Nem tett le Orbán a fizetős felsőoktatásról

A lázadó diákok elől kitért, de nem adta fel azt a tervét Orbán Viktor, hogy radikálisan csökkentse azoknak a számát, akik állami támogatással tanulhatnak a felsőoktatásban. A kormány kezében olyan fegyver van, amellyel gyakorlatilag visszahozhatja a keretszámokat. A miniszterelnök kitart amellett, hogy hosszú távon csak az államnak fontos területeken támogatják majd a képzést. A fideszesek úgy érzik, a diákokkal való csatából jól jöttek ki, a szigorítás pedig úgyis csak a választások után jön.

Elengedte, vagy ha úgy tetszik, kísérleti évnek tekinti a kormány a 2013-as felsőoktatási tanévet azok után, hogy a tavaly decemberben kezdődött hallgatói tiltakozások hatására gyökeresen át kellett írnia korábbi elképzeléseit - mondta az [origo]-nak több, a területre rálátó kormánypárti politikus.

A kormány eredetileg az államilag támogatott keretszámok drasztikus csökkentését tervezte: egy december elején nyilvánosságra került tervezet szerint a 2012-es 38 ezer helyett mindössze 10 ezren tanulhattak volna ingyen az egyetemeken (további 46 ezren pedig részösztöndíjas helyre jelentkezhettek volna). A diákok december 10-én kezdődő tiltakozásaikkal azonban kevesebb mint egy hét alatt meghátrálásra kényszerítették a kormányt: két nappal a második nagyobb tüntetés után már a keretszámok teljes eltörléséről és a majdnem mindenki számára ingyenes felsőoktatásról tett bejelentést a miniszterelnök.

A totális hátraarc ugyanakkor a fideszes politikusok szerint korántsem annyira kedvezőtlen a kormánynak, mint azt sokan elsőre gondolták. Egyrészt a visszalépés politikai hozadéka - vagyis, hogy a Fideszre így nem égett rá, hogy tandíjat vezet be, és az ügy nem vált egy kormánnyal szembeni tüntetéshullám hívószavává - a megkérdezett fideszes és kormánypárti vezetők egybehangzó állítása szerint összehasonlíthatatlanul nagyobb annál, mint amekkora költségvetési mínuszt esetleg okoz majd az új rendszer. A felsőoktatási intézmények reformja az ügyre rálátók szerint ráadásul nem elmarad, csak lassabban valósul meg: a felszámolni tervezett képzési párhuzamosságok nem 2013-tól, hanem egy évvel később, és nem a korábban emlegetett intézménybezárásokkal vagy összevonásokkal.

Maradt eszköz, csak másként hívják

A kormány eddigi felsőoktatási reformkoncepcióiban visszatérően felbukkant egyes intézmények felszámolása vagy összevonása (egy másfél évvel ezelőtti elképzelés szerint például a 29 állami egyetem és főiskola helyett csak tizenhat működhetett volna, megszűnt volna a Budapesti Corvinus Egyetem is.) Orbán Viktor miniszterelnök tavaly ősszel viszont már úgy vélte, hogy nem szabad a jobban működő intézményekbe olvasztani a csődtömegeket, ezért a gazdaságtalanul működő - zömmel vidéki - főiskolákat a sorsára hagyta volna a kormány, úgy, hogy az államilag finanszírozott keretszámok kiosztásánál nem kaptak volna támogatott férőhelyeket.

A keretszámok eltörlésével ez a fajta beavatkozási eszköz kiesett a kormány kezéből, de nem végleg: a decemberben módosított felsőoktatási törvény szerint az emberi erőforrás miniszter ugyanis minden egyes szakhoz külön ponthatárokat határozhat meg. Ezzel az eszközzel ebben az évben nem él a miniszter, most csak egy 240 pontos minimumot határoztak meg, a tényleges bejutási küszöböt az intézmények húzzák meg kapacitásaik függvényében. 2014-től viszont már beveti: a korábbi évek jelentkezési statisztikái alapján pontosan be tudja lőni, hogy a szakonkénti határok fölé hány hallgató fér be. Vagyis a ponthatárokkal ugyanúgy szűkítheti a bejutók számát, mintha keretszámokat határozott volna meg, ráadásul úgy, hogy közben képzési struktúrájuk átgondolására is kényszerítheti az intézményeket.

"Mondhatjuk például, hogy a nyíregyházi kommunikáció szakra, teszem azt, 500 pont a bejutási határ. Többet nem is kell tenni, nyilván ember nem jelentkezik oda ilyen feltételekkel, vagyis az adott szak sem indul el" - illusztrálta a kormány lehetőségeit egy szélsőséges példával egy kormányzati tisztséget is betöltő fideszes, aki szerint ez az év arra is jó, hogy legalább kiderülnek az új rendszerben is a hallgatói preferenciák.

