Már a pelenkát is igazgatta magán

Divatellenes divattervező volt, azt vallotta, hogy amibe beleférünk, az a ruha hordható is, és állítólag már négy évesen is megválogatta, hogy mit vegyen fel. Király Tamás divattervezőt vasárnap találták meg holtan a Baross utcai lakásában. A nyolcvanas években a viszonylag jól öltöző magyarokra erőltette rá extrém ruháit, hogy véget vessen az egysíkúságnak. Szomszédjai szerint egy-egy bemutató után hatalmas bulikat tartott, de amúgy jó ember volt.

Szegeden laktam már és még, akkor hallottam először a New Wave-butikról, ahol fantasztikus cuccokat, pólókat, jelvényeket lehetett kapni. A Petőfi Sándor utcai kapualjban, egy lépcső alatt volt a butik, egyszer jártam ott talán, gyáván, megilletődve, vidéki gyerekként gyorsan kijőve. Akkor már nem volt a kirakatban kint a Népszabadságból szőtt zakó, amiről úgy beszéltek egyesek, mint az avantgárd divattervezés Kába kövéről - emlékszik vissza Pálinkás Szűcs Róbert, az [origo] munkatársa, aki a nyolcvanas évek számos underground helyszínén követte a divattervező munkáját.

Életművének a kibontakozásában az időpont a releváns: a nyolcvanas években a magyarok a kelet-európai átlaghoz képest viszonylag jól öltözöttek voltak. Volt Levi's gyárunk, volt alföldi papucsunk, és rengeteg kötőgépünk. Ez határozta meg a magyarok eleganciáját: a divatosság illúzióját keltve viseltek borzasztó ruhadarabokat: egyenfarmert, egyenpólót, egyenzakót. Ebbe az egyenvilágba rondított bele Király Tamás.

Nem a ruhadarabjai voltak a fontosak, illetve nem csak az ingjei, zakói, nadrágjai, és a meg nem nevezhető ruhadarabjai, ahogy ő hívta, szobrai, hanem a mögöttük álló filozófia: légy magad, találd meg a neked tetszőt, provokálj, hord el magad! Király Tamás ruhái nem voltak másolhatók, mint ahogy sorozatgyártásra sem voltak alkalmasak, a ruháit a modelljeire tervezte. Nem azt üzente, hogy ez neked is jól állna, hanem azt, hogy légy kreatív.

Király Tamás 1987-ben a fodrász Európa-bajnokságon

Király Tamás meghatározó alakja volt a nyolcvanas évek undergroundjának, az, hogy a korszak kultikus filmjeinek szereplői úgy néznek ki, ahogy a világ menőbb pontjain öltöztek, az ő jelmeztervezésének volt köszönhető. A stílusa nem fennhéjázó, szükségszerűen rendelte alá magát egy-egy adott film korszakának, mégis forradalmi módon öltöztette a szereplőket. A nyolcvanas évek elején kezdődő divatshow-i egyszeri és megismételhetetlen események voltak, nem másolt, és ő is másolhatatlanul diktált.

Ha egy ruha rád megy, akkor hordható

A hazai közönség néhány héttel ezelőtt, az ELLE Fashion Show kifutóján láthatta Király Tamás utolsó kollekcióját. A német Stern magazin által egyenesen divatpápaként emlegetett tervező azonban külföldön sokkal ismertebb volt, mint Magyarországon. A Magyar Narancsnak 2001-ben azt mondta, Budapesten valóban nem tartanak rá igényt, de kárpótolja, hogy szerepel az angol, német és ausztrál lapokban. A külföldi sajtó valóban nagy érdeklődést mutatott Király Tamás munkája és személye iránt. A Vogue magazintól az ID-ig minden nagy divatmagazin publikált róla. Fellépett Vivienne Westwooddal és Jean-Paul Gautier-val. Riport- és portréfilmet készített róla a BBC, a ZDF és a TV5 csatorna.

Fotó: Toepler Zoltán

Az átlagos ruhaviselet megőrjítette, az egyforma embereket nem szerette, a klasszikus modellséget ellenezte, szívesen vitte viszont kifutóra az utca emberét. Arra a felvetésre, hogy a ruhái a mindennapi életben nem hordhatók, egy interjúban azt mondta: "ha egy ruha rád megy, tudsz benne járni, meg utazni, meg táncolni, akkor hordható. Ha esetleg túl nagy a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy a bejárat. Többször elmondtam már, hogy a ruháimat a villamosra is nagyon ajánlom. Egy nagy ruhában nem tudnak lökdösni, a lábadra lépni, nem tudják megsérteni az aurádat, tehát megvéd az erőszaktól és a szagoktól. A ruháimat egyébként tetszés szerint variálhatod és alakíthatod át kevésbé harsány darabokká."

