Az út szélén veszteglő teherautóba ütközött másfél hete egy Mánfa és Pécs között közlekedő autóbusz. Az egyik utas a Bama.hu információi szerint azért halt meg, mert elvérzett a nyílt lábszártörése miatt. A balesetről szóló cikkhez hozzászólók közül többen felvetették: hogy lehet, hogy a buszon utazó negyven ember közül senki sem volt, aki elsősegélyben részesítette volna a férfit, vagy legalább megpróbálta volna elállítani a vérzést (hogy valóban így történt-e, azt nem tudni, mert a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság nem mondta meg, hogy a férfi mibe halt bele).
"Novemberi este volt, esett az eső, sötét volt már. A 4-es úton mentünk, mikor az előttünk levő régi Volvo beleszaladt egy másik autóba, majd lesodródott az útról, és árkon keresztül egy fának ütközött" - mesélte egy pár évvel ezelőtti baleset egyik szemtanúja. A férfi azonnal kipattant az autójából, és futott a roncshoz. Szinte az utána érkező összes autós megállt, ki is szálltak, de a roncshoz senki nem ment oda. "A haverom sem, csak állt ott dermedten. Amikor utána megkérdeztem, miért nem segített, azt mondta, teljesen leblokkolt, félt tőle, hogy milyen látvány fogadja majd a roncsban."
Újraélesztésre nem volt szükség, de az utasokat - köztük két kisgyereket - kihúzta a kocsi ablakán. Mire végzett, a mentők is megérkeztek. Szerinte az ő utastársának a példája is jól mutatja, hogy sok esetben az emberek puszta félelemből nem segítenek. "Érdektelenségnek nem nevezném, egyszerűen csak rettegnek a vér és a komolyabb sérülések látványától. Bár láttam már olyat is, hogy a Soroksári út szélén fekvő nő mellett sorban húztak el az autók, megállás nélkül. Én kiszálltam, felszedtem az útról. Nem baleset érte, szimplán részeg volt, de akik fékezés nélkül elhúztak mellette, azok ezt nem tudhatták."
Csak kezdje el valaki
Külön tudományág foglalkozik azzal, miért nem segítenek az emberek a bajban egymáson - mondta az [origo]-nak Fehér Gabriella pszichológus. Az egyik ilyen ok, hogy az emberek félnek tőle, hogy nem értenek az elsősegélynyújtáshoz, nem emlékeznek arra, amit a tanfolyamon korábban tanultak. Van, aki egy ilyen helyzetben attól tart, hogy nevetségessé válik, elront valamit. "Ilyenkor lép be a képbe a ha nem csinálok semmit, abból baj nem lehet szemlélet" - mondta. Elsősegélynyújtás-oktatással a legtöbben a jogosítvány megszerzése előtt találkozunk, az ott szerzett ismeretek azonban a tudományos tapasztalatok szerint fél év alatt jelentősen megkopnak.
Hogy valaki hogyan áll hozzá egy baleset sérültjéhez, az nagyban függ attól, hány ember látja még rajta kívül a balesetet. Minél kevesebben vannak ugyanis, annál nagyobb arányban nő a hajlam a segítségnyújtásra - mondja Bokor Judit pszichológus. Tömegben mindenki a másikra vár, és ezzel együtt fel is menti önmagát: ha bármi történik, nem én vagyok a felelős, mert ott volt a többi húsz is, ők is segíthettek volna.
A segítségnyújtás elmulasztása egyrészt önzőség, másrészt teljesen reális élettapasztalat is - állítja a pszichológus, aki szerint a segítségnyújtás attól is függ, mit feltételezünk a bajba jutott emberről. "Ha felmerül, hogy a földön fekvő részeg, vagy be van drogozva, vagy szimplán csak gyanús a külseje, már nem szívesen megyünk oda hozzá."
Az asztal sarka és a Baywatch
A legnagyobb gond, hogy az elsősegélynyújtás színvonala sokszor nem megfelelő - mesélt az [origo]-nak a tapasztalatairól Lóczi Gerda, a Magyar Resuscitatios Társaság (Magyar Újraélesztési Társaság) oktatási irodájának vezetője. "Hallottam olyanról is, hogy az oktatáson az asztal sarkát nyomták a mellkas helyett" - mesélte a doktornő, aki szerint sokszor az anyagiak miatt romlik egy-egy tanfolyam színvonala: "Drágák az oktatóbabák, ezért sok cég nem szívesen fektet bele, és sok oktató a szükséges időt sem szánja rá arra, hogy a jelenlevőknek alaposan, a gyakorlatot sokat ismételve megtanítsa, amit kell."
