Mit titkol még el, anyuka?

Van, akinek az utolsó lehetőséget jelentette, másnak az első találkozást az önéletrajzzal. Egy alapítványi csoportban egyedülálló szülőknek segítenek az álláskeresésben. Az özvegyasszonynak, a gyógymasszőrként dolgozó pénzügyesnek és a takarítást vállaló művelődésszervezőnek közösek a gondjai, örülnek egymás sikerének, ruhákat cserélnek, és tartják egymásban a lelket.

"Én nem úgy szeretem mondani, hogy elváltam, hanem, hogy elváltak tőlem" - a négy kiskorú gyerekét egyedül nevelő Katinak két és fél év kellett hozzá, hogy már legalább a szóviccek szintjén humorral gondoljon a válására. A negyvenéves nő egyike annak a 12 anyának, akit egy alapítványi program hozott össze. Közös bennük, hogy Újbudán élnek, egyedül maradtak a gyerekeikkel, és nincs munkájuk.

Nekik, a XI. kerületben gyermeküket egyedül nevelő, munkát kereső, dolgozni akaró apáknak és anyáknak indított, állami támogatást is élvező programot februárban a Jól-Lét Alapítvány. Az újrakezdő anyákat tíz éve segítő alapítvány közösségfejlesztő modellprogramjának első helye a XI. kerület. A programra az emberi erőforrások minisztériumának egyik pályázatán (Gyermeküket egyedül nevelől szülők munkaerő-piaci képzéssel, viszonossági közösségi háló kialakításával) nyertek támogatást.

Aki jelentkezett, ingyen vehet részt a négy egész napos tréningen és négy klubfoglalkozáson. A csoport már az utolsó előtti foglalkozásnál tart, és bár a legfőbb cél az, hogy mindenki állást találjon, sokkal többet kaptak, mint egyszerű tanácsadást. Van itt állástalan nemzetközi koordinátor, angoltanár, közgazdász és vegyipari eladó is. A tagok egy zárt Facebook-csoportot is működtetnek, ahol állásajánlatokat osztanak meg egymással, ruhákat cserélgetnek, nyelvtanulási lehetőségeket ajánlanak. De más módon is igyekszenek kihasználni a kapcsolataikat: az egyik éppen állás nélküli gyógymasszőr például masszázst ajánlott, ha cserébe kap valakitől angolórákat.

Kávészünet az alapítvány foglalkozásán Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A XI. kerületi családsegítő épületének egyik termébe ültünk be egy hete péntek délelőtti foglalkozásra. Titkon bíztunk benne, de egyedülálló apák nem jelentkeztek a csoportba, így kilenc, főként középkorú nővel találkoztunk. A hivatalos kezdés előtt kis csoportokban beszélgettek egymással, kávéztak, valaki sós pereccel kínálta a többieket. Látszott, hogy összeszokott csapatról van szó, akik már nincsenek zavarban egymás előtt, tudják, hogy ki miért van itt, és honnan jött. Egy nő késve érkezett, épp állásinterjún volt reggel. "Mi volt? Hogy ment?" - kérdezték tőle szinte egyszerre, amikor belépett. Azt mondta, csak később értesítik.

A program célja kettős: egyrészt nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolati háló építésére, és arra, hogy a közösség tagjai segítsék egymást, de a legfontosabb az, hogy mindenki találjon munkát - mesélt a "Nem vagy egyedül" programról Nyakas Andrea, a Jól-Lét alapítvány közösségfejlesztője. A foglalkozáson többek között megtanulnak önéletrajzot írni, HR-esek segítenek nekik, de egyenként is beszélgetnek mindenkivel.

Titkoljuk a gyereket?

Ildikó kislánya most hétéves, párja két éve váratlanul meghalt, ezért egyedül neveli gyerekét. Művelődésszervezőként végzett, jelenleg heti 15 órában takarít, de amit ezzel keres, még a számlákra sem elég. Összesen 70 ezer forintból kell kijönnie havonta. "Fél éve keresek munkát, eddig nagyjából 10 melóra jelentkeztem. A régi önéletrajzommal még válaszra sem méltattak. Mióta itt megmutatták, hogyan is kell kinéznie egy jó önéletrajznak, két helyről legalább annyit válaszoltak, hogy megkapták" - mesélte. A csoport ezen kívül is sokat segít Ildinek, ahogy mondta, össze tudta szedni magát annyira, hogy ne úgy jelenjen meg egy interjún, mint "egy összetört özvegy". Annak ellenére, hogy a szomszédban lakik, egy Szingapúrban élő barátnője talált rá az újbudai alapítvány felhívására.

A legutóbbi foglalkozás meghívott vendége egy HR-szakértő volt, akit beültetettek a körben felállított székek egyik középső helyére. Mi alapján szelektál egy HR-es 1000-1500 önéletrajz között, fontos-e a szakmai gyakorlat, van-e jelentősége, hogy egy adott szakmát OKJ-s képzésben vagy szakiskolában szereztünk-e meg, kell-e fénykép az önéletrajzba? - záporoztak a kérdések a szakértőre. A legnagyobb vitát annak eldöntése váltotta ki, hogy fel kell-e tüntetnünk az önéletrajzunkban, ha van gyerekünk.

