A huszonéves, divatosan vékony, könyvmoly Sophie-nak egy csapásra megváltozott az élete, amikor egyetem után magát is meglepve a fitnesziparban helyezkedett el. Először csak bérleteket árult egy konditeremben, de aztán olyan munkát kapott, amihez már nem volt elég, ha olyanok közelében van, akik mozognak, hanem neki is fel kellett emelnie a csontos seggét, és kipróbálta a gyakorlatokat.
Mivel mindig is filigrán volt, korábban soha nem járt edzőterembe, de kamaszkorától kezdve kipróbált mindenféle diétát. "Ha nem vagy sportos lány, valami más módszert kell találnod, hogy elérd a soványság nirvánáját. Emlékszem, középiskolában napi 1200 kalóriás diétát tartottam. Számoltam a kalóriákat, megvontam magamtól az ételeket, és ha ettem, büntettem magamat. Bár soha nem voltam több 55 kilónál, akárhányszor belenéztem a tükörbe, mindig láttam a hájamat. Állandóan éhes voltam, dühös, fáradt és rosszkedvű" - írja a blogjában.
Már egyetemista volt, amikor végleg elvesztette az étvágyát, és néhány hónap alatt 46 kilóra fogyott. "Csont és bőr voltam, úgy néztem ki, mint egy heroinfüggő, de végre szexinek érzetem magam. Elragadtatottan vettem észre, hogy végre minden trendi ruha jól áll rajtam, úgy értem, pont úgy, mint a katalógusban a kiskorú modelleken. Ez minden nő álma!"
Éppen csak nem érezte jól magát, és egy idő után az ételek is elkezdtek hiányozni neki. "Abban az időben voltam a leggyengébb, a szó minden értelmében, amikor a legvékonyabb voltam, és a legjobban néztem ki a képeken. Folyton a szomszéd fiúkat kértem meg arra, hogy nyissák ki a szószos üvegeket, és ha éppen nem voltak otthon, akkor éhen maradtam. Rémálom volt, amikor utazáskor nekem kellett cipelni a bőröndömet. 12 órát aludtam egy nap, és mégis mindig fáradt voltam. Egészen biztos vagyok benne, hogy az agyam sem működött rendesen" - írja.
"Mióta elkezdtem edzeni, minden megváltozott. Ha most belenézek a tükörbe, már azért fogom meg a hasamat, hogy érezzem az izmaimat, nem azért, hogy azt vizsgáljam, mennyi (valós vagy képzeletbeli) hurka van rajta. Már nem azt vizslatom, hogy hány kalóriát égettem el az ellipszisgépen, hanem azt, hogy hány tárcsa van a súlyemelő rúd végén. Már ki tudom nyitni a konzerves üvegeket. Hamarosan költözöm, és már nincs szükségem a kigyúrt srácok segítségére ahhoz, hogy arrébb tegyem a bútoraimat. A célom már nem az, hogy nullás ruhaméretem legyen, hanem az, hogy megcsináljak egy kibaszott húzódzkodást. Sokkal több önbecsülést nyertem abból, hogy fel tudok emelni nehéz dolgokat, mint abból, hogy magamra tudok húzni egy szűk dizájnerruhát. Sokkal életképesebb, energikusabb, függetlenebb, összeszedettebb ember lettem attól, hogy már nem az a legfontosabb, hogy hogy néz ki a testem, hanem az, hogy mire képes."
Amikor Sophie pár hete leírta a blogjában a kiáltványnak is beillő vallomását, és feltette a kérdést, vajon más lenne-e most az élete, ha a soványság helyett már kamaszkorától bátorítják, hogy legyen erős, még őt is meglepte, milyen hatást ért el. A bejegyzését több tízezren megosztották a közösségi oldalakon, több mint száz helyen újraközölték, a blogján olvasható több száz komment között tucatnyi olyan van, amelyben az engedélyét kérik, hogy az írást lefordítsák és megjelentessék spanyolul, portugálul, hollandul és egyéb nyelveken.
Sophie ezzel egy csapásra nemcsak egyike, de ikonikus alakja lett azoknak az egyre akítvabb és feltűnőbb lányoknak, akik naponta fényképezik le a befeszített bicepszüket az edzőterem öltözőjében, hogy aztán a netre feltöltve egyetlen képpel hirdessék azt, amiről Sophie hosszú bejegyzése is szól: strong is the new skinny, azaz az erős az új sovány.
