Tanultunk a vörösiszap-katasztrófából

Elkészült a vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásvizsgálata. A kutatók szerint lehetett volna hatékonyabb az együttműködés és az adományok kezelése, de a tanulságok már a mostani árvíz kezelése során is hasznosultak.

Már a mostani árvízi helyzet kezelésében is megmutatkoztak a vörösiszap-katasztrófa kezelése során levont tanulságok - olvasható abban a tanulmányban, amely a 2010. októberi iszapömlés, illetve a katasztrófa utáni mentési-helyreállítási munkálatok társadalmi hatásait vizsgálta a devecseri önkormányzat megbízásából.

A kutatók szerint információhiány nehezítette a kármentésben részt vevők hatékony együttműködését, de a helyiek nagyra értékelték az önkéntesek, a tűzoltóság, a segélyszervezetek és családjuk helytállását.

Iszappal szennyezett fa és házak Devecseren Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Az önkénteseknek egy sajátos fajtája jól elkülöníthető a kutatók szerint, akik több száz önkéntessel is töltettek ki kérdőíveket. Ezek a "katasztrófaönkéntesek" nem olyanok, mint azok, akik rendszeresen önkénteskednek. Utóbbiaknál sokszor a kezdeményezőkészség, a tapasztalat, a megnyerő személyiség, az empátia a fontos alaptulajdonságok. A katasztrófa során az önkéntesek viszont a saját felfogásuk szerint nem ilyenek, sokkal inkább katonák. A fő jellemzőik ennek megfelelően: fegyelmezettség, segítőkészség, csapatjátékosság, kitartás, a parancsoknak való engedelmeskedés.

A kutatásból kiderül, hogy a tipikus önkéntes jobb anyagi körülmények között élő, 35 éves házas férfi volt, hogy a tárgyadományok kezelése koordinálatlan volt. A kutatók megállapították azt is, hogy fejleszteni kell a hazai adományozási kultúrát. Ezzel ugyanis komoly bajok adódtak: az adományyűjtés koordinálatlan volt - az interneten összesen 159 helyen gyűjtöttek adományt, a helyszínen pedig a művelődési ház igazgatójától az óvónőig mindenki beszállt a gyűjtésbe. A tárgyi adományok egy részét nem tudták hasznosítani, más dolgokból viszont hiány volt.

Ráadásul megmutatkozott, hogy nagyon alacsony a segélyszervezetekbe vetett bizalom: rengeteg adományozó nem akarta nekik adni az adományát, inkább személyesen meg akart győződni róla, hogy jó helyre kerül a segítsége. Az állam által létrehozott Kármentő Alap rengeteg pénzt hozott, de a honlapon szinte követhetetlen volt, hogy végül mire költötték az összeget, és ez komoly kritikákhoz vezetett - mondta a kutatás vezetője.

Az iszapkárosultaknak épített lakópark kolontáron Fotó: Tuba Zoltán - Origo

A helyiek szerint a katasztrófa "megmutatta az összefogás erejét", ugyanakkor sokan érezték úgy, hogy a kártalanítás "viszályt, irigységet szült". A kutatók szerint a közös élményekre lehet alapozni a helyi közösségek összefogását, de ki kell beszélni a vélt vagy valós problémákat, és "nagyon fontos lenne, hogy mielőbb meginduljanak a közösségépítő és -rehabilitáló folyamatok, amihez az erős családi és szomszédsági segítségnyújtási kapcsolatok rejtett, de meglévő erőforrást jelentenek".

Erre lehet építeni akkor, amikor kezelik a kialakult lelki problémákat. Az összegyűjtött információk alapján ugyanis egy "elszigetelődő, individualizált, bizonytalan közösség" képe rajzolódik ki - mondta Bartal Anna Mária, a vizsgálat egyik vezetője. A kolontári, devecseri, somlóvásárhelyi lakosok ugyanis ma két időben gondolkodnak: a katasztrófa előtti, és az azóta kezdődött időszámításban gondolkodnak.