Volt kérdés bőven a HR-szakemberhez Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Többen panaszkodtak rá, hogy nem írták bele az önéletrajzba, majd az állásinterjún ezt számon kérték tőle, mondván, "mit titkol még el". Mások azon a véleményen voltak, hogy ha beleírják, akkor be sem hívják őket az interjúra. "Én egyre inkább úgy érzem, hogy a legtöbb helyen már szinte a gyereken áll vagy bukik, hogy megkapom-e az állást" - mondta egyikük. A téma boncolgatása még valószínűleg órákig eltartott volna, ha az egyik résztvevő, a 38 éves Ildi viccesen közbe nem kiált. "Gyerekek, gazdag férjet kell találni, és meg van oldva a dolog". A kérdések után a szakértő összegyűjtötte a résztvevők önéletrajzát, majd személyenként tízperces próbainterjúkkal segítettek az állást keresőknek, hogy felmérjék: mire is számíthatnak egy állásinterjún.

Megtapsolták a csodát

A 44 éves Eszter három gyereket nevel. A csoport indulása után alig pár nappal már talált is munkát: gyógyszerész-orvoslátogatóként kezdett dolgozni hétfőn. Annak ellenére, hogy a munkát nem közvetlenül a csoport foglalkozásainak köszönheti, azt mondta, nagyon sokat segített neki a program. "Eljöttem ide, és láttam, hogy mások is küzdenek hasonszőrű problémákkal, ez megerősítést adott sok dologban" - mondta. Nyolc hónap alatt nagyjából 80 helyre küldte el az önéletrajzát, ahogy fogalmazott, "végső elkeseredésében" jelentkezett az alapítvány programjára. "Nem értettem, hogy mit nem csinálok jól. Azért jöttem el, mert bár én biztos voltam benne, hogy nem bennem van a hiba, de ha mégis, akkor tudjam végre meg". Esztert csoporttársai megerősítették benne, hogy "minden oké vele", másról van szó, nehéz a gazdasági és a piaci helyzet. A háromgyerekes édesanya gyors állástalálásának a többiek is őszintén örültek, spontán tapsot kapott, mikor bejelentette, hogy munkába állhat. Mivel az előző munkaadójától végkielégítéssel jött el, volt tartaléka. Azt mondta, szinte csodával határos módon az utolsó pillanatban talált állást, ugyanis márciusban fogyott el végleg a félretett pénze is.

Kati férje egyik hónapról a másikra jelentette be, hogy válni akar. A húszéves házasság hirtelen végét nehezen dolgozta fel, de ahogy fogalmazott, mostanában kezd újra erőre kapni, és ebben sokat segítenek neki a többiek is. Kati még sosem volt olyan állásinterjún, amelyet HR-es tartott, és azt sem tudta a program előtt, hogy minek a rövidítése a CV. "Itt tanultam meg, hogyan kell önéletrajzot írni" - nevetett. Az általános iskolából az egyik szülő küldte át neki a program indulásáról szóló felhívást, erőt kellett gyűjtenie, mielőtt eljött. "A fő célja mindenkinek, hogy állást találjunk. Ami nekem plusz volt, hogy átértékelődtek bennem különböző dolgok. Lehet, hogy egyedül maradtam négy gyerekkel, de találkoztam itt olyan anyukával, aki ugyanebben a helyzetben volt, de a gyereke nem volt egészséges. Rájöttem, hogy talán mégsem olyan rossz a helyzetem, mint amilyennek gondolom". Kati tisztában van vele, hogy az anyagi helyzete miatt minél előbb munkát kellene találnia, viszont nem akarja elkapkodni, és olyan helyen kikötni, ahol nem érzi jól magát. Addig is ingyenes nyelvtanfolyamra jár.

Nem kell kétségbe esni

A csoport legpozitívabb személyisége a 49 éves Ildikó. A piros felsőt, elegáns fekete csizmát és divatos frizurát viselő egygyermekes édesanya már szintén dolgozik, alig egy hét alatt talált munkát. A próbaidejét tölti egy multinál, a foglalkozásokra ennek ellenére kikérte magát a főnökétől. Nemcsak saját példájával tudja a lelket tartani társaiban, de egyiküket már be is ajánlotta a mostani munkahelyére. Ildi egész lénye optimizmust sugároz, de hiába volt határozott idejű munkaszerződése az egyik nagy hírű budapesti egyetem irodavezetői posztján, 48 évesen egyik napról a másikra az utcán találta magát. Ennek ellenére nem esett kétségbe. Szerinte a kulcs a kapcsolati hálóban van: a kirúgása utáni nap minden ismerősének e-mailt írt, és jelezte, mi történt vele. Másnap már előtte volt egy állásajánlat, amelyet azonban más okok miatt végül nem fogadott el.

Tízperces próba-állásinterjúkon tesztelhették magukat az édesanyák Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Van olyan is, aki annak ellenére jár a csoportba, hogy feladta a reményt, hogy valaha munkát talál Magyarországon. Így van ezzel Kata is, aki 52 évesen külföldre készül. Két fia van, tavaly óta nem talál állást, egy boltvezetői poszttal is megelégedne, de nem hívják be sehová, így áprilistól intenzív német tanfolyamra jár. "Előre be vagyok pánikolva, az a sok der, die, das, meg a hímnem, nőnem, de menni fog" - nevetett. Azt mondta, a csoportban megtanították rá, hogy mitől jó egy önéletrajz, ennek ellenére nem hisz a papír erejében, szerinte úgyis minden "éles helyzetben dől el".

Az alapítványi foglalkozásra nem csak munkanélküliek járnak: azon a két anyán kívül, aki menet közben talált munkát, félállásban dolgozik a takarításból élő Ildi és a pénzügyi végzettségű Annamária is. A négyéves fiát egyedül nevelő nőnek csak szeptemberig szól a szerződése, napi hat órában adatot rögzít otthonról. Mostanában egyre inkább érzi, hogy hiányzik neki a nyüzsgés és a közösség. Ezért is örül, hogy ide járhat, a hozzá hasonlók közé.