Van, ami Isten parancsa

Hiába hallunk folyamatosan a vatikáni ármánykodásokról vagy gyerekeket molesztáló papokról, hazai egyházi emberek szerint ezeknél sokkal fontosabb kihívások előtt áll a katolikus egyház. Ők nem azt várják az egyháztól, hogy óvszereket osztogasson és a pedofil papokkal legyen elfoglalva, hanem hogy bástyák építgetése helyett nézzen szembe a belső problémáival, ne ijedjen meg a világtól, és találjon választ a hozzájuk forduló emberek problémáira.

"Észrevettem magamon, hogy ha az egyházról szóló hírekre kattintok, akkor megszólal bennem egy belső hang: na, már megint egy pap, biztos pedofil. Aztán hirtelen kapcsolok, hogy én is pap vagyok. Kialakult bennem egy olyan egyházkép, amely a filmekből, hírekből állt össze a fejemben, az viszont valami egészen más, mint amit személyesen tapasztalok az egyházból" - illusztrálta egy fiatal vidéki pap azt, hogy a média által sugallt egyházkép szerinte mennyire messze esik attól a világtól, amelyben az egyházi emberek élnek.

A pedofil papokon kívül a média rendszerint olyan témákkal foglalkozik a katolikus egyházzal kapcsolatban, mint az abortusz és a fogamzásgátlás tilalma, vagy esetleg valamilyen vatikáni ármánykodás. De vajon mit gondolnak erről az egyházi emberek? Papokkal, szerzetesekkel, teológusokkal és nővérekkel beszélgettünk arról, ők hogyan látják a vezetőválasztás előtt álló katolikus egyház jövőjét és XVI. Benedek örökségét.

Fűszoknyás lányok és a visszarendeződés

Hogy Benedek munkásságát jobban megértsük, az 1965-ben lezárult II. vatikáni zsinatig kell visszamenni. A zsinaton számos újításról döntöttek, főleg az egyház nyitottságával vagy a más vallásokkal való párbeszéddel kapcsolatban. 1970-ben VI. Pál modernizálta a misegyakorlatot, amely az évszázadokon át bevett, tridentinek nevezett miserendet váltotta, többek között lazítottak a rítus szabályain, a latin nyelv helyett az anyanyelven kezdték tartani a miséket és a tradicionális zenét is válthatta modernebb vagy akár népzene. A II. János Pál külföldi útjairól szóló közvetítésekben pedig jól látszott, hogy ő mennyire felkarolja az újdonságokat."Nagyon újszerűek volt az ilyen misék, amely a különféle kultúrák felé is nyitott. Ha az ember megnézett egy közvetítést, akkor láthatta, hogy egy fűszoknyás, félmeztelen nő is lehet része egy ilyen misének. Ez is a nyitást jelentette a világ felé" - mondta Csák András balassagyarmati káplán.

Bár nézetei alapján II. János Pál is konzervatívnak tekinthető, Benedek nyolcéves pápasága alatt látványos volt a visszarendeződés. "Látszott rajta, nagyon bántja, hogy sok minden eltűnt, a sok száz éves értékeket, tradíciókat próbálta visszahozni. Az, hogy ismét engedte, hogy a tridenti miserendet használják, látszólag külsőség volt, de nagyon kényes pontnak számított. Benedek azért is igyekezett nagyobb teret adni a régi miserendnek, mert így próbálta csökkenteni a feszültséget a kétfajta egyházszemlélet között. És azt is jelezte, hogy szerinte a '70-es években túlságosan előreszaladtunk" - mondta Csák. "Alapvető tendencia volt az általa túlzottnak tartott nyitottság visszavonása. Úgy próbálta erősebbé tenni az egyházat, hogy a világtól elkülönülő sajátosságait hangsúlyozta, és nem a párbeszédet" - mondta Mártonffy Marcell volt bencés szerzetes, az Andrássy Gyula Egyetem dékánja.

