"Egyetlen Tesco van Koh Samuin, oda járt a Laci bevásárolni. Ha ott magyar szót hallott, azonnal elkezdett barátkozni, és majdnem mindenkit meg is hívott magához. N.-t nem hívta meg." Ezt egy barátja mondta Csápai Lászlóról és feltételezett gyilkosáról, N. Gáborról. Pedig Csápai ismerte N.-t, hiszen ő bérelte a budapesti házát, és Thaiföldön is egymás közelében laktak. Sőt ő várta a samui repülőtéren, amikor 2011 februárjában utoljára megérkezett oda.
A biztonsági kamerák ekkor készült felvételein látható Csápai utoljára élve, N. társaságában. Azután nyoma veszett. A csontjait - legalábbis nagyon valószínű, hogy az övéit - N. thaiföldi bungalójának betonpadlója alól ásták ki két napja a thai rendőrök, csaknem egész napos munkával, három méter mélyről. A Phuket News helyi lap szerint valószínűleg egy kapával ölték meg. N.-t egy másik gyilkosság miatt tavaly év végén tartóztatták le - szökésben volt, Moshe David névre szóló útlevéllel. A másik feltételezett áldozatát, R. Pétert halálra szurkálva, egy szemeteszsákba csomagolva találták meg a phuketi őserdőben.
A gyilkosságokról megjelent cikkek többsége tényként kezeli, hogy Thaiföldön működött egy magyar ingatlanmaffia, amely a gyilkosságok hátterében állhat. Az erről szóló cikkekben rendszeresen előkerül Csápai neve, de nem a maffia tagjaként, hanem mint ingatlanokkal foglalkozó milliárdos vállalkozóé. Ebben a thai lapok sokszor magyar újságokra, a magyar újságok thai információkra hivatkoznak. Néhány lap megemlíti, hogy Csápainak Európa-szerte üzletláncai voltak, ennél többet azonban nem lehet megtudni az áldozatról.
Sármos, de nem macsó, gazdag, de nem hivalkodó
Az ismerőivel folytatott beszélgetések alapján - egy részük kérte, hogy a nevüket ne közöljük - az 1970-es születésű Csápait már a kilencvenes években nagyon gazdag emberként tartották számon, aki őstehetségként, képzettség, alaptőke és kapcsolatok nélkül küzdötte fel magát a semmiből nagyon rövid idő alatt. Értelmes, szorgalmas, jóeszű - ezeket a jelzőket használták azok, akikkel beszéltünk, de volt, aki "nagy egyéniségnek", más egyszerűen fantasztikusnak nevezte. "Roppant jóképű pasi volt" - mondta egy barátja, "sármos volt, de nem macsó" - írta le egykori tanára. "Nem szórta, inkább fogta a pénzt, a szép házában lekapcsolta a villanyt, ha elment, az apróért is lehajolt az utcán" - mondta egy korábbi üzlettársa.
Ha akart valamit, akkor azért elszántan küzdött. Angolul például egy barátja szerint úgy tanult meg, hogy felfogadott egy angoltanárt, aki harminc napig el sem mozdulhatott mellőle. A hónap végére Csápai már annyira tudott angolul, hogy nemsokára elutazott az Egyesült Államokba, és letette a pilótavizsgát (ennek van is nyoma az interneten: egy nemzetközi pilóta-adatbázisban, amely szerint egymotoros repülőgépre szerzett jogosítványt).
Diplomát Csápai már felnőttként szerzett az Általános Vállalkozási Főiskolán, a szakdolgozatát Az adóoptimalizálás lehetőségei offshore cég alkalmazásával címen írta 2001-ben. Egykori opponense, Székács Anna azonnal tudta, hogy kicsoda Csápai László, amikor az [origo] megkérte, hogy meséljen róla. A korábbi pénzügytanár azt mondta, a diákjai körülbelül ötödére emlékszik. Csápai pedig a legjobbak közé tartozott.