Lóczi Gerda oktatóként úgy tapasztalja, nem teljes a sötétség a tanfolyamot elkezdők fejében, sokan sok mindent tudnak már, mire az oktatásra beülnek. A kórházi sorozatokból és a Baywatchból az időben nyújtott segítség hasznát, a szándék fontosságát lehet megtanulni, szakmailag nem minden esetben helyes, amit a tévében látunk.
A gyerekekkel kéne kezdeni
Hasznos lenne kicsi iskoláskortól kezdve tanítani az elsősegélynyújtást, mert az nincs rendjén, hogy 18 éves korig háromszor tanulnak a rabszolgafelkelésről, de azt nem tudják, hogyan kell egy eszméletlen beteget ellátni. "Az sem lenne mindegy, hogy ha a gyerek nagymamája stroke-ot kap, észrevegye és felismerje a tüneteit. Lehet, hogy ezen múlik ugyanis, hogy a következő tíz évben ápolni kell a nagyszülőt, vagy képes lesz az önálló életre" - mondta a sürgősségi betegellátásban is dolgozó doktornő. Szerinte gyerekkorban sokkal könnyebb megtanítani az elsősegélynyújtást, mint annak a felnőttnek, aki 9-10 óra munka után ül be a tanfolyamra, fáradt, otthon várja a család, és a valódi érdeklődés helyett inkább csak túl akar lenni az egészen. Ennek ellenére a felnőttképzés jelentősége kétségtelen, a legideálisabb pedig az lenne, ha a fiatalon megszerzett tudásra tudna épülni a későbbiekben a rendszeres képzés.
Az emberek tisztában vannak az elsősegélynyújtás fogalmával, ám nehéz levetkőzni azokat a régen berögzült képzeteket, hogy ne nyúljunk a sérülthöz, hanem várjuk meg a mentőt - mondta Verőcei Attila. Az EFR Kft. ügyvezetője szerint az a tévhit, hogy az újraélesztést csak orvos csinálhatja. Verőcei szerint sem érdemes a filmekben látott mozdulatokat készpénznek venni: a való életben nincs olyan, hogy a fuldokló két befúvás után kiköpi a vizet, felül, megköszöni, és elsétál a parton. Az oktató szerint nagyon fontos tudatosítani az emberekben, hogy az újraélesztésben minden elvesztegetett perc 8 százalékkal csökkenti a beteg esélyét a túlélésre.
Valakinek a trauma kell hozzá
A cég képzéseire nem csak kötelességből, a munkahelyük elvárásai miatt iratkoznak be. Sokan vannak, akik egy-egy külföldi munka, jellemzően bébiszitterkedés miatt akarják megszerezni a nemzetközi elsősegélynyújtó tanúsítványt. De az sem ritka, ha a gyerekvállalás előtt iratkoznak be a szülők, mert tudni szeretnék, mit kell tenni bölcsőhalálkor, vagy ha lenyel valamit a gyerek, és fulladozni kezd. A huszonéves Dóri egy szörnyű élmény után döntött úgy, hogy elmegy egy elsősegély-tanfolyamra. Egy középkorú férfi a szeme láttára esett össze az utcán. Húsz percig várták a mentőket, a helyszínen lévők közül senki sem tudta, hogy mit kellene tenni. A mentősök már nem tudták megmenteni a férfi életét. Dóri akkor döbbent rá, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a tétlenségnek.
A Nagy Elsősegély Teszt Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány a Nagy Elsősegély Teszt keretében 1000 főt kérdezett meg többek között arról, hogy tudják-e, mi a teendő, ha valaki elájul a napon, mennyi az ajánlott napi folyadékbevitel, vagy éppen mi számít magas vérnyomásnak. A felmérés szerint a megkérdezettek 78 százaléka tudta, mik az agyrázkódás tünetei. A válaszadók többsége azzal is tisztában volt, mit kell tenni, ha üvegszilánk kerül a szembe. A mi a teendő, ha nagyon magas láza van gyermekünknek kérdésre érkezett a legtöbb jó válasz: a válaszadók több mint 95 százaléka tudta, hogy ilyenkor gyerekeknek lázcsillapítót kell adni, valamint hideg borogatás vagy hűtőfürdő a megfelelő reakció. A magas vérnyomásérték megállapítása már korántsem volt ennyire egyértelmű, mint ahogy a többség azzal sem volt tisztában, hogy hogyan kell újraéleszteni. |