Nem honvágy, inkább nosztalgia

Jobb megélhetés, új lehetőségek, pozitív légkör, személyes kötődés - leginkább ezek a tényezők tartják külföldön azokat az [origo] által megkérdezett magyar fiatalokat, akik hosszabb-rövidebb ideje kint élnek. Bár külföldön élnek, rendszeresen hazajárnak, tartják a kapcsolatot családjukkal, barátaikkal, és a többségük nem tett le róla, hogy hazaköltözzön. Mi húz haza és riaszt el Magyarországtól egy fiatal emigránst?

"Sok hullámvölgyön vagyok túl, de így négy év után azt mondhatom, hogy stabilan jól érzem magam itt. Külföldön minden más, és folyamatosan megkérdőjelezed a helyed. Nagyon jól rákényszerít az önismeretre, az öndefinícióra egy idegen környezetben való helytállás. Én így önmagamat találtam meg a kiutazás által" - mesélt a Dániában élő Márti arról, hogy gondolkozik-e a hazatérésen.

Bár a kivándorlásról egyelőre nincsenek pontos nyilvántartások, de egyes statisztikák azt mutatják, hogy megugrott a Magyarországot elhagyó vagy elhagyni készülők száma. A Gyere Haza Alapítvány a közelmúltban indította el Karrier Pont nevű programját, amelynek lényege, hogy ingyenes információkkal, karrier-tanácsadással és erkölcsi támogatással látják el azokat, akik szeretnének hazatérni, és a segítségüket kérik. Az [origo]-n írtunk arról korábban, hogy miért döntenek sokan úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Most arra voltunk kíváncsiak, hogy régóta külföldön élő magyarok fontolgatják-e a hazatérést, mennyire komoly ez a dilemma, és mi szól mellette, illetve ellene.

Mindig a pénz utáni futkosás ment

"Most úgy érzem, lehetséges, hogy nem megyek haza. Ez egy tiszta, de nagyon fájdalmas felismerés volt, már csak azért is, mert sok olyan ismerősöm van, aki hazament. De mióta sikerült elfogadnom ezt a tényt, már nem stresszelek rajta" - mondta Márti, aki diákként, az Erasmus ösztöndíj révén jutott ki Dániába. Eredetileg csak fél évig maradt volna, de nem akart hazajönni, így a fél év lejárta után több kinti egyetemre beadta a jelentkezését, és az egyikre fel is vették. A 25 éves lány nem rég fejezte be a mesterképzést, így akár haza is jöhetne, de mint meséli, stabil párkapcsolatban él, jól beszél dánul, vannak barátai, a tanulmányai alatt is végig dolgozott, és mióta kint él, még a családjával is javult a kapcsolata.

Vagyis mindene megvan, a honvágyát pedig kielégítik azok az alkalmak, amikor hazalátogat. "Otthon állandóan a pénz utáni futkosás ment, mivel 16 éves korom óta önellátó voltam. Itt viszont munka mellett is van szabadidőm, és arra is van esélyem, hogy majd a végzettségemnek megfelelő állást találjak, mivel ingyen tanultam, így a dánoknak is érdekük, hogy itt helyezkedjek el" - meséli. Ettől függetlenül érdekli, hogy mi van itthon, naponta olvassa a magyar sajtót, és mint mondja, ő azzal segíti Magyarországot, hogy sok emberrel megismerteti kint a magyar kultúrát. Nem szeretné, ha elítélnék azért, mert nem itthon tervezi a jövőjét.

A 32 éves H. Z. még biztosabb abban, hogy nem akar hazaköltözni: a lakását is eladta már, csak azért szokott visszajárni Magyarországra, hogy meglátogassa a családját. Igaz, azt mondta, ő sosem érezte itt magát otthon, és amikor öt évvel ezelőtt elege lett mindenből, egy barátja hívására kiköltözött Angliába. Egy kinti ügynökségen keresztül hamar talált is munkát egy tévégyárban (akkor még nem volt válság), később pedig váltani is tudott. "Nem azért mentem el, mert rosszul éltem volna. Megvolt mindenem, ami kell a magyarországi élethez, de mindig volt bennem egy stresszérzet az itteni körülmények miatt" - mondta. "Ráadásul az elmúlt két évben azt vettem észre, hogy már a barátaim se annyira érdeklődnek, olyanok is lemondják a találkozókat, amikor itthon vagyok, akikkel régebben sokat lógtunk együtt."