Amikor az ÁVF-re kezdett járni, már nagyon sikeres vállalkozó volt, szőnyegekkel és egyéb burkolatokkal kereskedő üzletláncot alakított ki nemcsak Magyarországon, hanem Európa több országában is. Olyan Mercedese volt, aminek az ára három tanár autójának az árából jött volna ki - mondta Székács Anna, aki úgy emlékszik, hogy Csápai külön engedélyt kapott, hogy beálljon az ÁVF parkolójába, mert ezt a fajta kocsit nem lehetett kint hagyni az utcán. Ettől eltekintve az opponense szerint nem hivalkodott azzal, amit addig elért, egyáltalán nem lógott ki a sorból a többi diák közül.
Székácsot érdekelte, hogy Csápainak miért volt szüksége diplomára, amikor a legjobb pénzügyi szakembereket is meg tudta fizetni. Mégis bejárt minden órára - sőt nemcsak a levelezős, hanem a nappali szakosok előadásaira is beült. "Néhányszor leültem vele a menzán ebédelni. Kérdeztem, hogy mi motiválja, azt mondta, úgysem fogom elhinni" - emlékezett vissza Székács Anna. Csápai elmesélte neki, hogy a cége egyik jogászával vitatkozott egy témáról, és amikor a jogász kifogyott az érvekből, azzal vágott vissza, hogy Csápainak különben sincs diplomája. "Erre egy láda pezsgőben fogadtak, hogy majd lesz."
Láttam, hogy több van ebben a gyerekben
Csápainak akkor már valószínűleg nem sokat jelentett egy láda pezsgő, de egy korábbi üzlettársa szerint tizenéves korában még nem volt semmije. A budapesti vállalkozó azt mondta, Csápait 16 éves korában ismerte meg. Segédmunkásnak vette fel, de akkor már esti gimnáziumba járt és németül is tanult. "Láttam, hogy több van ebben a gyerekben" - mondta a férfi, aki meg is hívta magukhoz ebédre Csápait, aki állítólag nagyon meghatódott ettől a gesztustól.
Előbb takarító kisiparral foglalkozott Csápai a férfi segítségével, majd kölcsönkért tőle, hogy saját céget tudjon indítani - akkor már a szőnyeg- és tapétaüzletben. A leendő anyósa foglalkozott ezzel az üzletággal. Az üzlet gyorsan beindult a kilencvenes évek elején, egykori üzlettársa pedig azt mondta, hogy "aztán már nem is tudtam követni, elrobogott mellettem". Csápait szerinte a vele született szervezőtehetsége segítette a sikerhez.
Bár a nyilvános cégadatbázisban ennek nincs nyoma, több ismerőse szerint részt vett a kesztölci tapétagyár privatizációjában is. Ezt állította az [origo]-nak a hetvenes-nyolcvanas évek emblematikus panelház-tapétáit gyártó, azóta megszűnt gyár egykori munkatársa, Kelenföldi László is. A privatizáció sajnos "nem volt egy sikersztori", mert bár "a tapéta akkoriban jól ment, tőkegyenge volt a kft.", a Dunawall, amelyben Csápainak már nem volt közvetlen tulajdonrésze. "Emiatt is kellett eladatnunk magunkat később a győri Graboplastnak" - mondta Kelenföldi.
A tapéta-nagykereskedelem viszont gazdaggá tette. A szőnyegpadló, pvc-padló, laminált padló és kiegészítőit forgalmazó vállalatcsoport egyik tagja, a Domex Szőnyeglánc 2004-ben még 22 magyarországi szakáruházból állt, amelyekben abban az évben 8 millió négyzetméternyi padlóburkolót értékesítettek. Külföldön is terjeszkedtek, akkor még volt 35 saját áruházuk Szlovákiában, és 55 Csehországban is. Egy szezon erejéig beszálltak a futballszponzorizációba is: a Limex Kft. 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a Dunaszentgyörgy S. E. focicsapatának fő támogatója volt. A 2000-es évek közepén Csápai egyik cége volt a legnagyobb magyarországi szőnyegimportőr, amely a Praktiker és a Baumax áruházláncoknak is beszállított - derül ki interneten is elérhető esettanulmányokból.
