Öreg hal vagy alfahím?

Lehengerlő vitapartner és nagy látnok, de egy pillanat alatt be tud keményedni, és már nehezére esik olyanokkal együttműködni, akik nem száz százalékban lojálisak hozzá. Nem ismeri azt a szót, hogy nem tudom, de néha szorult helyzetbe kerül vizionárius alkata miatt. Már nem próbál meg mindent azonnal megoldani, de a sérelmeit továbbra sem felejti, a bosszút pedig állítólag újabban hidegen szereti. Ma ötvenéves Orbán Viktor.

Melyik politikus jutna eszébe egy, a medence alján komótosan úszkáló, öreg, a dolgokat hűvösen szemlélő halról? Valószínűleg valaki az éltesebb, megfontolt, politikában megöregedett szereplők közül, korukból adódóan elsősorban inkább baloldalról. Pedig Orbán Viktorra illik a hasonlat, aki ráadásul saját magáról szokta ezt mondogatni mostanában a hozzá közel állóknak.

Orbán Viktor beszédet mond az Országgyűlés ülésén, 1990. június 18-án Forrás: MTI/Kovács Attila

Hiába hasonlítja magát azonban egy vén halhoz, vagy nevezi magát olykor veterán dzsungelharcosnak, közeli ismerői szerint ez messze nem jelenti azt, hogy a valóságban is megöregedett vagy megfáradt volna. Szerintük a kormányfő ma is száz százalékon pörög, a halas hasonlat inkább csak a habitusában bekövetkezett változást érzékelteti.

A miniszterelnök 50. születésnapja előtt több mint tucatnyi egykori és mai politikustársával, illetve vele nem politikusként kapcsolatba került közeli ismerősével beszéltünk arról, hogy milyennek látják őt ma korábbi önmagához képest. A megkérdezettek közül többen csaknem húsz éve, vagy még régebben állnak szorosabb kapcsolatban a kormányfővel, így pontos rálátásuk van személyiségének változására. Ami egyesek szerint egyébként nem is annyira drasztikus, mint azt sokan állítják vagy gondolják róla.

Csak egy vélemény van, az övé

"Sok mindenben pont ilyen volt huszonöt éve is: határozott fellépésű, magabiztos, villámgyors észjárású. Lehengerlő vitapartner és előadó" - mondta róla például egy volt párttársa, aki 1988-ban kifejezetten Orbán Viktor miatt lépett be a Fideszbe, annyira lenyűgözte az egyik szereplése a Kossuth klub vitaestjén. Orbán akkoriban szerinte azonban még adott a formaságokra, udvarias gesztusokat tett vitapartnerei felé, és nyitottnak tűnt az övétől eltérő véleményekre.

Bár ezt az arcát többek szerint ma is bármikor képes elővenni, gyakoribb, hogy ellentmondást nem tűrő stílusban száll szembe a vele vitatkozókkal - legyenek azok akár a munkáját bíráló ellenzéki vagy európai parlamenti képviselők, vagy akár saját pártja elnökségének, frakciójának vagy kormányának tagjai. "Egy pillanat alatt be tud keményedni, és akkor hiába volt kész érvkészleted, azt veszed észre, hogy ott állsz fegyvertelenül, még visszakérdezni sincs esélyed" - érzékeltette a viták keménységét egy, a kormányfőt évtizedek óta ismerő fideszes.

Orbán Viktor egy Fidesz-gyűlésen beszél 1989. április 3-án Forrás: MTI/Rózsahegyi Tibor

"Csak egy vélemény van, az övé, és csak az van megcsinálva, amit ő személyesen megcsinál. Bizalmatlan mindennel szemben, ami rajta kívül vagy nélküle jön létre" - mondta a politikus, aki szerint a hozzáállást, bár volt nyoma korábban is, a 2002-es választás elvesztése miatti csalódottság tette végletessé a miniszterelnökben, ami a többi megkérdezett szerint is sokat változtatott Orbán jellemén.

Miért hívták vissza a komcsikat?

"Teljes sokként érte, hogy a szerinte sikeres kormányzás ellenére az emberek nem szavaztak neki ismét bizalmat. Haragudott az országra, és harugadott az emberekre. Azt kérdezgette, hogy lehetnek ennyire hülyék a magyarok, hogy nem adtak neki esélyt a folytatásra, inkább visszahívták a komcsikat" - idézte fel Orbán akkori csalódottságát egy ősfideszes.

