Rólunk mesélnek a Kádár-kor mindennapi hazugságai

Betiltották volna a fiúk hosszú haját, a cigányokat pedig visszaküldték volna oda, ahonnan jöttek - többek között ez derül ki a Kádár-korszakban készült közvélemény-kutatásokból. Egy hétfői konferencián bemutatott, egyedülálló iratanyag szerint Kádár János személyéről és az országban állomásozó szovjet csapatokról jobb, ha senki sem kérdezett semmit.

Eddig szinte semmi biztosat nem lehetett tudni arról, hogy mit gondoltak az emberek a Kádár-rendszerben a politikáról, a gazdasági helyzetről, a kisebbségekről, a tévéműsorokról, a rendszerváltásról vagy éppen Csernobilról. Ez most megváltozhat az OSA - Nyílt Társadalom Alapítvány archívuma ugyanis szabadon kutathatóvá teszi a múlt rendszer titkos közvélemény-kutatásainak eredményeit.

Az elmúlt másfél évben az OSA-ban rendszerezték az 1969 és 1991 között létezett tömegkommunikációs kutatóközpont (TK) megszerezhető anyagait, amelyek jelentős részét Vásárhelyi Mária szociológus őrizte meg másolatban. A TK viszonylag egyedülálló központ volt, a többi szocialista országban nem nagyon volt hozzá hasonló. A kutatóintézet fő megrendelője a köztévé és a közrádió, illetve az MSZMP agitprop osztálya volt. Előbbinek műsorfogyasztási szokásokról készítettek vizsgálatot, utóbbinak pedig számtalan politikai és nem politikai témában közvélemény-kutatásokat. Ezeknek csak egy részét lehetett, legalább a szociológusszakma részére közzétenni, a többiek csak a pártközpontnak készültek. A legszigorúbban bizalmas kutatások, azaz a kék színű dossziék mindössze 10 példányban készültek el: egy a főigazgató páncélszekrényébe, kilenc a pártközpontba került.

Az OSA hétfőn konferencián mutatta be az új gyűjteményt, amely a "Hazudtak-e az emberek a Kádár-rendszerben?" címet kapta. A kérdés arra utal, hogy egyesek szerint diktatúrában nem is létezik közvélemény, hiszen az emberek az elnyomás miatt nem merik elmondani a véleményüket. A konferencia előadói nagyrészt egyetértettek abban, hogy valóban voltak tabuk, amelyekről nem is lehetett kérdéseket feltenni. Ilyen volt például Kádár János személye, vagy az itt állomásozó szovjet csapatok. Az idő múlásával annyit lazult a rendszer, hogy a nyolcvanas években már például 1956-ról vagy a prostitúcióról is lehetett kérdezni. Ugyanakkor maga a TK sem volt mentes a politikai befolyástól: az agitprop osztály határozta meg a kereteket, amelyek között működhetett, így alapvetően a hatalom szolgálatában állt.

A több mint 500 kutatásból kiderül például, hogy a hetvenes években az emberek fele betiltotta volna a fiúk hosszú haját, és meg volt győződve arról, hogy a kisembereknek jobb, ha csendben maradnak, viszont mindenki imádott beszélni a tévé- és rádióműsorokról. Az is kiderült, hogy 1989-ben volt népszerűsége mélypontján Kádár János, de még ekkor is a magyarok majdnem fele pozitívan ítélte meg őt, és ez azóta csak növekedett. Egy másik, 1989-es vizsgálatból kiderül, hogy a cigányokkal kapcsolatos előítéletek már akkoriban is ugyanúgy éltek az emberekben, mint ma. Az emberek nagy része hitt abban, hogy a cigányok gyakrabban követnek el bűnt, mint a magyarok, egyharmaduk szerint pedig jobb lenne, ha a cigányok visszamennének oda, ahonnan jöttek. Ezek az arányok annak ellenére hasonlítanak nagyon a maiakra, hogy a romák társadalmi lecsúszása akkor még el sem kezdődött igazán.

A TK-ban vizsgálták például a rémhíreket, a nyelvtudást, szabadidő-eltöltési szokásokat is. A kutatók szerint a Kádár-kori kisember gondolkodásának megértése nélkül a mai közgondolkodást sem lehet megérteni. Vásárhelyi Mária szerint ehhez hasonló lenyomat nincs több a Kádár-rendszerről.