A megkérdezettek többsége úgy festette le Benedeket, mint kiváló teológust, aki viszont nem tudott úrrá lenni a vatikáni hatalmi harcokon, és nem tudta megfelelően kezelni az egyház botrányait. "Teológiai szempontból elismeréssel szólok róla, jók voltak az enciklikái, ugyanakkor pápai pozíciójából adódóan kevesebb volt a szabadsága, mint bíborosként. II. János Pálhoz képest is visszafogott volt, nem tudta továbbvinni eléggé a II. vatikáni zsinat bátorságát, és az egyházban sem volt olyan szabad a légkör, mint VI. Pál alatt" - mondta Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a józsefvárosi Jézus Szíve-templom igazgatója. A domonkos nővérek magyarországi vezetője, Deák Viktória Hedvig ugyanakkor azt írta, nagyon szerette a pápában a zseniális pedagógust, aki a legbonyolultabb dolgokat is el tudta magyarázni mindenki számára érthetően.

Forrás: AFP/Derrick Ceyrac

II. János Pál Mozambikban 1988-ban

Benedek kudarcai közé sorolják, hogy nem nyitott a más vallásokkal való párbeszédre, sőt 2006-os regensburgi beszédével magára haragította a muszlim világot. A pápasága alatt kirobbant pedofilbotrányokkal sem nagyon tudott mit kezdeni, nem vezetett be olyan intézkedéseket - mint például a cölibátus lazítása -, amelyekkel a jövőben csökkenthette volna ennek a veszélyét, és nem tudott mit kezdeni a vatikáni belharcokkal sem, amit a vatikáni bank pénzmosási ügyei és a Vatileaks-iratok kiszivárgása is alátámaszt. Regnálása alatt számottevően csökkent a pápai intézmény presztízse.

"Dicséretes, hogy erején felül próbált utazni, és törekedett arra, hogy a médiának megfeleljen, de neki nagyobb erő kellett ehhez, mint az elődjének, akinek ez magától értetődő volt. Becsülendő, hogy meg akar felelni annak, amire kevésbé volt predesztinálva II. János Pálnál" - mondta Vértesaljai. Szerinte Benedek visszahúzódóbb, magányosabb és törékenyebb volt elődjénél, és az egyik hendikepje az volt, hogy János Pállal szemben neki nem volt egy Ratzingere, akiben minden szempontból teljesen megbízhatott volna. "Amikor megválasztották, azt gondoltam, hogy lehet benne pozitív potenciál, mert gondolkodó, teológus pápa lesz, aki kérdéseket fog feltenni. Az első enciklikája valóban mintha ebbe az irányba mutatott volna. Később viszont kiderült, visszarendeződés és konzervativizmus jellemzi a pápaságát. A lemondása viszont nagyon fontos lépés, és hozzájárul a pápaság átértékeléséhez: megmutatja, hogy egy pápa is mondhatja azt, elfáradtam, nem csinálom tovább" - mondta dr. Mészáros György volt szalézi szerzetes, egyetemi oktató és egy meleg keresztény közösség vezetője, aki három évig tanult Rómában.

Vissza a csodabogársághoz

Mivel a pápát választó bíborosok II. János Pál és XVI. Benedek idejében kerültek a testületbe, nehezen elképzelhető, hogy az új pápa jelentősen eltérjen a eddigi irányvonaltól. Így egyelőre az sem várható, hogy olyan, szimbolikusnak tekintett kérdésben máshogy vélekedjen a katolikus vezetés, mint a női papság, a cölibátus vagy a melegek jogai. "Ezek valójában fontos kérdésfelvetések, amelyekről párbeszédet kellene folytatni. Az egyházi vezetés egy része viszont inkább megijedt attól, ami a világban zajlik, és a visszalépés irányába ment el. Az egyházat érő támadások erősek, néhol túlzóak, de nagyrészt abból fakadnak, hogy az intézményes egyház erősen hatalmi pozícióból cselekszik, kirekesztő, bezárkózik, és sokszor a képviselőinek életvitele is súlyos ellentmondásba kerül a túl merev hivatalos tanítással. Ezekkel a problémákkal kellene őszintén szembesülnünk az egyházban, ehelyett inkább bástyák épülnek. Az első lépésnek annak kellene lennie, hogy az egyház ne tudatlan, elnagyolt megnyilatkozásokkal reagáljon a támadásokra, hanem párbeszédet folytasson a világgal. Ez a kérdésfelvetés helyi szinten sokszor megtörténik egyébként, és ez belső konfliktust okoz az egyházban" - mondta Mészáros arról, hogy szerinte miben kellene változtatnia a leendő pápának.

