Nincsenek betörések, nincsenek gyilkosságok, bár, ha az ember nyitva hagyja a kertkaput, néha eltűnik egy-egy dolog - mondta az [origo]-nak Szálteleki János fülöpjakabi plébános a falu közbiztonsági helyzetéről. Az idős pap éppen a nyári konyhában, gumikesztyűben és kötényben mosogatta a szennyes edényt egy nagy alumíniumvájlingban. Szerinte Isten által kapott tehetsége van a falu körzeti megbízottjának, hogy fenntartja a nyugodt viszonyokat annak ellenére, hogy a mai világból egyre inkább hiányzik a lelkiismeretesség.
Az emlegetett körzeti megbízottat, Takács Zoltánt május elején tüntették ki az év rendőre címmel, bár ő maga azt állítja, tud olyanról, aki nála jobban megérdemelte volna az elismerést: ő nem vett részt kiemelkedő ügyek felgombolyításában, bár a felderítési aránya mindig 50 százalék feletti volt. Közel húszéves egyenletes teljesítményének - soha nem kapott elmarasztalást - és az általa felügyelt település, Fülöpjakab jó közbiztonsági mutatóinak tudja be a díjat és a vele járó oklevelet, illetve a rendőrségi címeres aranygyűrűt.
Szerencséje volt a településsel, amikor öt évvel ezelőtt idekerült: évente kevesebb mint tíz bűncselekmény történik, azok is kisebb súlyúak - falopás, terménylopás, betörés. Utóbbiakat jellemzően a nem lakott tanyák tulajdonosai szenvedik el, de az idén még csak egy ilyen eset volt, akkor is meglett a tettes - mondta az [origo]-nak, miközben a szolgálati autóval - egy közepesen elhasznált Opellel - keringünk a többnyire egymástól kisebb-nagyobb távolságra lévő tanyákból álló kiskunsági falu néhány aszfaltozott és több burkolatlan dűlőútján.
Alkalmanként ismerősökkel is összefutunk. "Most hallgattam ki gyanúsítottként" - int egy kerékpározó férfi felé, később pedig bemutatja a falu egyetlen hajléktalanját. Sanyi egy fűtetlen ólban lakik, kukázik, egyszer pedig be kellett vonulnia a börtönbe, mert ittasan biciklizett. Sanyit azért is ismeri jól a rendőr, mert rajta van azoknak a veszélyeztetett körülmények között élő, zömében idős helyieknek a listáján, akikre fokozottan figyelnek, és rendszeresen felkeresik őket a két falugondnokkal együtt.
A kunsági homokdűnék között fekvő falu lakóinak a többsége büszke a káembésre és a díjára. Közvetlen, figyelmes emberként emlegetik, aki mindenkivel szóba áll, és "nem nézi le az embereket". A főtéren álló kocsmába kávézni betérő egyik helyi szerint sokkal jobb, mint az elődje, aki gyakran kiabált a fiatalokkal.
A falu jó közbiztonsági adatait a helyiek elsősorban az alacsony társadalmi különbségeknek tulajdonítják, néhányan pedig annak, hogy "alig van kisebbség". Sokat nyom a latban ezenkívül a bűnmegelőzést a hatóság látható jelenlétével megvalósítani igyekvő főtörzszászlós által vezetett polgárőrség magas, 70 fő fölötti létszáma is.
Majdnem minden családnak van olyan tagja, aki polgárőr - mondta az [origo]-nak helyi kőműves, János, aki a kertjében egzotikus szárnyasokat tart, és pampafűvel keretezett méretes kerti tavat alakított ki. Gyermekei megszületéséig ő maga is aktív tag volt, de azóta csak pártoló. Szerinte mindenki odafigyel a másikra, gyakran szólnak a rendőrnek, ha idegen autót látnak, ellenőriztetik a rendszámot. "Ez olyan hely, ahol még figyelnek egymásra az emberek."