Ekkor kezdte el mondogatni Orbán, hogy a jó kormányzás nem elég, és ekkor erősödött meg benne az a máig tartó élet-halál harcos - vagy ahogy mások fogalmaztak, ostrompszichózisos - mentalitás, amelyben képletesen mindig egy-egy konkrét vagy szimbolikus ellenség ellen küzd, lázít és kommunikál. Bár korábban is fontos volt, ekkor értékelődött fel a szemében a lojalitás is. 1998 és 2002 között párttársai szerint még "simán együtt tudott dolgozni olyanokkal, akik nem voltak 100 százalékig lojálisak, de nagy tudásúak voltak egy-egy területen", 2002 óta ez szinte kizárt.

Az országgyűlési választások második fordulójának éjszakáján, 2002. április 21-én az urnazárás után a Fidesz - Magyar Polgári Párt, az MDF és a polgári erők szimpatizánsai a Millenárison gyűltek össze. Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A 2002-es kudarc miatt Orbán a pártot ügyvezető alelnökként kézben tartó és a választási kampányt is irányító Áder Jánosra is haragudott, mert úgy látta, hogy "míg ő a kormányzással volt elfoglalva, Áder elbénázta a kampányt, és engedte szétesni a pártot".

Tanulságként mindebből azt szűrte le, hogy az addigi vezetési modell nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért át kell szervezni a Fideszt, és át kell térni a személyi vezetésre. Ekkor kezdte átalakítani a korábbi, megyékre épülő pártvezetést, és áttért az egyszemélyi irányítása alá rendelt választókerületi rendszerre, miközben a pártot szövetséggé alakította, életre hívta a polgári köröket, és nekilátott a tagság kiszélesítésének.

Egy pontra is képes egyenest vetíteni

Az idő közben megedzette önfejűségét is. Jellegzetes vonása, hogy "szembe mer menni a mainstreammel", és függetleníteni tudja magát a környezet elvárásaitól, az egybehangzó vélemények szerint már a Fidesz alapításakor megkülönböztette a többiektől, de azóta is sokat erősödött. "Sokkal lazábban és szinte bármilyen helyzetben meg meri szegni a szabályokat, mert megtanulta, hogy egy játszmában vagy a feltételek diktálásával vagy így tehet csak szert lépéselőnyre" - mondta róla egy régi szövetségese.

Többen meghatározó vonásának tartják vizionárius alkatát is, sokak szerint hasonló gondolkodásmódja miatt kedvelte meg a jegybankelnökké tett Matolcsy Györgyöt is. A fideszesek szerint nem is származhatna mástól a sokat idézett "merjünk nagyot álmodni" kijelentése, hiszen "Viktor egy pontra is képes egyenest vetíteni". Ez a mentalitás vezérli a "kis alkalmakkor is nagy ívű beszédeit", és ez áll a mögött is, hogy "hisz a mondás hatalmában", hogy már azzal is el lehet érni változást, ha valamit kimond és ismételget.

Orbán Viktor a NATO 50. évfordulóján az amerikai törvényhozásban tartott ceremónián, ahol Csehország, Magyarország és Lengyelország felvételét ünnepelték. Forrás: AFP/Paul J. Richards

Merész álmai ellenére ugyanakkor igyekszik minden kockázati tényezőt előre kilőni. Ennek legemlékezetesebb példájaként mindenki Pokorni Zoltán 2006 májusi, illetve Áder János 2007 januári Magyar Nemzetes betámadását említette: az előbbiről azt állította a napilap álnéven, Orbán Viktor tudtával (több ismerőse szerint kifejezetten a megrendelésére) készült cikke, hogy hatalmi centrumot épít maga körül a budai polgármesterekkel, a tőle eltávolodott Ádert pedig, mint potenciális pártütőt, egy ellen-Fidesz lehetséges vezetőjét említette. A cikk után mindketten hátrébb léptek, Pokorni visszavonult a XII. kerületbe, Áder pedig európai parlamenti képviselő lett. Nem véletlen tehát, hogy a pártban nemhogy a pozícióját nem fenyegeti soha senki, de érdemi kritikát is alig-alig fogalmaznak meg vele szemben: az évek alatt mindenki megtanulta, hogy nem érdemes ugrálnia.

