Hősök, akiket magukra hagytak

Tavaly szeptember óta nincs állása és biztosítása annak az amerikai kommandósnak, aki 2011 májusában lelőtte Oszama bin Laden al-Kaida vezért. A háborús övezeteket megjárt magyar katonákra sem feltétlenül vár különb sors. A seregnek nincs pénze, hogy foglalkozzon velük, így magukra maradnak a civil életben, sokan külföldön próbálnak szerencsét.

Állás és egészségbiztosítás nélkül tengeti napjait az a volt kommandós, aki egy akcióban végzett a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásért felelőssé tett Oszama bin Laden al-Kaida vezérrel - derült ki abból az interjúból, amit az Esquire magazin készített az amerikai katonával. A csak "lövészként" emlegetett férfi többször is segítséget kért a hadseregtől, de sikertelenül. A haditengerészet a legutóbb azt ajánlotta fel neki, vegyen fel új személyazonosságot, és fuvarozzon egy sörszállító kamiont Milwaukee államban. Az [origo] magyar katonákkal készített interjút, hogy kiderüljön, mi történik azokkal a veteránokkal, akik több külföldi missziót is megjártak.

Nem érzik a veszélyt

Márton Róbert volt szakaszvezető megjárta Koszovót, Szarajevót és kétszer Afganisztánt. Afganisztánban támadás is érte, pokolgépet robbantottak a konvoja mellett, de senki sem sérült meg. Kabulban hét hónapot töltött, majd amikor a magyar tartományi újjáépítési csoport (PRT) 2006-ban átvette a hollandoktól a Baglán tartományban lévő tábort, oda vezényelték. Nagyméretű teherautókat vezetett, amelyek egyáltalán nem voltak páncélozva, "de nem éreztük a veszélyt, csak arra gondoltunk, hogy feladat van, és meg kell csinálni" - mondta a 35 éves férfi.

A magyar tartományi újjáépítési csoport (PRT) katonái járőröznek Afganisztán északi részén

Az első PRT nehéz helyzetben volt, az elején rengeteg előítélettel kellett megküzdeniük, főleg a hollandok miatt, akik képesek voltak kiásni egy medencét a tábor közepén, ezzel idegesítve a helyieket, akik nem engedhettek meg maguknak ezt a luxust, ami egy alapvetően vízhiányos területen nem meglepő - mesélte Márton. Az afgánok lassan hozzászoktak a magyarokhoz, és jobban elfogadták őket, mint más nyugatiakat. Tudták például, hogy "a szovjetek hozzánk is bejöttek, ezért volt miről beszélni, voltak közös pontok". A feszültséget azonban jelzi, hogy a rá következő években a magyar PRT elvesztette két tűzszerészét is, akiket munka közben öltek meg a lázadók.

A szakaszvezető a kiküldetések alatt majdnem három évet töltött távol a szeretteitől, a missziózást akkor hagyta abba, amikor a családja már nem bírta tovább az állandó távollétet. "Ha az ember külföldön van, a család rámegy, ha itthon, akkor az nudli" - mondta Márton, aki szerint a magyar fizetésből képtelenség megélni. Ezért döntött úgy, hogy 12 év után elhagyja a sereget, és a civil életben próbál boldogulni. Szerinte sokan leszereltek az idén, mert az alacsony rendfokozatú katonák fizetése nagyon szerény, és csak annak éri meg csinálni, akinek nincs családja.

A PRT katonái őrzik Camp Pannonia, a magyar tábor egyik kapuját

A honvédség egy százezer forint értékű tanfolyammal segítette a volt szakaszvezetőt, átképezték buszsofőrnek, és ezzel lezárult a katonai pályája. Jelenleg autószerelésből tartja fenn magát. "Van egy lehetőség Németországban. Ez a jövő" - mondta. Sok, már leszerelt katonatársa "dobbantott" külföldre, néhány ismerőse Angliában vagy Németországban él, tízből hatnak bejött a számítása. Más nemzetek leszerelt katonáit szívesen alkalmazzák különböző biztonsági cégek, de Magyarországon ez nem működik, a katonaságnál megszerezett tapasztalatot nem igazán lehet kamatoztatni a civil életben. A katonaság nem hiányzik neki, csak a társaság, ezért a barátaival, volt kollégáival gyakran összejár, a régi időkről beszélgetnek.

