Soha nem hittem, hogy így fogok járni

Több száz elküldött önéletrajz, kétségbeesett várakozás, soha létre nem jövő állásinterjúk. Sok pályakezdő fiatal szembesül azzal, hogy bejelentett, állandó munkahelyet találni ma Magyarországon szinte lehetetlen feladat. A pénztelenség, a bizonytalanság és a folyamatos kudarcélmények pedig lelkileg is megviselik őket.

"Szerintem Magyarországon nincs olyan, hogy ideális állás. Két év kínlódás után bárminek örülnék, csak lenne munkám és lenne fizetésem végre" - írta kérdésünkre Viki. A 23 éves lány az érettségi után intézményi kommunikátor OKJ-s tanfolyamot végzett 2011-ben, és már két éve nem talál munkát, hiába dolgozott korábban diákként jó néhány évet. Úgy látja, hogy a potenciális munkáltatók részéről mindig van valami kifogás, lehetőséget viszont nem szívesen adnak. Ráadásul anyagilag nincs senki, aki támogatni tudná, így teljesen kétségbe van esve. Jelenleg ismét tanul, és bár korábban meg sem fordult a fejében, hogy külföldre menjen, ma már ezt a lehetőséget sem zárja ki.

A KSH statisztikái szerint 2012-ben 475 ezren voltak Magyarországon munka nélkül, közülük mintegy 156 ezren 15-29 év közöttiek, vagyis közel minden harmadik munkanélküli 30 év alatti volt tavaly. Ráadásul a fiatalok munkaerő-piaci helyzetével foglalkozó KSH-felmérés szerint 2010-ben a 15-24 év közötti munkanélküliek közel felének legalább egy éve nem volt állása, a 25-29 évesek között pedig ez az arány még magasabb volt. Ők nemcsak azért várják a tavaszt, mert újra ki lehet majd ülni a szabadba a haverokkal, hanem mert ezekben a hetekben rendszerint felpezsdül a munkaerőpiac, egymást követik az állásbörzék, és mindenki reménykedik, hogy talán végre neki is szerencséje lesz. Olyan 30 év alatti fiatalokat kérdeztünk jelenlegi életükről és álláskeresési tapasztalataikról, akik több hónapja küzdenek azért, hogy végre munkát találjanak.

Már bármit elvállalnék

"Optimista voltam régen, maximálisan. Azt hittem, hogy csak annak nincs munkája, aki túlságosan válogat. Bármit elvállalnék, de úgy tűnik, nem ez látszik rajtam. Vagy nem tudom. Soha nem hittem, hogy így fogok járni, most el vagyok keseredve" - meséli egy névtelenséget kérő 26 éves lány. 2010-ben diplomázott szociálpedagógusként, majd tavaly kommunikáció- és médiatudomány szakon szerzett mesterdiplomát, de nyolc hónapja nem talál munkát. Pedig 16 éves kora óta ő is folyamatosan dolgozott, mivel magának kellett finanszíroznia a továbbtanulását. 2011 tavaszán egy magazinnál kapott gyakornoki állást, ahol ígéretet kapott, hogy amint végez, felveszik. A cég azonban még előtte, 2012 májusában csődbe ment, azóta csak egy hónapig volt munkája egy adósságbehajtó cégnél, ahol nem bírta tovább a stresszt és a lelki terrort. Bár álmai állása egy sajtóreferensi pozíció lenne, jelenleg minden olyan munkát megpályáz, amelyre alkalmasnak tartja magát. Akár titkárnőnek is elmenne két diplomával, jelenleg pedig egy osztrák ismerőséhez készül kimenni dolgozni.

A megkérdezett fiatalok mintegy felének van egy vagy két diplomája, de ahogy a tapasztalataik is mutatják, ez ma már tényleg nem garancia semmire. A 26 éves Márti például politológia mesterszakon végzett, de már egy éve keres munkát. Ő elsősorban szakmába vágó állás után kutat, de megelégedne bármivel, amit a későbbiekben a releváns munkatapasztalatok közé tudna sorolni. Egy közgazdász végzettségű 25 éves fiú sem talált munkát azóta, hogy tavaly nyáron befejezte az egyetemet. "Marketing és kereskedelem szakirányon végeztem, elsősorban ezt szeretném felhasználni, de nézelődök például HR és ügyfélszolgálati területen is" - mondta, hozzátéve, hogy mostanában azért több cégtől is megkeresték, hogy menjen hozzájuk interjúzni vagy tesztet írni, úgyhogy bízik abban, hogy hamarosan munkába állhat. Egy andragógus vidéki lánynak leginkább az okoz gondot, hogy Budapesten a drága vonatbérlet miatt nem tud munkát vállalni, vidéken pedig jóval kevesebb lehetőséget lát, főleg egy olyan speciális szakmával, mint az övé.