Tök mindegy mit, csak csináljunk valamit

A vízióival összefüggésben többen emlegették a kormányfő csapongó gondolkodását is, vagyis hogy gyakran kap bele olyan, éppen elé kerülő vagy eszébe jutó dolgokba, amikből aztán nem lesz semmi. Ennek viccesebb formája a fideszesek szerint, amikor "nem bír a vérével", és egy nyilvános rendezvényen vagy beszédében egy hirtelen ötlettől vezérelve "ígér valami nagyot, mert úgy érzi az adott szituációban, hogy valamit mondania kell", utána pedig a kormányzat - legtöbbször a költségvetési tervezésért felelős Naszvadi György - fogja a fejét, hogy hogyan és miből is kellene ezt betartani. Ennek egyik legutóbbi példája a nyugdíjas orvosok bérkompenzációja, amit Orbán megígért, de aztán több ismerője szerint államtitkári értekezleteken Lázár János hetekig azt hajtogatta, nehogy valaki a nyilvánosság előtt megismételje a kormányfő hirtelen ötletét, mert nincs meg rá a fedezet.

Húsz év alatt sem sokat változott ismerősei szerint Orbán abban sem, hogy - hiába engedhetné meg magának bizonyos helyzetekben - úgy érzi: soha semmiben nem mutathat bizonytalanságot. "Egyszerűen nincs a szótárában, hogy nem tudom, pedig simán vannak olyan helyzetek, amikor miniszterelnökként is mondhatná. De ilyenkor mindig az jön elő belőle, hogy tök mindegy, hogy merre, mit, csak induljunk el, lépjünk, vagy legalább mondjunk valamit" - mondta egy régi bizalmasa.

Ennek legendás példájaként többen azt az 1998-as, nagy tiszai árvíznél történt esetet idézték fel, amikor az egyik kritikus folyószakaszon Orbán maga is beállt homokzsákot pakolni a gáton. Egy idős asszony odament hozzá, és a kezét megfogva kétségbeesetten megkérdezte tőle, hogy mikor költözhetnek vissza a házaikba. A pár hónapja hivatalban lévő Orbán nem azt mondta neki, hogy nem tudom, csókolom, de tetszik látni, mindent megteszünk, hogy mihamarabb visszamehessenek, hanem gondolkodás nélkül rávágta, hogy "jövő szerdán", amiből a még hetekig tartó árhullám miatt természetesen nem lett semmi.

Orbán Viktor az árvízi védekezésben vesz részt Tiszavárkonyban, 2000. április 19-én Forrás: AFP/MTI/Szilard Koszticsák

Bizalmatlansági újrahasznosítás

Valamelyest mégis mindenki szerint megfontoltabb lett az utóbbi évekre: első miniszterelnöksége idején például minden ügyet rögtön el akart intézni, most inkább felírja, vagy felíratja valakivel az előkerülő témákat, hogy térjenek rá vissza később. Ugyanez a helyzet a személyes konfliktusaival is: korábban "simán nekiment az ellenségeinek", mára azonban többek szerint "a bosszú hidegen a legfinomabb" lett a szavajárása, és inkább kiszámítja, kiérleli a válaszlépéseket.

Bár a sérelmeit sohasem felejti, a hosszabb távú sikerek érdekében pacifikálni tudja az ellenségeit. Olyanokat is képes évekkel később rehabilitálni, akikkel korábban szinte már beszélő viszonyban sem volt - ismerői szerint ilyen volt 2003 után volt kancelláriaminisztere, Stumpf István, vagy 2006 után Áder János: előbbiből alkotmánybírót csinált 2010-ben, utóbbiból pedig egy éve köztársasági elnököt. Ez a vonása mindenki szerint személyisége fokozatos bezárulásából és erősödő bizalmatlanságából táplálkozik: azért nyúl vissza gyakran a régi embereihez, mert újakat szinte egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen fogad a bizalmába.

Az Országgyűlés plenáris ülése megtapsolja Áder Jánost köztársasági elnöki eskütétele után, 2012. május 2-án Forrás: MTI/Beliczay László

Igaz, néha van, hogy melléfog az újrahasznosítással: az alkotmánybíróként a kormány érdekeivel következetesen szembemenő Stumpf Istvánnal időközben például ismét elmérgesedett a viszonya (erről lásd korábbi cikkünket). A hozzáállását a fideszesek szerint jól jelzi, hogy nemrég, amikor egy baráti szülinapon Stumpf István megkérdezte tőle, hogy a kellemetlen AB-döntések miatt utálja-e őt, a miniszterelnök válasza az volt, hogy "nem, Pistám, nem utállak, csak roppant udvariatlanságnak tartom, amit csinálsz". Ez utóbbinál - mármint az udvariatlanságnál - pedig a megkérdezettek egybehangzó állítása szerint nincsen nagyobb vétség Orbán szemében.

