„Hova-hova?” – állította meg a Kazinczy és a Király utca kereszteződésében dekkoló rendőr azt a taxist, akinek három egyenruhás orra előtt sikerült bekanyarodnia menetiránnyal szemben Budapest buliutcájába. „Magára talán nem vonatkozik a KRESZ? Egy 70 ezres csekkhez mit szólna?” – fenyítette a pofátlanságát gyerekes mosollyal palástolni próbáló személyfuvarozó kisiparost, de ennyivel meg is elégedett, és a gumibotja meglendítésével jelezte, hogy haladjon tovább.
Bár egy hollywoodi akciófilm forgatókönyvet nem lehetne ráépíteni erre a jelenetre, mindenesetre jól mutatta, hogy az utcában járőröző rendőrök hogyan kezelik a sipítozó leánybúcsúzók, a keresztül-kasul cikázó biciklisek vagy a tűzcsapra támaszkodva rókázó turisták jelentette kihívásokat.
Május eleje óta négy rendőr járőrözik a főváros VII. kerületében kialakult bulinegyed központjában, a Kazinczy utcában csütörtök, péntek és szombat esténként 10 és hajnali 6 között. A cél az, hogy fenntartsák a rendet, de igyekeznek megtalálni az arany középutat, hogy a lakosságot se zavarja túlzottan a hangoskodás, és a kocsmázók se érezzék azt, hogy korlátozzák őket alapvető emberi jogaikban. Azt mondták, egyáltalán nem akarják egzecíroztatni a bulizókat, a kisebb szabálysértések is beleférnek, inkább abban reménykednek, hogy a puszta jelenlétük miatt visszafogják magukat az olyan komoly hagyományokra visszatekintő tevékenységektől, mint mondjuk a táncolás a parkoló autók tetején.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a valóságban hogyan működhet ez, ezért csütörtök este elkísértük a járőröző rendőröket. Azt persze nem tudjuk, mennyire befolyásolta őket a jelenlétünk, de azt tapasztaltuk, hogy a lehető legkisebb mértékben avatkoztak bele az átpiázott éjszakába. A járőrök a legteljesebb mértékben belesimultak a buliutca szimbiózisába, már amennyire ez lehetséges két egyenruhás, az őket folyamatosan kattintgató fotós és egy mögöttük kullogó újságíró esetében, akik órákon keresztül föl-alá járkálnak.
Bár volt néhány gyorsabban száguldozó motoros, lámpa nélkül közlekedő biciklis vagy szabálytalanul parkoló autós, amíg komolyabb veszélyt nem jelentettek, a rendőrök nem kötöttek beléjük. Ha néhány turistacsoport elkezdett hangosabban röhögni, előbb kivárták, hogy elhalkulnak-e, ha közelebb mennek hozzájuk. A hangoztatott cél, amely szerint a jelenlétükkel próbálják megelőzni a szabálysértéseket, valóban működni látszott, és a legtöbb helyzetkomikum is ezekből adódott.
A kifejezetten közvetlen rendőrök háta mögül nagyon szórakoztató volt azt megtapasztalni, ahogy becsiccsentett fiatal csajok azon kapják magukat, éppen előttük követnek el valamit. A legaranyosabb az a lány volt, aki menetiránnyal szemben bringázott a Kazinczyban, de csak akkor vette észre, hogy egy méterrel előtte állnak a rendőrök, amikor leszállt egy kereszteződésnél. A piti lebukásoknál az ember valamiért mindig a szájára teszi a tenyerét, de amiért a lány ezt még egy hangos „upp”-pal is kommentálta, majd a sokk miatt kétszer megismételte, már a rendőrökkel is röhögtünk.
Ahelyett, hogy a rendőrök fegyelmezték volna a bulizókat, az volt a jellemzőbb, hogy azok próbáltak viccelődni velük. „Fogják a seggemet, segítsenek!” – árulkodott például egy barátnőjével sétáló középkorú férfi, de a rendőrök vették a lapot, csak annyit mondtak neki, annyira nem lehet azért rossz. A legtöbbször akkor kerültek interakcióba a járókelőkkel, amikor valamilyen helyet kerestek, és a rendőröket kérdezték meg. Az angollal sem volt probléma, a járőrpárok egyike el tudta nekik magyarázni, hol van a keresett hely, legyen az a Montenegrói Gurman vagy a Moulin Rouge.
Arról nem is beszélve, hogy olyanok is voltak, akik kifejezetten örültek a rendőri jelenlétnek, pontosabban az egyik dekoratív női járőrnek. Miután elhaladt két srác mellett, akik miután a gátlástalanul megvizsgálták a fenekét, rákezdtek a TNT-től a Rendőrnőre.