Felejtsük el a klasszikus nehézatléta alkatú súlyemelő nőket. Felejtsük el a testépítő magazinok csokoládészínre barnított, laborban hegynyire tenyésztett, csontkeményre szálkásított, férfias nőit. Az erejükre büszke lányok nem ilyenek akarnak lenni. De nem is olyanok, mint a botsáska modellek.
Inkább képzeljük el azt a kecses, de izmos combú és karú lányt, aki a legjobb távolugró, futó és sportoló volt a középiskolában, és előbb ért fel a kötél tetejére, mint a fiúk. Az ő fényképét már simán feltöltenék buzdításként, motiválásként a Facebookra, a Pinterestre vagy a Tumblrre például azzal a népszerű felirattal, hogy "Ez nem Barbie alakja. Nem is a szupermodelleké. Ez a fittek alakja. Az egészség alakja. Ez szexi."
Hogy ezt hogyan lehet elérni, arra nincs univerzális edzésmódszer, csak egy biztos: az aerobikórákról ismerős kis súlyok a lányoknak sem lesznek elégendőek hozzá, aki erős akar lenni, kénytelen lesz megfogni és felemelni valami nehezebbet. "Tanítsátok meg a lányoknak, hogy edzeni azt jelenti: futni, ugrani, izzadni, erőlködni, keményen dolgozni - nem azt, hogy tapsikolnak valami nagyon divatos, túlárazott kurzuson, vagy hogy addig hajtják az ellipszisgépet, amíg meg nem halnak" - írta Sophie is.
Az elmúlt években kisebb forradalom zajlott le a fitnesziparban, divatba jöttek az egész testet használó és megmozgató, az alapvető mozgásformákra épülő erőedzések. A férfiak kiszabadultak az egyszerre egy-egy izmot dolgoztató gépekkel telezsúfolt konditermekből, és újra elkezdtek fekvőtámaszozni, guggolni, húzódzkodni, ugrani, súlyt emelni. Az erősödni vágyó nők pedig szép lassan beállnak melléjük, ők is olimpiai súlyzót vesznek a kezükbe, vagy újra megpróbálnak felmászni egy kötélre. Amerikában hódít az ilyen mozgásokra épülő crossfit, már Magyarországon is nagyon népszerű az orosz eredetű kettlebell, és egyre elterjedtebb a TRX.
Az újra felfedezett mozgásformák népszerűsége már nemcsak az internetre feltöltött képekből, hanem az Amerikai Sportorvosok Kollégiuma (The American College of Sports Medicine, ACSM) legutóbbi, a fitneszipar trendjeit vizsgáló világméretű felméréséből is látszik. A szervezet évek óta kutatja a trendeket, így jól látszik, hogy mi az, ami csak múló divat, és mik azok a mozgásformák, amelyek hosszú távon is tartják magukat. Akinek nem elég bizonyíték a több ezer éves hagyomány, az például ezekből a kutatásokból is kiolvashatja, hogy a jóga nem múló hóbort, hiszen évek óta stabilan tartja magát a toplistán, miközben például a pilates vagy a spinning pont olyan gyorsan tűnik el, mint amilyen gyorsan az elmúlt években felkapták őket. Az idei felmérés szerint az erőedzések és a saját súlyos edzések a legnépszerűbbek.
Az erőedzések nincsenek túlbonyolítva, a lényeg annyi, hogy az élethez izomra és erőre van szükség. "Izmot használunk minden hétköznapi tevékenységhez, a járáshoz, futáshoz, álláshoz, sőt még az üléshez is. Minél erősebbek az izmaink, annál hatékonyabban el tudják látni a feladatukat" - mondja Ivánchich András kettlebelledző, aki évek óta tart Budapesten különféle erőedzéseket. Ezek a népszerű edzésformák olyan mozgásokra épülnek - emelésre, tolásra, guggolásra, húzó mozgásokra - amelyeket a hétköznapi életben is használunk, vagy legalábbis használnunk kellene, ha nem egész nap ülnénk és autóznánk.
Mivel alapvetően minden ember ugyanolyan felépítésű, nagyjából ugyanúgy használja a testét, mindenkinek ugyanúgy szüksége van izomra, a nőknek is. Súlyokra pedig azért van szükség az edzéshez, mert az izmokat és azok erejét egyre növekvő terheléssel lehet fejleszteni.