Az Európai Bizottság decemberi közleményében kitért arra, hogy a munkaerő-piaci válság olyan károkat okozhat a fiatal generáció zömének életében, amely kedvezőtlen hatást gyakorol a foglalkoztatásra, a termelékenységre, csakúgy, mint a társadalmi kohézióra. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főigazgatója, Guy Ryder pedig nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen aggasztó a tartósan munkanélküliek helyzete, mert minél tovább marad munka nélkül egy álláskereső, annál nehezebb visszakerülnie a munkaerőpiacra. A fiatalok a legkiszolgáltatottabbak a munkaerőpiacon, az átlagosnál ötször nagyobb az esélye annak, hogy csak munkaerő-kölcsönzés révén kapnak állást, illetve csak bizonytalan munka vagy részmunkaidős állás jut nekik.

A KSH adatai szerint az alacsony végzettségűeknek (alapfokú vagy szakiskola) a legkedvezőtlenebbek a kilátásai a munkaerőpiacon, az érettségivel rendelkezők körében pedig a szakmai képesítést nélkülöző gimnáziumi végzettség jelent erőteljes hátrányt. De a megkérdezett fiatalok történetei azt mutatják, hogy van, aki több szakképesítéssel a zsebében is küszködik. 2011 nyara óta keres például aktívan munkát az a 24 éves lány, aki többek közt logisztikai ügyintéző, gyógyszertári asszisztens és boltvezetői szakképesítéssel rendelkezik. Leginkább irodai munkát tudna elképzelni magának, de állandó munkája még nem volt, a Szamos Marcipán figurakészítőjében dolgozott korábban idénymunkásként néhány hónapot.

Pályakezdőként 3-5 év gyakorlat?

Megkérdeztük a fiatalokat, szerintük mi lehet az oka annak, hogy nem sikerül munkát találniuk annak ellenére, hogy néhány hónap alatt akár 300-400 önéletrajzot is elküldenek, és naponta lesik az álláshirdetéseket. "Csak azokat alkalmazzák, keresik, akiknek konkrétan ahhoz van tapasztalata, amit kérnek. Akinek csak hasonló vagy épp kevés rutinja van, azt nem is veszik figyelembe" - mondta a közgazdász Alpár. Nemcsak ő, hanem szinte mindannyian úgy látják: elsősorban a szakmai tapasztalat hiánya az, ami miatt nincs állásuk. Nem is értik, hogyan kérhetnek számon rajtuk, pályakezdőkön 2-3 év (vagy akár ennél is több) releváns szakmai tapasztalatot. Időnként pedig éppen az a gond, hogy túlképzettnek tartják a jelentkezőket, így valaki már szándékosan kihagy néhány képzést vagy tapasztalatot az önéletrajzából.

Van olyan is, aki szerint legkevésbé a szakmai tudás számít, és akinek van ismerőse, annak nem kell sokáig keresgélnie. Egy tervező mérnök lánynak az a véleménye, hogy a meghirdetett állások gyakran nem valódi megkeresésen alapulnak, és már rég megvan a jelölt az adott pozícióra. Márpedig a megkérdezettek elsősorban az internetes álláshirdetésekben vagy a közösségi oldalakon vadásznak lehetőségekre. Emellett ismerősök révén is próbálkoznak, állásbörzékre járnak, és bár a munkaügyi központokról többeknek rossz tapasztalatuk van, azért sokan regisztráltatják magukat.

Többen elismerték, hogy szakképesítés vagy idegennyelv-tudás hiánya miatt is hátrányba kerülnek egy-egy állás megpályázásakor. Egy anglisztika alapszakon végzett lány úgy látja, hiába beszél angolul felsőfokon, ez ma már kevés, kell mellé egy másik nyelv is. Az sem segíti a fiatalokat, hogy szinte minden állásnál óriási a túljelentkezés. "Volt állás, ahol elárulták az interjú során, hogy az adott pozícióra két hét alatt 400 pályázat érkezett. Véleményem szerint ezt a szituációt használják ki a munkáltatók, és folyamatosan jobbat keresnek, pedig a jó is több mint elég lenne az adott pozíció betöltéséhez" - mondta Márk, aki három hónapja próbál munkát találni.

Aztán bele lehet botlani kamu álláshirdetésekbe (már Facebook-csoport is alakult ebben a témában), vagy olyan ajánlatokba, amelyekre jobb nem is válaszolni. "Nálam az a gond, hogy a bébiszitteri álláshirdetésemre is azt hiszik, érdekel az intim munka. Nem egy-két telefont, e-mailt kaptam ilyen felajánlásokkal, ha olyan lány lennék, már meggazdagodtam volna" - meséli a 21 éves Bea, aki közel két éve keres munkát. "Egyszer titkárnői állásra jelentkeztem, és a munkáltató 5 darab egész alakos fotót akart rólam kérni, egy takarítónői állásnál pedig a férfi megírta, hogy mazochista, és olyan hölgyet keres, aki nyitott minden témában. Minden ép elmével rendelkező ember rájön, mire kellenék neki... hát ebből köszönöm szépen, de nem kérek."