Érzelmi lojalitás helyett érdekek

Az évek során többek szerint a lojalitást is átértékelte a kormányfő: a hozzá személyes vagy érzelmi alapon kötődő emberek helyett az érdekalapon lojálisakkal igyekszik körbevenni magát. Úgy tartja ugyanis, hogy az érzelmi alapú lojalitás kiszámíthatatlan, az ilyen emberek bármikor elpártolhatnak, míg a hozzá érdekalapon kötődőket valamivel mind a markában tarthatja. Egy sarkosabb megfogalmazás szerint "fogja a töküket".

Amennyire a 2002-es választási vereség mindenki szerint mély nyomot hagyott a kormányfő személyiségén, annyira nem rázta meg többek szerint a 2006-os fiaskó, pedig utána számára is nehéz időszak következett. A párton belül is egyre többen pedzegették ekkor, hogy szabad-e még egy választásnak nekiindulni egy kétszer bukott miniszterelnök-jelölttel, de az elégedetlenség ellenére is kemény maradt: leharcolta azokat, akiket potenciális riválisainak érzett (Pokornit és Ádert), több kritikusával kiegyezett, a KDNP-t pedig frakciószövetségbe olvasztotta, mielőtt esetleges önállósodásuk veszélyt jelenthetett volna a Fideszre. A rivális jobboldali pártok - legutolsóként az MDF - felszalámizásával ekkorra már végzett, így a baloldali szavazókért indult harcba. A 2006-tól szisztematikusan előkészített szociális népszavazásra épített stratégia pedig meg is hozta számára a sikert: a 2008-as referendum nemcsak a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetéséhez, hanem az MSZP-SZDSZ koalíció felbomlásához, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány megrendüléséhez vezetett. A megkérdezett fideszesek közül többen is akadtak, akik szerint Orbán tulajdonképpen nem is akarta megnyerni a 2006-os választást. A Fidesz akkor ugyanis még csak "félig volt kész a baloldali kormánypártok amortizálásával", és ha nyert volna is a választáson, a feltehetően kis arányú parlamenti többsége nem lett volna elég a kormányfő régóta dédelgetett terveihez, az ebben a ciklusban megvalósított, kétharmados többséget igénylő rendszerszintű átalakításokhoz.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, miután értékelte a szociális népszavazás eredményét a Polgárok Házában, 2008. március 9-én Forrás: MTI/Beliczay László

Sokan megemlítették Orbán szerintük kivételes képességét arra, hogy "nem csak a következő, vagy az az utáni lépést látja a történésekben, hanem a tizediket is". Ez a fajta tudatos előregondolkodás a legtöbbek szerint a kezdetektől, már a Fidesz alapításakor megvolt benne, de ezt is 2002-től fejlesztette tökélyre: már akkor látta, hogy milyen országot akar, illetve, hogy hová futtassa ki a vezérelvű rendszert. Mások szerint ugyanakkor Orbán kivételes stratégiai képességnek titulált tulajdonsága egyszerűen csak abból adódik, hogy nagyon strukturáltan látja a világot. "A rendkívüli gyanakvása hozza ezt elő, mert mindenre mély dimenziókba menő magyarázatokat keres. Folyton találgatja, hogy milyen lépéssel kinek mi lehetett a célja, vagy miért mondta ezt vagy azt, tehát azért látja a sokadik lépést is, mert folyamatosan kombinál".

Férfiakat és nőket is képes elcsábítani

Egy másik kivételes képességét ugyanakkor senki nem vitatta: hogy mennyire könnyen csavarja az ujja köré és teszi az eszközeivé az embereket.

"Óriási sármőr. Az érdekeinek megfelelően épp úgy csábít el nőket, mint férfiakat: kevesen képesek ennyire tudatosan elérni, hogy az összes szereplő azt csinálja, amit ő akar, ráadásul a legtöbbször anélkül, hogy pontosan felismernék, hogy csak eszközök a történetben" - mondta egy, a kormányfővel régóta bizalmas viszonyban álló ismerőse. E vonását egy Orbán Viktor ténykedését szintén évtizedek óta közelről szemlélő fideszes azzal árnyalta, hogy a cél érdekében a miniszterelnök gyakran olyan emberi gesztusokkal igyekszik levenni a lábukról az embereket, amelyek őszinteségéről kétség sem merül fel az érintettekben.