Csakhogy a lányok alapvetően ódzkodnak a súlyzós edzésektől, Ivánchich András szerint azért, mert rossz példa van előttük. "Ha végignézel az utcán, azt látod, hogy valaki vagy nagyon vékony, vagy el van hízva és nagyon kevés az olyan, aki kihúzza magát, jó a tartása, és látható, feszes izomzata van. Az a divatos, ha valaki vékony, és ezért a lányok tévesen az gondolják, az a jó, ha annyira vékonyak, hogy egyáltalán nem látszanak az izmaik. Ráadásul azt hiszik, hogy ha súlyt vesznek a kezükbe, olyanok lesznek, mint a kigyúrt testépítők, akiket a konditermekben látnak. Pedig pont az ellenkezője történik, az erőedzés szép karcsú testformát és működőképes izomzatot alakít" - mondja.
Edzéseire többségében fiúk járnak, a jelentkező lányok nagy része pedig inkább nagyobb darab, és azért megy, mert fogyni szeretne. Őket könnyebb rávenni a súlyzós edzésekre: csak el kell nekik mondani, hogy a több izom jobban égeti a zsírt, vagy hogy az edzés jó hatással van a hormonháztartásukra, és segíteni fogja őket a fogyásban.
"Egy olyan nőt, aki belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy vékony, ezért - ha nem is teljesen -, de elégedett magával, nagyon nehéz rávenni bármiféle mozgásra. Pedig az ilyen vékony lányok többségének tartásproblémája van, gyengék, fáj mindenük. Arról nem is beszélve, hogy ez felöltözve általában nem látszik, de hiába vékonyak, ha leveszik a ruhát, náluk is megfigyelhetőek a pocak tájékán megjelenő úszógumi, meg a fenéken gyöngyöződő narancsbőr. Velük azt kell megértetni, hogy muszáj erősíteniük ahhoz, hogy ne fájjon a nyakuk és a hátuk, muszáj egy kis izmot felszedni, hogy legyen erejük élni".
Hogy ez mennyire nem könnyű feladat, azt a saját barátnőjével is megtapasztalta, akinek néhány éve még "ugyan szép alakja volt, de voltak tartásproblémái, és az ülőmunkától elgyengült az izomzata". Mégis sokat kellett nyüstölni, mire súlyt vett a kezébe. "Végül azzal győztem meg, hogy azt mondtam neki: ha így folytatod, akkor öreg korodra nem lesz semmire erőd, mindened fájni fog, és nem fogsz tudni rendesen mozogni. Ezt akarod?" Nyilván nem ezt akarta, úgyhogy elkezdett kettlebellezni. "Azóta nagyon jól átformálta a testét, szép feszes izmai vannak, és nagyon erős" - mondja András. És fanatikus lett, mint sok más lány, akik megérzik magukon a pozitív hatásokat. "Ha a lányoknak bejön az edzés, sokkal kitartóbbak, mint a fiúk, akik hajlamosabbak pár hónap után lemorzsolódni."
Hamar ilyen fanatikus lett Zsuzsi is, aki január elején ment be egy edzőterembe, hogy kettellbellezni szeretne. "Első órán beleszerettem, nem is értem, miért nem ezt csináltam eddig" - mondja. A 30 éves, apró, 160 centis, 50 kiló körüli befektetéselemző lányról ránézésre senki nem mondaná meg, hogy esténként, amikor a munka után edzőruhára cseréli a tűsarkút és szoknyát, az hajtja, hogy minél nagyobb súllyal tudjon elvégezni egy-egy gyakorlatot.
Bár ő korábban is sokat sportolt, futott, bringázott, télen snowboardozott, és járt "lányos", zsírégető, alakformáló órákra, ezek a mozgásformák már nem kötötték le, és erősödni is akart, ezért egy barátnője és a barátja tanácsára választotta a kettlebellt. "Súlyokat korábban csak step aerobikon használtam, de maximum egykilós kézi súlyokat. Ma persze már nem edzek papírnehezékkel" - mondja. Most, fél év edzés után van olyan gyakorlat, amelyet már a testsúlyának több mint a felével végez.