Az élet fizetés nélkül

"Nagyon ki van számolva, mennyit szabad élelmiszerre költenünk, most már körülbelül 800 forint jut naponta két főre A rezsit pedig két-három hetes csúszással tudjuk csak befizetni. Ezeken kívül pedig másra, például ruhára vagy bérletre nem jut pénz, így zömmel itthon vagyunk, vagy kirándulunk a közeli erdőben" - meséli szomorúan egy végzős bölcsészhallgató lány, aki fél éve keres munkát. A pénztelenség érthetően nagyon megviseli a fiatalokat is. Jobb esetben a család tudja őket támogatni (bár sokukat éppen az bántja, hogy még mindig a szüleiktől függenek), mások csak magukra számíthatnak. Sokan kényszerültek arra, hogy hazaköltözzenek a szülőkhöz, van, aki nem is egyedül, hanem a párjával együtt.

Akad olyan fiatal munkanélküli, aki még a barátaival sem nagyon találkozik, mert fél, hogy a sikeresebb társai leszólnák, vagy egyszerűen csak nincs pénze arra, hogy elmenjen szórakozni, vagy beüljön velük egy italra. "A legnehezebb az idő múlását elviselni. Mikor nem tudod lefoglalni magad, mert csak az jár a fejedben, "hogy nincs munkám, senki vagyok, értéktelen vagyok, nem hozok hasznot a társadalom számára, hamarosan utcára kerülhetek, ma is éhesen feküdtem le aludni, még ennek vagy annak sem találnak alkalmasnak" - magyarázta az egyelőre csak érettségivel rendelkező Ildi. Van, akinek a napi rutin hiányzik az életéből, más amiatt esike kétségbe, hogy nem tud előre haladni az életben, és az évek elszállnak felette.

Szinte mindegyik fiatal azt mondta, hogy nagyon ingadozó a hangulata. A többség azért bízik abban, hogy hamarosan lesz állása, de mint mondják, nem könnyű kitartónak és optimistának maradni ennyi csalódás után. Az fáj nekik a leginkább, hogy a legtöbb munkáltató válaszra sem méltatja őket. Márk szerint egyfolytában azon tűnődik az ember, hogy mit csinált rosszul, hol ronthatta el, túl keveset nyújtott az interjún, vagy túl sokat, mit kellene másképp csinálni a következőn.

Lesz egy hely, ahová csak én kellek

Az álláshirdetések böngészése és az önéletrajzok gyártása mellett a fiatalok a munka nélküli hónapokban is igyekeznek hasznossá tenni vagy tovább képezni magukat. "Társadalmi munkában szerkesztő vagyok egy honlapon, mellette középiskolásokat korrepetálok, fordítok, illetve több időt szentelek a hobbijaimnak" - mondta a 25 éves közgazdász fiú. "Napjaimat tanfolyamok böngészésével töltöm, amelyek segíthetnének továbblépni az életben" - árulta el a modellező-szobrász Enikő. "Ha nem találok semmilyen lehetőséget, akkor itthon varrogatok ismerősöknek, ruhákat javítok és alakítok át, fejlesztem a nyelvtudásomat. Dalszövegeket fordítok magamnak, meséket olvasok, illetve külföldiekkel beszélgetek, hogy gyakoroljak."

A már idézett szociálpedagógus lány is elfoglalja magát, táncot tanít, takarít, a szerzett pénzből németórára jár, emellett önkéntes egy alapítványnál, ahol játszóházakat szerveznek rászoruló gyerekeknek. Az édesanyjának is tud segíteni, bár egyre nehezebben tud felkelni az ágyból a kilátástalanság miatt. Márk többek közt új informatikai készségeket igyekszik elsajátítani, mint például az Adobe Photoshop, az Illustrator vagy az Indesign használata. Van, akinek sikerül legalább alkalmi munkákat vállalnia, sokan sportolnak, más újra tanulni kezd levelező vagy esti képzésben, de akadnak olyanok is, akik leginkább a tévé vagy a számítógép előtt ülve töltik a napjaikat.

A lényeg, hogy nem szabad feladni. "Tudom, hogy lesz egy hely, ahová csak én kellek. Ki tudja, talán eddig azért nem találtam meg a számításaimat, mert másvalamire kell irányítanom a figyelmemet" - mondta az egyik lány. Egy másik, kommunikáció szakon végzett 25 éves lány, aki nemrég hat hónapos keresés után talált ismét munkát az egyik állásportálon keresztül, azt tanácsolja a most is keresőknek, hogy akkor is küldjék el az önéletrajzukat, ha úgy érzik, nem felelnek meg az elvárásoknak, mert talán egy másik pozíciót felkínálnak nekik. "Mindennap foglalkozni kell a munkakereséssel, és böngészni az internetet, mert csak így megy. Percenként raknak fel és vesznek le hirdetéseket, és ami ma fent van, másnap nincs. Nem szabad azt mondani, hogy holnap jelentkezek rá, azonnal kell! Mielőtt interjúra megy valaki, keressen rá a cégre, szerezzen információt, nehogy meglepetés érje. És ne keseredjen el senki, minden ember küzd ezzel a problémával, de ha magunkat alulértékeljük, az egy interjún is kiderülhet úgy, hogy mi nem is sejtjük".