Angliát sem tekinti az otthonának, de ott jól érzi magát, kedvesebbnek látja az embereket is. Olyan számára ez a kinti lét, mintha hosszabb ideig nyaralna, mert bár sokat dolgozik, szép környezetben, a tenger közelében lakik. Csak a legelején érezte azt, hogy hiányoztak neki itthoni helyek, emberek, de azóta sikerült beilleszkednie, nincs gondja az angollal. Ettől függetlenül úgy tervezi, hogy már nem marad sokáig, és hamarosan Németország felé szeretné venni az irányt.

Hazajön-e egy migráns?

"A kutatások általános tapasztalata, hogy a migránsok egy része vissza is tér, bár lehet, hogy ismét nekiindul, és külföldön keres munkát. A mai helyzetben a migráció irányába ható erők erősebbek, mint a visszatérés, és így növekszik az elvándorlók aránya, de például az osztrák vagy a német statisztikák szerint is számottevő arányban (30-40 százalék) vannak visszatérők, és természetesen a hétköznapi tapasztalataink szerint is. A javuló itthoni környezet ösztönözhet tényleges visszaáramlásra, az viszont lehet, hogy ha a fiatalabbak és kinn iskolába járók aránya növekszik, akkor ők tartósan megtelepednek" - mondta az [origo] kérdésére Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója.

Most nem vágyom haza

"Néha eszembe jut, hogy jó lenne hazajönni, de egyelőre nem tervezem" - mondta a már hat és fél éve Amszterdamban élő Emese. "Jól érzem magam, persze 10 évvel ezelőtt nem gondoltam, hogy egy call centerben fogok kikötni, mert más, nagyobb vágyaim voltak. De ha belegondolok, szerintem ugyanilyen sorsra kerültem volna, akkor is, ha otthon maradok, legalábbis így nézett ki a helyzet, amikor eljöttem."

Ő egyébként a véletlennek köszönheti, hogy Hollandiába került, évekkel ezelőtt ugyanis egy tengerjáró hajón szeretett volna dolgozni, de végül is egy Budapest és Amszterdam között járó folyami hajón kapott állást. A munka révén megtalálta a szerelem is, és bár az élet úgy hozta, hogy párjával még az amszterdami összeköltözés előtt szakított, Emese végül egyedül is kiköltözött a holland városba. "Nem terveztem előre semmit, úgy volt, hogy kimegyek pénzt gyűjteni és világot látni. Úgy gondoltam, hogy utána hazajövök vagy megyek tovább, de végül is itt ragadtam."

Nem okozott számára különösebb nehézséget az újrakezdés Amszterdamban. Hullámzó, hogy mennyire van honvágya, néha eszébe sem jut, máskor meg nagyon erősen eluralkodik rajta. Ami elsősorban kint tartja, az a szabadságérzet, hogy biciklivel tud közlekedni mindenhová, a jól megszervezett szociális háló, és a tudat, hogy részmunkaidős fizetéséből megengedheti magának, hogy az évi három-négyszeri hazalátogatás mellett elutazzon nyaralni is. Tetszik neki az is, hogy az emberek optimisták vagy, hogy komolyan veszik a panaszát. Ha találna egy hozzá illő és jól fizető munkát, akkor 35 évesen hazajönne, de az utóbbi időben már nem nézi az itthoni álláshirdetéseket. "Persze Magyarország az otthonom, sosem éreztem úgy Amszterdamban, hogy idevaló vagyok, de most nem vágyom haza, a barátaim is szétszéledtek" - mondta.