Az egykor prosperáló birodalom forgalma azonban mostanra visszaesett. A cégtörténetből például kiderül, hogy a 2000-ben 5 millió forintos tőkével alapított Domex Szőnyeglánc nettó árbevétele 2009-ben 608, 2010-ben 448, 2011-ben 168 millió forint volt, és az évek folyamán sorra szűntek meg vidéki fióktelepeik, jelenleg hat működik (hatályos) az Opten céginformációs adatbázis szerint. A cég egykori székhelyén a budapesti Róbert Károly körúton, ahol egy szakáruházuk is volt, jelenleg bútorbolt üzemel, az egykori tevékenységről csak egy málló felirat tanúskodik az egyik házfalon. A cég jelenleg Csápai hozzátartozóinak érdekeltségébe tartozik.
Meg akart gyógyulni
Csápai közeli ismerői szerint is mítosz, hogy Csápai milliárdos lett volna. Ezt mondta egykori apósa és korábbi üzlettársa - aki állítása szerint közeli barátja is volt. Ingatlanüzletei pedig egyáltalán nem voltak - mondták ismerősei egybehangzóan. Igaz, a cégcsoport egyik tagjának tevékenységi körébe a kétezres években ingatlan bérbeadással és üzemeltetéssel kapcsolatos tevékenységi körök is bekerültek. Abban is egyetértettek, hogy az üzletnek semmi köze nem volt ahhoz, hogy Csápai az élete utolsó éveiben rengeteg időt töltött Thaiföldön. Éveken át élt úgy, hogy Magyarországra csak nyáron jött haza, az év többi részét Koh Samuin töltötte.
Az ok az volt, hogy súlyos betegségben szenvedett, amit próbált Magyarországon és Ázsia több országában is kezeltetni. Emiatt szinte teljesen kiszállt az üzletéből, felhagyott a kereskedéssel. Bár korábban sok barátnője volt, és "tudott élni", ekkortól nem ivott, nem dohányzott, és a gyógyulás érdekében teljesen életmódot váltott. Diétázott, sportolt, kerülte a stresszt, gyógyítani próbálta magát. "A kilencvenöt kilós pasi egy tizenhét éves sportoló kamasz testet csinált magának" - mondta a barátja, aki szerint hatott a váltás, javult az állapota.
A meggyilkolásával gyanúsított N. Gábor Csápai budapesti házát bérelte egykori barátja szerint. N.-t erőszakos, "ellenszenves brutális állatként írta le", aki ha kellett, nekifutásból rúgta fel a kutyáját, ha kellett, teli tüdőből üvöltözött a saját feleségével. Ezentúl keveset tudott róla, csak azt, hogy ingatlanügyekkel foglalkozott. Csápaival nem voltak barátok, bár N. meghívta az esküvőjére, és N. meglátogatta Csápait Thaiföldön is. Koh Samuin pedig ő várta a repülőtéren 2011 februárjában, hogy az ottani házába vigye.
Ezután Csápai eltűnt, a család és a barátok pedig viszonylag gyorsan elkezdtek aggódni miatta, mert a Skype-on vagy a Messengeren rendszerint folyamatosan kapcsolatban volt az itthoniakkal. Amikor telefonon sem lehetett utolérni, a család kutatni kezdett, és kiderült, hogy valaki - mint utóbb kiderült, N. - levett Csápai bankszámlájáról egy csomó pénzt. A család magánnyomozót is fogadott. Őket megkerestük, de Csápai családja nem akart nyilatkozni, a magánnyomozót pedig nem sikerült elérnünk - a nyomozás további részleteit azonban már részletesen megírták a thai lapok.
A barátja szerint "soha semmilyen ügye nem volt". "A kereskedelemhez értett. Nem volt gengszter."