselekménye a saját, illetve mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges", illetve a tervezet egy másik pontján még egyértelműbben megfogalmazva: "a jogos védelemben végrehajtott védekező cselekmény kizárja a védekező büntetendőségét".

A jogtalan támadást a tervezet szerint akkor kell úgy kell tekinteni, mintha az élet kioltására is irányult volna, ha azt éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, illetve ha a lakásba vagy kertbe éjjel, fegyveresen vagy csoportosan hatolnak be.

A támadó viselje a kockázatot

Ezekben az esetekben a megtámadottnak nem kell figyelemmel lenni a támadások kivédésének ma még hatályban lévő arányossági korlátjára, vagyis arra, hogy a támadás elháríthatása nem járhat a támadó életének kioltásával. A koncepció szerint a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak kell viselnie.

A törvénytervezethez készült sajtóanyagban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) gyakorlati példákat is említ a jogos védelemre. Az első szerint, ha éjjel, fegyverrel hatol be egy betörő egy lakásba, és a tulajdonos halálos sérülést okoz neki azzal, hogy leüti, akkor a jog azt úgy fogja tekinteni, mintha a betörő a védekező életére tört volna. Ilyen esetben a támadás elhárítása akár az élet kioltásával is járhat, a jogos önvédelmet gyakorló tulajdonos pedig nem büntethető.

Egy másik példa szerint, ha éjjel betörőket kap rajta a tulajdonos a lakásában, de azt nem tudja megítélni, hogy van-e náluk fegyver, akkor a jog erre is úgy tekint majd, mintha a betörő a védekező életére tört volna. Az önvédelem a KIM szerint szintén járhat akár az élet kioltásával is, anélkül, hogy a tulajdonos tettéért büntethető lenne.

Egy harmadik példában a büntethetetlenségnek azt az esetét vázolja a KIM háttéranyaga, amikor éjjel valakit csoportosan megtámadnak az utcán és a pénzét követelik, a megtámadott pedig nem tudja megítélni, hogy támadóinál van-e fegyver, és úgy üti meg egyiküket, hogy az beveri a fejét a betonba, és meghal.

Emberölésénél helyszínelő rendőr

A KIM sajtóanyaga arra is hoz példát, hogy mikor nem jár már egyértelmű felmentés azért, ha a támadója halálát okozza valaki: ilyen lehet, ha egy garázsából vagy kertjéből értékeket kihurcoló tolvajokat leleplező ingatlantulajdonos engedéllyel tartott fegyverével dühében lelövi a tolvajt - vagyis nem az életét, hanem a vagyonát védi meg - akkor a bíróság az eset összes körülményét mérlegelve fogja eldönteni, hogy a védekező ijedt vagy felindult volt-e, ami menthetővé teszi tettét.

Ugyanez vonatkozik a koncepció szerint a tulajdon elleni támadások megelőző védelmére is: bár a tervezet úgy fogalmaz, nem valósít meg bűncselekményt, aki "saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz", a példatár szerint, ha egy gazda a tolvajokat megelégelve áramot vezet a terméseit védő kerítésbe, és az halálos áramütést okoz egy betörőnek, akkor a bíróság vizsgálni fogja, hogy a kerítésbe vezetett áram alkalmas volt-e az élet kioltására, illetve, hogy a gazda mindent megtett-e a sérelem elkerülésére.

"Komoly gondokat okozhat"

Gellért Balázs büntetőjogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense szerint a gyakorlatban komoly problémákat okozhat, ha a koncepciót a jelenlegi formájában fogadja el a parlament. A tervezet érvelése szerint ugyanis a jogos védelem túl tág - és akár szélsőséges - értelmezését teszi lehetővé: "És mi van, ha odajönnek hozzám hárman a sötét utcán, és eszük ágában sincs kirabolni vagy megölni, csak jól meg akarnak verni, mert haragszanak rám valamiért? Ezt én persze nem tudom, akkor is büntetlenül megölhetem őket?" - hozott egy példát az enyhítés körüli bizonytalanságokra a jogász, hozzátéve, hogy a büntető törvénykönyv nem engedheti meg magának, hogy - főleg ilyen súlyos következményekkel járó esetekben - ennyi alternatíváját kínálja az értelmezéseknek.