Csák András szerint az új pápának alternatívát kellene mutatnia a válságba került modern világban, és az egyháznak olyan közösséget teremtenie, ahol mindenki biztos világban érezheti magát. "A Római Birodalomban a keresztények érezhetően másként éltek. Sokan csodabogárnak tartották őket, de a világ felfigyelt rájuk, mert eltérőek voltak, szinte kontraszttársadalmat alkottak. Jó lenne az ókeresztény gyökerekhez visszatérni, amikor az egyháznak nem volt nagy szervezete, sok intézménye, pénze, de volt olyan tanúságtevő ereje, amely erősebbnek bizonyult a Római Birodalomnál" - hozott az ókorból példát arra, hogy milyennek képzeli el a katolikusok jövőjét. Helyi tapasztalatai alapján nem azokat tartja az egyház legfontosabb problémáinak, amelyekről a médiában lehet olvasni, mert ő az emberek létbizonytalanságával, csüggedtségével és szomorúságával találkozik, sokan ezekre keresnek segítséget az egyháznál.

Forrás: AFP/Vincenzo Pinto

XVI: Benedek találkozója a püspökökkel

Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes szerint a kényes kérdéseket is meg kellene különböztetni egymástól. "Van, ami Isten parancsa, és van, ami egyházi törvény, szokás. Nem várhatunk a pápától olyan evangéliumellenes dolgokat, mint az élet elvétele. De az olyan egyházi szokásokon, mint a cölibátus, talán lehetne változtatni, így a paphiány is csökkenthető lenne" - mondta az egyetemi tanár. Ha pedofil papokról hall, az elszomorítja, de mint mondja, ne ítélj, hogy ne ítéltess. "Hajlamosak vagyunk mások hibáit elítélni, de ki tudja, hogy azok az emberek, akik elbuktak, milyen körülmények között éltek, miken mentek keresztül. Nem jó dolog másokat megítélni" - jelentette ki.

Deák Viktória Hedvig is úgy látja, hogy a média különös előszeretettel koncentrál azokra a témákra, amelyek a szexualitással vannak kapcsolatban. Ugyanakkor szerinte az egyházat nem lehet felelőssé tenni például azért, ha a fogamzásgátlás tilalma miatt nő az AIDS-esek száma. "Nem az óvszer tiltása okoz szenvedést, hanem az egyház tanításának be nem tartása. Ha mindenki betartaná ezeket, nem lenne AIDS. Azokban az országokban, ahol sikerült eredményeket elérni az AIDS ellen, épp a hűség reklámozása hozta a sikert. Pusztán rossz minőségű óvszerek osztogatása semmit nem fog megoldani egy olyan társadalomban, ahol a nők helyzete teljesen más, és más a szexualitás helye is. Csak még felelőtlenebb szexuális magatartásra fog ösztönözni, azaz a problémát fogja növelni. Teljes naivitás azt gondolni, hogy kiosztják az óvszert, és attól majd az érdekeltek használni fogják Afrikában" - írta. Szerinte erről tanulmányok is megjelentek, csak kisebb nyilvánosságot kapnak, mint azok a típusú hírek, hogy "a gonosz katolikus egyház tiltása miatt szenvednek a szegény afrikaiak milliói, bezzeg ha az egyház ezen változtatna, minden rögtön szép lenne".

"Azért tartom rossznak, ha ezekre a kérdésekre koncentrálnak, mert ezek a kérdések - bár lehetnek fontosak - egy ennél sokkal fontosabb téma, az örömhír peremén helyezkednek el. Azaz kiragadott részek egy nagyobb egészből, már pedig ha a lényeget nem értjük, konkrétan hogy mi Isten terve az emberrel, akkor az egyháznak például a homoszexualitásról szóló tanítása érthetetlen vaskalaposság lesz" - írta, hozzátéve, a pápának nem feladata, hogy új válaszokat találjon ki, neki a tanítást kell őriznie és átadnia.