Így edzenek a crossfites lányok
"Nagyon sokan komolyan megkérdezik nap mint nap, hogy nem félek-e, hogy túl izmos leszek. Hiába hivatkozom a nők és a férfiak eltérő testfelépítésére, a hormonok szerepére, nem igazán fogadják el, az ismerősi köröm jó részében még mindig az az elv uralkodik, hogy egy nőnek nem nagyon kellene súlyt emelnie. Én tisztában vagyok vele, hogy - szerencsére! - nem lesznek túl nagy karizmaim, de az óriási élmény, hogy megjelent a hátizmom, ennek megfelelően sokkal jobb a tartásom".
Akik látják az eredményeit, azoktól a kritika helyett csak elismerést és biztatást kap. "Kilóban mérve mindössze hárommal vagyok kevesebb - igaz, a fogyás nem is volt célom -, de a testalkatom teljesen megváltozott, minden ruhaméretem egy-két számmal csökkent, ezért sok pozitív visszajelzést kapok, ezek pedig csak erősítik ezt a folyamatot." De nem ezért edz, mondja, hanem azért, mert jobb tőle a hangulata, magasabb a teherbírása, jobban tud koncentrálni.
"Valahogy fegyelmezettebb leszek az élet, a munka minden területén. Fejlődött az egyensúlyom. Sokkal jobban ébredek reggelente. A konkrét erőnlét sem elhanyagolható szempont, élvezem, hogy bármit könnyen fel tudok cipelni a harmadik emeletre, és összességében minden korábbi sport jobban megy: többet és jobb tempóban tudok futni, ha betévedek egy lányos órára, jobban bírom a gyakorlatokat, mint bárki a teremben, és a bringázás is összehasonlíthatatlanul jobban megy, már játszi könnyedséggel fel tudok tekerni a Hármashatárhegy tetejére".
Bár az eredmények listázása hencegésnek, a bicepszekről készült képek magamutogatásnak tűnhetnek, a cikkünk elején idézett Sophie nem azért írta meg a bejegyzését, hogy csodálatot keltsen, hanem hogy felhívja a figyelmet azokra a fiatal lányokra, akik azzal töltik az idejüket, hogy a súlyukat figyelik, és időt, energiát, érzelmeket pazarolnak arra, hogy soványak legyenek. "Kíváncsi vagyok, mennyivel lenne másabb az életem, ha arra bátorítanak, hogy erős legyek, ne sovány. Vajon jobbak lettek volna az iskolai eredményeim, ha 13 éves koromtól nem éheztetem magam szó szerint? Jobb futó lennék, ha arra bátorítottak volna, hogy diéta helyett egyek? Jobb kapcsolatom lett volna a szüleimmel, a testvéreimmel, a barátaimmal?" - kérdezte.
A segítő szándék persze egyáltalán nem aratott osztatlan sikert, a bejegyzéshez érkezett kommentek között sok vékony lány felháborodva kérte ki magának az általánosítást, és bizonygatta, hogy nekik nem kell éhezniük ahhoz, hogy soványak legyenek, és egyébként is teljesen kiegyensúlyozottak edzés nélkül is. Mondják azt is, hogy az erős az új sovány szlogen hirdetői semmi mást nem tesznek, mint hogy új testalkatot állítanak példaként a lányok elé. Az erő azonban nem testalkat kérdése, erős éppúgy lehet egy vékony, törékeny lány is, mint egy nagydarab, egy magas ugyanúgy, mint egy alacsony - szól a válasz.
Míg az izmos lányok büszke pasijai "A csajom erősebb nálad" feliratú pólókat hordanak az edzőteremben, sok - jellemzően hurkás - férfi fúj rájuk, hogy az izomtól férfiasak lesznek. A lányoknak persze erre is megvan a megfelelő izmos-idézetes, a neten könnyen terjeszthető válasza: "Nem neked akarok tetszeni, hanem magamnak".
Megint mások azt mondják, az új trend csak egy éppolyan divathóbort, mint például a zumba, legfeljebb hatékonyabb, de nem érdemes e mögött komoly lelki változásokat keresni. Ha máshonnan nem is, néhány év múlva az ACSM kutatásából kiderül majd, hogy ez mennyire igaz. Addig is a legrosszabb, ami történhet, hogy néhány lány megizmosodik, egészségesebben él, és jobban érzi magát a bőrében - a többség meg úgyis olyan lusta, hogy akkor sem mozdul meg, ha az élete múlik rajta.