Jófejség lopja be a magyarokat az afrikai szívekbe

Afrika egy évtized alatt reménytelen kontinensből a világ új kincsesbányájává vált, és a lehetőségeket Magyarország is szeretné kiaknázni. Bár a nagybefektetők és az egykori gyarmattartók között kis halnak számítunk, mégis lehet keresnivalónk a kontinensen: a magyarok még a keményen nyomuló kínaiak mellett is érdekesek lehetnek, és az amerikaiaktól tanulva szinte ingyen is kiépíthetnék afrikai barátaik jövedelmező kis családját. A lényeg, hogy ne csak a saját zsebünk megtömése járjon a fejünkben.

A világ leggyorsabban növekvő gazdaságainak toplistáján tülekednek az afrikai országok. Afrika fogyasztása egy évtized alatt meg fog duplázódni, a föld alatt hatalmas nyersanyagkészletek lapulnak, a befektetések 25 százalékos haszonnal térülnek meg itt. A fegyveres konfliktusok száma csökken, a demokratikus választások száma, az emberek élettartama és a mobiltelefont használók aránya nő. Mára Afrika lett a befektetések és a kereskedelem számára a végső határ, a kihívásokból és lehetőségekből pedig Magyarországnak is ki kell vennie a részét.

A magyarországi Afrika-szakértők és az afrikai vendégek többek között ezekkel a lelkesítő megállapításokkal bombázták pénteken az első budapesti Afrika Fórum résztvevőit, akik a Magyar Külügyi Intézet (MKI) konferenciáján Magyarország és Afrika fejlődő kapcsolatára voltak kíváncsiak. Míg egy nappal korábban Martonyi János külügyminiszter és Nkosazana Dlamini-Zuma, az Afrikai Unió bizottságának elnöke sürgette a magyar-afrikai kapcsolatok elmélyítését, pénteken az MKI meghívására kenyai, algériai, nigériai, dél-afrikai, szenegáli és amerikai szakemberek zúdították az érveket arról, hogy mi keresnivalójuk lehet a magyaroknak a kontinensen.

Hogy senkinek ne maradjon kétsége az Afrikában rejlő lehetőségek felől, a szakemberek kétszer is megmutatták az Economist című tekintélyes gazdasági hetilap címlapjait 2000-ből és 2011-ből. Az elsőn Afrika még „reménytelen kontinensként”, egy fegyveres férfi képével szerepelt, 11 évvel később viszont már egy Afrika alakú sárkányt röptető ember illusztrálta a kontinens új imidzsét: „Afrika felemelkedik”.

Nigériai utcakép Forrás: AFP/Pius Utomi Ekpei

Van mit újraépíteni

Fekete-Afrika az után került Magyarország külpolitikai célkeresztjébe, hogy a kormány meghirdetette a globális nyitást, és elkezdte felújítani a kapcsolatait az euroatlanti régión kívüli országokkal, többek között Ázsiában és Afrikában. A harmadik világban keresett új barátok közül soknak aktív kapcsolata volt Magyarországgal a rendszerváltás előtt, de az elmúlt 20 évben ezek a kötelékek többnyire elhaltak. A magyar diplomácia most azt tűzte ki célul, hogy újra megtalálja a helyét ezeken a távoli és egzotikus piacokon.

A feladat azonban nem könnyű, hiszen néhány kósza felfedezőn és tudóson kívül nem sok magyar foglalkozott Afrikával az elmúlt évszázadokban, és a tudásunk, helyismeretünk meglehetősen korlátozott. Az ELTE-n és a Pécsi Tudományegyetemen ugyan egyre fejlődnek az Afrikát kutató tudományos központok, de még az is csak terv, hogy önálló BA- vagy MA-képzést indítsanak Afrikát jól ismerő szakemberek képzésére. Fekete-Afrikában mára mindössze két nagykövetségünk (Dél-Afrika és Kenya), illetve egy harmadik, utazó nagykövetünk maradt, ami még a Külügyminisztérium szerint is édeskevés. Afrika kegyeiért pedig olyan országokkal kell versenybe szállnunk, mint az Egyesült Államok, Kína, India, Brazília vagy az egykori európai gyarmattartók, akik jó helyismerettel rendelkeznek, és segélyek, fejlesztési támogatások és befektetések formájában öntik a pénzt kiszemelt partnerországaikba.