Ugyanebben az interjúban divatellenes divattervezőként jellemezte magát. A divat szerinte kizárólag az üzletről szól, és a reklámok táplálják bele az emberekbe, hogy mit kell megvenniük, de "így elvész a szabad akarat és az egyéniség".

Az utolsó Király-kollekció az ELLE Fashion Show kifutóján

Király Tamás azt állította magáról, hogy a divat mindig is benne volt. "Szerintem már a kiságyban a pelenkát is igazgattam magamon. Már 3-4 évesen is határozottan választottam, hogy mit vagyok hajlandó felvenni" - mondta.

Visszatérő megjegyzése volt, hogy ruhát nem ad el, ennek ellenére a nyolcvanas években két üzlethez is köze volt a Belvárosban. A Magyar Narancsnak azt mondta, amit szívesen megcsinálna, az bevásárlóközpontokban nem működne, mert az ő terveihez sokkal eredetibb helyszínre volna szükség, ahol ráadásul nem eladók, hanem színészek, zenészek vagy DJ-k szolgálnák ki az érdeklődőket. Az utóbbi négy évben rendszeresen együtt dolgozott a Baltazár Színházzal, ahol értelmileg sérült színészek játszanak.

Király Tamás egy olyan korszakban mutatott utat, amelyben az önállóság devianciát jelentett, amelyben VOR-öltönyök közötti választás volt a divatosság csúcsa, amelyben a nagy példányszámú magazint még úgy hívták: Ez A Divat. Pedig amit abban találhattak az olvasók, az korántsem divat volt.

Tök jó ember volt

Saját életvitelének köszönheti ezt a tragikus eseményt - mondta Király Tamás divattervező egyik, Baross utcai szomszédja. A vasárnap hajnalban, ágyában, nyakában selyemsállal holtan talált divattervezőre saját bevallása szerint is neheztelő idős nő azt állította, "ügyes kezű ember volt, de a barátnőm vele járt kirakatrendező iskolába, és hát, tudom, hogy hogyan él egy művész". Az [origo]-val a szúnyoghálós ablaka mögül beszélő nő az alkalmanként 30-40 fős partikra, szerinte kábítószeres estékre panaszkodott, de elismeréssel beszélt arról, hogy Király szerinte okos ember volt.

Nem mindenkit zavartak azonban a partik, a szomszédok többsége Király csendességéről, átlagon felül elegáns öltözködéséről, az őt körüllengő férfias parfüm kellemes illatáról beszélt a hétfő délelőtti csendbe burkolózó bérházban. A viszonylag rendezett épület hátsó udvari második emeleti lakásnak szürke ajtain semmi nyoma a tragikus eseménynek, a házban már csak rossz emlék a rendőrök vasárnap hajnali 5-6-tól délután háromig tartó helyszínelése is.

Arra egyik szomszédnak sem volt ötlete, hogy mi állhatott a gyilkosság mögött. Szóba került, hogy tartozott valakiknek pénzzel - a szúnyogháló mögül nyilatkozó hölgy szerint előfordult, hogy azok, akiknek tartozott, az udvaron kiabáltak neki -, vagy szerencsétlen baleset történt. Mindenki megdöbbent a hétköznap csendes, visszavonuló életet élő divattervező halálán, de volt, aki annyira nem lepődött meg. "Ez azért a VIII. kerület" - mondta egy fiatal férfi.

Már korán becsöngettek a rendőrök, de nem tudtunk semmit sem mondani, nem hallottunk szokatlan zajokat - mondta ez egyik közeli szomszéd, egy középkorú nő. Voltak vitás ügyei a közös képviselővel, meg az idősebb lakókkal, de "tök jó ember volt amúgy". Hangosnak is csak akkor volt hangos, amikor bemutatóra készült, vagy végeztek egy nagy munkával, és azt megünnepelték - mondta a nő, aki szerit az utóbbi időben egyre ritkábbak voltak az ilyen alkalmak, amikor a függőfolyosóról is szövetek lógtak, besötétítve az alsóbb lakások oda nyíló helyiségeit. "Persze kérdés, nála milyen zajra figyeltünk volna fel" - utalt arra, hogy amikor a divattervező új kreációkon dolgozott a lakás hátsó, iskolai technikateremhez hasonlóan berendezett szobáiban, az gyakran járt nagy zajjal. Azt mondta: "volt, hogy azt hittük, felborult a szekrény, de csak alkotott".