Minőségi felsőoktatás keveseknek

A ponthatáros trükköt elvileg egyébként már a 2013-as jelentkezéseknél is bevetette volna a miniszterelnök, aki eredetileg azt szerette volna, ha a keretszámok eltörlése után is ugyanolyan kevés hallgató tanulhatott volna ingyen, mint a tiltakozásokat kiváltó eredeti tervekben. A Fidesz elnökségi tagjai azonban - ahogy azt korábbi cikkünkben megírtuk - figyelmezettek rá, hogy a nyár elején, a felvételik lezárulta után mindenképpen kiderül majd a "turpisság" (vagyis hogy hányan jutottak be ingyenes helyekre) és akkor az eddigieknél is durvább méreteket is ölthet a hallgatók tiltakozása. Ezt pedig - szólt az érvelés - kevesebb mint egy évvel a választások előtt a kormány nem engedheti meg.

Az államilag támogatott képzésben részt vevők számának szűkítéséről Orbán Viktor több forrásból megerősített információink szerint ennek ellenére továbbra sem tett le: még egy többezres diáktüntetéssel egy időben tartott decemberi kormányülésen is azt mondta, hogy hosszú távon olyan, önfinanszírozó felsőoktatás megteremtésére törekszik, amelyben néhány speciális területet - jellemzően az államnak fontos orvos-, pedagógus-, rendőr, illetve hivatalnokképzést - kivéve akár egyáltalán nem is lennének államilag támogatott férőhelyek.

Azóta pedig több fórumon is elmondta, hogy a magasan meghúzott ponthatárokkal az állam a minőségi oktatást finanszírozza majd, a többi pedig a piac dolga lesz, vagyis az alacsonyabb ponthatárt elérők tanuljanak önköltséges képzéseken. A fizetős oktatásért ez esetben azonban már nem okolhatják a kormányt a kiszorulók. "Tetszettek volna jobb felvételit írni, akkor befértek volna a támogatott helyekre" - illusztrálta a hozzáállást egy kormányzati elképzeléseket ismerő fideszes.

Aki nem ír alá, úgyis fizet

Információink szerint nem kizárt, hogy már idén a "ponthatáros beavatkozás" eszközével él majd a kormány annak a 16 szaknak az esetében, amelyet 2013-ban csak önköltséges formában indíthatnak az intézmények. Múlt heti egyeztetésükön a HÖOK delegációja azt javasolta Balog Zoltánnak, hogy az általánosnál akár magasabb ponthatár mellett, de az említett 16 szakon is induljanak állami ösztöndíjas képzések. Úgy tudjuk, van rá esély, hogy a miniszter engedjen, és egy általa megállapított - várhatóan igen magas - ponthatár mellett néhány tucat támogatott helyet mégis meghirdethessenek ezeken a szakokon - mint ahogy történt a 2012-ben a töredékére vágott jogász, illetve közgazdászképzések esetében.

A létszámszűkítő megoldások mellett az ügyre rálátó kormánypárti politikusok arra a trükkre is felhívták a figyelmet, amely akár az államilag támogatott helyek kiterjesztéséből adódó költségeket is mérsékelheti. Eszerint igaz ugyan, hogy az eredetileg tervezettel szemben több diák kap lehetőséget az ingyenes tanulásra, de egyes elit szakokon a magas intézményi ponthatár miatt sokan eleve csak önköltséges képzésre jutnak majd be.

Kormányzati becslések szerint emellett az ingyenes helyekre bejutóknak legalább negyede nem lesz hajlandó aláírni a csak röghöz kötésként emlegetett hallgatói szerződést. Márpedig csak azok tanulása ingyenes, akik vállalják, hogy a képzési idő legfeljebb másfélszeresén belül befejezik tanulmányaikat, illetve a diplomaszerzést követő húsz éven belül tanulmányi idejük kétszeresét magyarországi munkahelyen töltik el (egy mérnöknek eszerint például 10 évet, egy orvosnak 12 évet kell itthon dolgoznia). Azoknak viszont, akik nem írják alá a szerződést, ki kell fizetniük majd a képzési költségét, ami máris mérsékli a ráfordítást. Ráadásul - igaz, csak évekkel később - azok képzési díja is visszafolyik majd a költségvetésbe, akik aláírták ugyan a megállapodást, de végül nem teljesítették valamelyik feltételt.