Csak látni kell a lehetőségeket

De hiába kis ország Magyarország, az MKI konferenciáján felszólaló afrikai küldöttek mégis töretlen lelkesedéssel és tanácsok sorával biztatták a feléjük kacsintgató magyarokat. „Magyarország fejlett európai ország, nagyon sokat tudnánk tanulni tőle” – mondta például előadásában a kenyai Denise A. O. Kodhe, az Institute for Democracy and Leadership in Africa (IDEA) igazgatója. „Az én országomban az emberek azt kérdezik, miért nem lehetünk mi is olyanok, mint a fejlett magyarok, amerikaiak vagy japánok.”

A dél-afrikai Institute of International Affairs (Nemzetközi Kapcsolatok Intézete) munkatársa, Thomas Wheeler arról beszélt, hogy nem kell nagy politikai hűhót csapni a kapcsolatok köré: az afrikai országok örömmel várják, ha egy magyar cég olyan termékkel vagy szolgáltatással lépne a piacukra, amiben van ötlet, lehetőség, potenciál. Egy nigériai kutató, Freedom Onuoha szerint pedig rengeteg olyan terület van, ahol a magyar cégek nagy üzletet csinálhatnának, legyen az mobiltelefon-gyártás, egy élelmiszer-feldolgozó üzem vagy hulladékkezelő technológia meghonosítása. Afrika hatalmas piac, Nigéria például egymagában 160 milliós ország – mondta Onuoha -, és az ország északi felében tudomása szerint nincs egy rendes húsfeldolgozó üzem sem. „Ehhez például értenek a magyarok, nem?” – kérdezte.

Ruhaüzlet Algériában Forrás: AFP

Onuoha szerint a magyar üzletembereknek egyszerűen túl kell lépniük az Afrikával szemben táplált félelmeiken, mert a médiában folyamatosan robbantásokról és labilis biztonsági helyzetről szólnak a hírek. „Csak ide kell jönni, és látni kell a lehetőségeket. Látni, hogy itt is emberek élnek, és rengeteg mindent lehet csinálni.”

Több látogatás, több nagykövetség

A budapesti Afrika Fórum megnyitóján, csütörtökön Martonyi János külügyminiszter arról beszélt, hogy Magyarország főleg a mezőgazdaságban, a megújuló energiák felhasználásában és a gyógyszergyártásban működhet együtt Afrikával. Pénteken, az MKI konferenciáján pedig Pap László nagykövet, a Külügyminisztérium Afrikáért és Közel-Keletért felelős tisztviselője a humán erőforrások jelentőségét ismételte. „Valószínűleg nem leszünk nagybefektetők vagy nagy ipari játékosok Afrikában, de az oktatás, az egészségügy, a regionális együttműködések területén olyan tapasztalataink vannak, amelyekre Afrikának is szüksége van” – mondta. Pap az Origónak azt mondta, hogy leginkább Magyarországon tanuló afrikai diákok tömegeiben, illetve gyógyszerexportban, egészségügyi technológiák kivitelében látja az együttműködés első lépcsőit.

A nagykövet a konferencián azt mondta, hogy a magyar üzletemberek egyre tudatosabban tekintenek Afrika felé, és már néhány lépéssel a diplomácia előtt járnak, szinte követelik az aktívabb külpolitikát az afrikai országokban. Ez Pap szerint a jövőben meg is fog látszani a magyar külügy munkáján: több tisztviselő fog afrikai országokba utazni gyakorlatias tárgyalásokra, és egyben a magyar jelenlétet is megpróbálják növelni szubszaharai Afrikában. Első lépésként a külügy reményei szerint még az idén megnyithat Abudzsában Magyarország nigériai nagykövetsége, és ezt a tervek szerint hosszabb távon egy etiópiai képviselet is követheti.

Kiaknázatlan magyar kincs

A követségek nyitása azért lenne fontos, mert Afrikában egyértelműen személyes kapcsolatokra van szükség ahhoz, hogy egy ország és annak üzletemberei érvényesülni tudjanak. Sőt, legtöbb esetben csak az segít, ha a diplomatáknak közvetlen bejárásuk van az adott afrikai ország elnökéhez – ezt már Tibor P. Nagy, egy magyar származású amerikai diplomata jegyezte meg az MKI konferenciáján. Nagy, aki közel 30 éves diplomáciai pályafutása során összesen nyolc afrikai országban dolgozott amerikai nagykövetként vagy más beosztásban, a saját tapasztalatai alapján arra jutott, hogy Afrikában csak annak van esélye, akinek rutinos, profi emberei és kiváló kapcsolatai vannak.