Gellért Balázs szerint a koncepciókészítők szándéka eredendően nem volt rossz, mert a hatályos Btk. alapján előfordulhat, hogy gondatlan emberölésért elmarasztalnak valakit, aki, miközben magát védte, halálos sérülést okozott támadójának (a bíróság ilyenkor a védekezés aránytalanságára hivatkozik a támadáséval szemben). A választott út azonban szerinte téves, és úgy véli, a problémán pedig már az is segítene, ha az elhárítás legkisebb szükséges mértékét, mint mércét, meghagynák a törvényben.

Három éve is szigorítottak

A Btk. jogos védelemre vonatkozó rendelkezéseit Marian Cozma román válogatott kézilabdázó 2009-es meggyilkolása utáni közfelháborodás hatására két éve már a Bajnai-kormány is szigorította. A 2009 augusztusában életbe lépett módosítás szerint a megtámadott már nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől, és nem büntethető, "akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személyei, javai vagy közérdek elleni jogtalan támadás elhárításához szükséges". Még akkor sem, ha az elhárítás szükséges mértékét az illető ijedségből vagy felindulásból túllépi, vagyis erősebb eszközzel lép fel a támadó ellen, mint amivel megtámadták. A büntetlenségnek ugyanakkor feltételei is maradtak: a jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszköz nem lehet alkalmas az élet kioltására, a védekezőnek pedig az adott helyzetben elvárható módon mindent meg kell tennie a sérelem elkerülése érdekében.

Régi terv volt

A Fidesz elképzeléseiben egyébként nem újdonság a jogos ön- és tulajdonvédelem kérdése: már a párt választási, illetve a későbbi kormányprogramjában is hangsúlyos volt a téma, tavaly pedig az újonnan elfogadott alaptörvénybe is beemelték, hogy mindenkinek joga van a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

"Ha egy sötét utcában megtámadnak, vagy rám törnek a házamban, miért kellene mérlegelnem, hogy csak a pénzemet akarják-e, vagy az életemet?" - indokolta az [origo]-nak az akkor még csak tervezett enyhítést már tavaly tavasszal egy kormányzati tisztségviselő, megerősítve, hogy e lépés is abba a még ellenzékben meghirdetett közbiztonság-javító koncepcióba illeszkedik, amelynek része volt a visszaeső bűnelkövetőkre vonatkozó három csapás törvény kormányváltás utáni, szinte azonnali elfogadása, és a kis értékű lopások súlyosabb büntetése is. A három csapás törvény szerint akár életfogytiglani börtönt is kaphat az, aki harmadszor követ el erőszakos bűncselekményt. A jogszabály tervezetét először a Cozma-gyilkosság után egy héttel nyújtotta be a Fidesz, de az akkori parlament nem vette napirendre.

A jogos önvédelem szabályainak kriminológiai vonzatairól információink szerint már 2010 nyarán tanulmányokat rendelt a KIM. A tárca szakértőire, úgy tudjuk, kezdettől az olasz gyakorlat volt leginkább hatással, ez a magyarnál is szélesebb körben teszi büntetőjogi következmények nélkül lehetővé a jogos önvédelmet.

Ugyancsak régebb óta készültek a kormánypártok a tulajdon elleni támadásokkal szembeni fellépés könnyítésére is: a kérdés a pártban az [origo]-t tájékoztató elnökségi és kormányzati források szerint a kerítésébe áramot vezető és azzal 2008-ban egy tolvaj halálát okozó kesznyéteni gazda ügye óta napirenden volt, és tovább erősítették azok a választási kampányban érkező jelzések, illetve a kormánypárti képviselőkhöz és a kormányfő Facebook-oldalára érkező panaszok, amelyek szerint az emberek nem érzik biztonságban javaikat.

A büntetőjogi szigorításokról és a jogos védelem kiterjesztéséről az [origo] által megkérdezett kormánypárti források egybehangzóan azt mondták, hogy szerintük szükség van az elrettentésre. "Nem akarjuk tovább hallgatni a megélhetési és cigánybűnözéses lemezt. Igenis mindenki tanulja meg, hogy nem ölhet, lophat és rabolhat következmények nélkül" - ismételte meg például állítását a Fidesz egyik, a szigorítást már a jogos védelem tavalyi alaptörvénybe emelésekor is üdvözlő elnökségi tagja. A pártvezetés néhány tagjának korábban ugyanakkor voltak "emberi jogi természetű" aggályai a tervek miatt, de ezek végül kisebbségben maradtak a testületben.