Valaki otthon hímezte, vagy gyöngyből fűzöttre vadászott, más az utcán kétszázért vásárolta a kokárdáját, de mindannyian fontosnak tartották, hogy napokkal március 15. előtt kitűzzék, egy férfi még a lámpájára is kiakasztotta. Olyan budapestiekkel beszéltünk, akik az ünnepek előtt már büszkén a kabátjukra tűzték a kokárdájukat, és a legtöbben azt mondták, hogy így élik meg a magyarságukat. A kokárda kitűzést sokan magánügynek tartják, de akadtak olyanok is, akik nem tekintik igazi magyarnak azt, aki nem díszeleg a piros-fehér-zöld.