Ghánai utcakép Forrás: AFP/Jens Ressing

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden országban külön nagykövetséget kéne létrehozni – mondta az Origo kérdésére. Nagy és a konferencián részt vevő nigériai szakértő is egyetértett abban, hogy a legjobb módja a helyi kapcsolatok kiépítésének regionális nagykövetek mellett a Magyarországon tanult, majd Afrikába hazatérő egykori egyetemisták segítségül hívása lenne. Magyarországon a rendszerváltásig százával tanultak afrikai diákok, akik azóta különböző kulcspozíciókban helyezkedtek el: Dél-Szudán parlamentjének felső házi elnöke például folyékonyan beszél magyarul. Ezek a Magyarországhoz kötődő afrikaiak pedig mindennél jobb információforrást és összeköttetést jelenthetnének akár diplomáciai, akár üzleti tapogatózáshoz.

„Sajnos erre az USA is csak mintegy négy éve jött rá: hogy néha még egy Amerikában tanult szomáliai taxisofőrnek is jobb információi vannak az otthoni helyzetről, mint egy diplomatának, aki csupán néhány évet tölt az adott országban” – magyarázta Tibor P. Nagy. Nem is kerül pénzbe, csak egy kis odafigyelésbe, hogy ezeket az embereket kövessék, néhány havonta felhívják, és nyilván tartsák, hogy mi lett velük, hova jutottak, hogyan lehet elérni őket. Ők pedig általában nagyon lelkesen osztják meg az információkat, hiszen nekik is fontos, hogy fejlődjön a hazájuk, vagy hogy ne robbantsák szét az otthonukat szélsőségesek. „És nem jártam olyan afrikai országban, ahol ne jött volna szembe legalább egy ember, aki Magyarországon tanult, és beszélt magyarul” – mondta az Origónak a rutinos amerikai diplomata.

Barátok bőségben és ínségben is

A Magyarországról visszatelepülő diaszpóra azonban még nem lesz elég, hogy megnyerjük az afrikai országokat. A konferencián felszólaló afrikai szakértők közül senki nem mulasztotta el hosszan részletezni, hogy országaikban nem elég üzletet csinálni: aki segélyekkel, támogatásokkal nem járul hozzá a fejlődő államok békéjéhez és stabilitásához, annak nincs sok keresnivalója. Aki támogatja Afrikát, az a segélyeivel biztosíthatja stratégiai, politikai és gazdasági érdekei érvényesülését – magyarázta például Philip Mwanzia, a kenyai Külügyminisztérium külügyi szolgálatának igazgatója.

„Afrika olyan barátokat akar, akik nem csak bőségben, de ínségben is mellette állnak” – tette hozzá a nigériai kutató, Freedom Onuoha. „Ha Magyarország hasznot akar húzni Afrika gazdagságából, akkor kölcsönösen előnyös együttműködéseket kell kötnie, és támogatnia kell például az afrikai biztonságpolitikai törekvéseket, a demokratikus fejlődést” – mondta. Bár Magyarország forrásai ilyen szempontból korlátozottak, erre Martonyi János külügyminiszter is utalt csütörtökön, amikor azt mondta, hogy az ország „nemcsak Afrika felemelkedésének előnyeit akarja élvezni, hanem segíteni akar a kihívások kezelésében, hozzá akar járulni a biztonság, a béke és a stabilitás biztosításához is”.

Ez a hozzáállás pedig szimpatikus Afrikában, ahol egyre nagyobb tömegeknek szúrja a szemét a hatalmas fejlesztési projektekkel házaló, de gyakran botrányokba is keveredő Kína térnyerése. „Kínára sokan azt mondják, hogy csak a saját érdekében nyomul Afrikában, és ez nem jó nekünk” – idézte fel a kenyai szakember, Denise A. O. Kodhe. „Sokan másfajta partnerekre vágynak, akik ránk is odafigyelnek, és ilyen szempontból a magyarok szimpatikusabbak lehetnek.” Pap László nagykövet pedig erre rákontrázva meg is erősítette: minket magyarokat megtanított a történelem, hogy hogyan viselkedjünk a partnereinkkel, és a mi hozzáállásunk őszinte lesz.