Nem honvágy, inkább nosztalgia

Egy másik magyar lány, nevezzük Borinak, tavaly augusztusban, egy egyetemi mesterképzés miatt költözött Amerikába, és még nem tudja, hogy meddig marad. "Nagyon jó itt, és nem csak szakmailag jelent hatalmas fejlődést ez az év. Ha eljössz nagyon messzire mindentől, amit ismersz es megszoktál, tök egyedül, az szerintem hatalmas felismerésekhez vezet magaddal kapcsolatban is, és az nagyon jó. Stabilitást ad" - mondta. "Emellett pedig fantasztikus, hogy mennyit lehet tanulni még egy olyan területen is, amihez elvileg értesz. Ez persze nem mindig könnyű, de megéri."

Egy évet szívesen maradna még, de nem mindenáron. "A képzésnek vége lesz nyáron, hosszú távon haza vagy legalábbis Európába vissza szeretnék menni. Egyrészt azért, mert a munkámat leginkább ott tudom és akarom csinálni, illetve a családomhoz szeretnék közelebb lenni. Ami a honvágyat illeti, nem nevezném honvágynak: inkább nosztalgia, és néha sajnálom, hogy bizonyos dolgokból kimaradok, például az egyik jó barátnőm terhességéből. A Skype, a Whatsapp és társai sokat segítenek azért ebben, akár öt éve is nagyon más lehetett" - mondta. Számára nagyon frusztráló, hogy magyar ismerősei körében azt látja, hogy sokan jönnek el, és mind ugyanazért: mert otthon nincsenek lehetőségek. "De azt gondolom, hogy számomra nem megoldás az, hogy akkor örökre külföldre költözöm, és hátat fordítok az országnak."

Ha lenne egy jól fizető munka

"Sokszor eszembe jut Ady verse, hogy a föl-föl dobott kő is hazatér egyszer. Szeretnék majd hazamenni, de tudom, hogy nehezebb munkát találni, pedig itt sem egyszerű" - mondta egy két és fél éve Angliában élő fiú, akinek kérésére nem írjuk le a nevét. A 29 éves fiú minőségi ellenőrként dolgozik kint, ami bár bevallása szerint nem egy álommunka, de azért elégedett a helyzetével, mert látja: még sok angolnak is rosszabb munkája van ennél. Nem örökké akarja ezt csinálni, de úgy látja, "egy pár évre teljesen jó", és keres vele annyit, hogy félre is tud tenni.

"Én azért jöttem ki, mert össze kellett szednem egy bizonyos összeget, amire itthon nem volt esélyem. Most úgy látom, hogy egy-két évet akarok még maradni, hogy pénzt gyűjtsek, és vannak más terveim is itt. Egy jó munkaajánlat miatt, mondjuk olyan nettó 200 ezer forint körüli fizetéssel, lehet, hogy hamarabb hazajönnék, de nincs olyan végzettségem, amiért itthon kapkodnának értem." Egyáltalán nem bánta meg, hogy kiköltözött, mert sok pozitívumot adott neki ez az időszak, és örül, hogy stabil munkahelye van. De büszke arra, hogy magyar, és mindig van honvágya, megérzi például a mély beszélgetések vagy a magyar lányok hiányát. Össze szokott járni a környékén élő magyarokkal, havonta van ugyanis olyan klub, amelynek keretében találkoznak. Ő azt tanácsolja a még itthon lévőknek, hogy csak az menjen ki külföldre hosszabb távra, akinek "semmi reménye itthon".

A szintén Angliában élő Marci számára is csalogató lenne egy érdekes és jól fizető munka itthon. Ő 2008-ban ment ki Oxfordba, hogy új tapasztalatokat szerezzen, és leszámítva öt hónapot, amelyet Kolumbiában töltött, azóta is ott él. "Szerettem volna valami mást kipróbálni. Miután befejeztem a főiskolát, dolgoztam majd egy évet otthon, de úgy éreztem, hogy környezetváltozásra van szükségem, és kíváncsi voltam, hogy milyen az élet külföldön". Középvezetőként egy kórházban dolgozik a betegellátás területén, és tetszik neki az angliai élet könnyedsége, a szervezettség és az emberek segítőkészsége. Most úgy látja, hogy két-három éven belül szeretne azért hazajönni. "Az utazás, a más kultúrákba való belekóstolás mind segít eldönteni, illetve megerősíteni az emberben, hogy valójában hova is tartozik." Neki öt év után egyre inkább honvágya van.