Orbán Viktor kampányol Edelényben a 2010-es önkormányzati választások során Fotó: Hajdú D. András [origo]

A módszer egyik legemlékezetesebb példájaként az illető egy, az 1998-as választás első fordulója után történt esetet említett (a fordulót 4 százalékkal az MSZP nyerte a Fidesz előtt), amikor is Orbán Viktor a feleségével és egy óriási virágcsokorral kocsiba pattant, és felkereste leányfalui nyaralójában a Torgyán házaspárt. A kisgazdapárt elnöke és felesége állítólag annyira elérzékenyült a látogatástól, hogy Torgyánnak - a beígért miniszteri poszt mellett - erős lökést adott ahhoz, hogy 82 helyen visszaléptesse a kisgazdák képviselőjelöltjeit, ami meg is fordította a második forduló eredményét.

A pályán és a lelátón enged fel

A kérdésre, hogy milyennek látják az ötvenéves Orbán Viktort, többen válaszolták azt, hogy magányosnak és megkeményedettnek. "Látszólag mindenkivel nagy cimboraságban van, de valójában nincs már hozzá senki igazán közel, mindenki érdekből van körülötte" - mondta róla egy, a politikai életútja mellett a magánéletére is rálátó ismerőse, aki szerint azonban Orbánt kevésbé viseli meg a barátságok kihűlése, a feleségét sokkal jobban.

"A mindennapokban gyakorlatilag hadrendben áll, szinte csak a fociban, a pályán vagy a lelátón enged fel" - mondta egy régi párttársa, aki Orbán Viktor szerinte legbosszantóbb tulajdonságaként azt említette, hogy "állandó megfelelési kényszerben van attól, hogy ő a miniszterelnök, és egy pillanatra sem tud kizökkenni a szerepből, hogy ő az ország első számú vezetője".

Ez szerinte 2002 és 2010 között, vagyis akkor is így volt, amikor Orbán nem volt hatalmon: "egyszerűen úgy maradt, a személyiségébe égett, az életformájává vált. Olyan helyzetekben is miniszterelnökként viselkedik, amikor lehetne egyszerű ember is. Ha pedig két főnél nagyobb közönség van rá, akkor pláne". A Fidesz elnökségi ülésein például a kormányfő szerinte a viszonylag lazább, oldottabb helyzetekben is folyamatosan érzékelteti, hogy "ő az alfahím, az első az egyenlők között".

Orbán Viktor a Puskás Akadémia-ZTE NBII-es focimeccsen, Felcsúton, 2013. április 27-én Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A szerepkényszerrel hozták többen összefüggésbe Orbán szerintük zavaró, "hihetetlen modorosságát" is. "Régen maga is utálta az ilyet" - célzott a kormányfő nyilvános szereplésein és fényképein visszatérő "betanult hamiskás mosolyra" egy ősfideszes. Olyan is akadt azonban, aki érthetőnek nevezte a miniszterelnöki pózt, mondván, az egyfajta önszuggesszió, ami tempóban, lendületben tartja a kormányfőt: "nem lehet két énje, egy léhább magánemberi, meg egy tettre kész miniszterelnöki, mert az skizofrén helyzetet eredményezne".

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor szerintük meddig lesz vezető szerepben a magyar politikában, egymásnak ellentmondó válaszokat adtak a megkérdezettek. Volt, aki úgy vélte, hogy a kormányfőben régóta megvan a vágy, hogy "csak a családra, a focira, a borozásra és disznóvágásra koncentrálhasson, de még nincs kész a terv, amit megálmodott". Szerinte ez még legalább nyolc-tíz év, onnantól azonban, hogy "pályára állt a rendszer", már bárki el tudná irányítani az országot, és Orbán szerinte szívesen nyugdíjazná magát. A legtöbben ezzel szemben úgy látják, hogy a kormányfő önként soha nem vonulna vissza. Egy régi fideszes, aki többekkel egybevágóan úgy látja, hogy a miniszterelnök belátható időn belül annak ellenére sem fog félreállni, hogy szűk körben maga is többször hangoztatta, hogy intellektuálisan már nem érdekli, illetve untatja a politika. Ahogy fogalmazott: "a hatalom és a fontosságtudat durva narkotikum, amiről nehéz lejönni".

* * *

Elindult a Facebook-oldalunk, ahol friss híreket és a hírekből kimaradó érdekességeket olvashat. Kövessen minket!