Nem kérnek sokat

A magyar elit katonai, hivatalos nevén rohamlövészképzés megalapítója, Koltai Arnold nyugalmazott alezredes több évig tanult az Egyesült Államokban, ahol elvégezte - harmadik magyarként - a rangertanfolyamot is. Ezeken a többhetes tanfolyamokon átlagosan 60-70 százalékos a lemorzsolódási arány, de lehet akár 80 is, tehát a világ legkeményebb képzései közé tartoznak. Ejtőernyős és különleges feladatokat is végzett, illetve magyar és EBESZ-missziók tagjaként megjárta Afganisztánt, Boszniát és Grúziát. Afganisztán fővárosában, Kabulban állomásozott, amikor a bázist rakétatámadás érte: egy kínai gyártmányú rakéta a közelében csapódott be, de megúszta sérülés nélkül. Az egészsége viszont ráment az összesen 22 évnyi szolgálatra, végül csigolyasérülés miatt kellett leszerelnie. Az orvosok szerint a háta miatt alkalmatlanná vált a katonai munkára. Nyugállományba került.

Koltai Arnold (a kép jobb szélén) eligazítást tart egy többhetes különleges lövészkiképzésen

"Nem tudok örülni annak, hogy a nyugdíjamból adóznom kell, de elfogadom. Azt viszont nehéz megemészteni, hogy az állam - adók szintjén - bünteti, ha a nyugdíj mellett dolgozni szeretnék" - mondta a volt alezredes, aki szerencsésnek is érzi magát, hiszen a tudása ma is eladható, és saját cégében ezt kamatoztatni tudja. Jelenleg tanácsadással és tréningek, programok szervezésével foglalkozik. A honvédség nehéz helyzetben van - mondta -, így nem lehet csodálkozni, hogy képtelen anyagilag támogatni egykori "hőseit", viszont megbecsülésből sem jut sok a leszerelt állománynak. "Mi nem kérünk sokat, csak annyit, hogy ne hagyják elveszni a szolgálat alatt felhalmozott tudást és kapcsolati tőkét" - mondta, de megjegyezte: "Soha nem fogom kérni a Honvédelmi Minisztériumot, hogy foglalkoztassanak, ha nekik ez maguktól nem jut eszükbe. Ha azonban egyszer mégis, akkor szívesen segítenék."

Koltai szerint a szűkös anyagi lehetőségek miatt ma nem motiválják eléggé az állományt, a leszerelteket pedig egyenesen magukra hagyják, sokan elkallódnak, amikor befejezik a katonai pályát. A sereg burok annak, aki benne van, ezért is küzdenek sokan pszichés problémákkal, amikor kikerülnek belőle. Nem találják a helyüket, nem érzik, hogy tartoznának valahová. A nyugalmazott alezredes szerint éppen ezért egyre több volt kollégája kényszerül arra, hogy leszerelés után külföldön próbáljon szerencsét. De ő nem menne, mert "megmondom őszintén, itthon is meg tudom állni a helyemet. De megértem azt, aki erre nem képes, és ezek egyre többen vannak". Arra a kérdésre, hogy milyen érzés visszalépni a civil életbe, azt válaszolta, hogy semmilyen, mert ő soha többet nem tud civil lenni. Mindenhez katonaként, katonai észjárással áll hozzá, és ezen már nem tud változtatni, "sem a fejemben, sem pedig a szívemben".

A Honvédelmi Minisztérium (HM) az [origo] megkeresésére csütörtökön azt közölte, hogy a honvédség állományából kiváló katonák elhelyezkedése érdekében támogató rendszert működtetnek, amely egyrészt információkkal segíti a leszerelt katonákat, másrészt folyamatos konzultációs lehetőséget biztosít a visszailleszkedéssel kapcsolatos problémák megelőzése és megoldása érdekében. Pályázat alapján pedig hozzájárulnak - maximum 100 ezer forint értékben - egy átkápzási tanfolyamhoz, de ezt csak az veheti igénybe, aki önhibályán kívül kerül ki a szervezetből. Akik szolgálati nyugdíjban, illetve szolgálati járandóságban részesülnek, azok életük végéig igénybe vehetik a tárca támogatásait és segítő programjait, mint például egészségügyi ellátás, étkezési, lakhatási és üdülési támogatás.