A csempebártól a Capelláig - az LMBTQ-közösség élete Budapesten

Tudta, hogy egy magyar író alkotta meg a homoszexuális kifejezést? És azt, hogy a Pepita Oroszlán Étterem volt a Kádár-rendszer idején az LMBTQ-közösség törzshelye? Ismerkedjen meg Budapest egyik alternatív történetével!

„Mivel meleg vállalkozó vagyok, és úgy döntöttem kilencvenben, hogy felvállalom a hovatartozásom, természetesen akkor számoltam azzal, hogyha a fővárosba költözöm és befutok valamivel, akkor elő kell jönnöm a szenes pincéből” – mondta Birta László, az első budapesti melegbár, a Capella alapítója, amikor arról faggatták, hogyan kezdte el az üzletet. A nyilatkozat plasztikusan vázolja a hazai LMBTQ-közösség nehézségeit: a rendszerváltás előtt gyakorlatilag szenespincében zajlott az életük, és az is legfeljebb a fővárosban. Budapest alternatív történetéből kaphattunk egy kis ízelítőt azon a túrán, amelyet az idei Budapest Pride alakalmából indított el a Hosszúlépés nevű különleges városi túrákat szervező csapat és a Háttér Társaság melegjogi egyesület.

Hosszú út vezetett Magyarországon a Capella megnyitásáig. Amellett, hogy a monarchia idején egy magyar újságíró, melegjogi aktivista, Kertbeny Károly megalkotta a homoszexualitás kifejezést, Magyarország első magyar büntető törvénykönyve, a Csemegi-kódex például börtönnel büntette a homoszexualitást, amit természet elleni fajtalankodásnak minősített. A túrát vezető Merker Dávid szerint érdekes, hogy a nő és nő közötti kapcsolatokat egyáltalán nem büntették, ugyanis ez a korabeli női szerepekkel egyáltalán nem volt összeegyeztethető. A nők feleségek, kurvák esetleg cselédek voltak - mondta a Bródy Sándor utcai régi képviselőház előtt Merker.

A túra a Szivárvány közt is érintette, amely ma már Pilinszky János nevét viseli. Forrás: Szilágyi Sára – Hosszúlépés

A Csemegi-kódex azonban előrelépésnek számított a korábbi szabályozáshoz képest, mert a Mária Terézia idején kiadott kiadott Constitutio Criminalis Theresiana halálbüntetéssel büntette a homoszexualitást. A börtönbüntetés lehetősége egészen a hatvanas évekig ott lengett az LMBTQ közösség felett, ugyanis csak 1961-ben változtatták meg a büntetőtörvénykönyvet. Attól kezdve a homoszexualitás nem bűncselekménynek, mindösszesen csak betegségnek számított.

Nem mentek a széllel szemben

Az általános társadalmi közhangulattal és a törvénnyel a nemzet nagy művészei sem tudtak vagy akartak szembemenni, pedig a Veres Pálné utcai emléktáblája előtt felsejlett az is, hogy Ady is kacérkodott a férfiakkal. Diósy Ödön, Léda férje az irodalomtörténészek szerint inkább a férfi nemhez vonzódott, több szeretője is volt, és a korabeli városi pletykák szerint Léda, Ady és a Dióssy Ödön inkább volt egy édeshármas mint egy feleség, egy szerető és a megcsalt férj.

A túrán ellátogattunk Karády Katalin Nyáry Pál utcai házához is, ugyanis a Horthy-korszak ünnepelt sztárja, a férfiak femme fatale-jának szexuális orientációja is legendás. Sokak szerint leszbikus volt, ezt egy 2010-ben nyilvánosságra került FBI-jelentés is ezt gyanította. A túrán Merker Dávid felidézett egy történetet, amit egy ma is a házban élő idős asszony mesélt el korábban. Eszerint Karády annyira visszahúzódóan élt, hogy senki nem tudta, hogy a házban lakik. Az asszony is csak akkor tudta meg, hogy a sztár a szomszédja, amikor egy bombázás idején az óvóhelyre menekült mindenki. „Én mindig azt hittem, hogy egy férfi a szomszédom, úgy nézett ki mint egy férfi” – mesélte Karádyról az idős szomszéd.

Tormay Cecile emléktáblájánál kiderült, hogy az irónő nagy nőfaló volt Forrás: Szilágyi Sára – Hosszúlépés

A Horthy-korban nem ő volt az egyetlen sztár, akinek leszbikusságáról mindenki tudott. A kor népszerű írónőjéről, Tormay Cecilről mindenki tudta, hogy falja a nőket. Férje, Zichy Rafael is azért akart elválni tőle, mert Tormay Zichy volt feleségével, Pallavicini Eduardina grófnővel folytatott leszbikus kapcsolatot.

Gobbi Hilda viszont már szabadabban élte meg szexuális orientációját. Ő szinte nyíltan vállalta leszbikusságát, mit sem törődve azzal, hogy a kommunizmusban tabunak számított a homoszexualitás. Gobbi Hilda még a háború előtt belépett az illegalitásban működő kommunista pártba, ahol jó kapcsolatot alakított ki az ország későbbi politikai vezetőivel, így érinthetetlen volt. A maszkulin megjelenésű Gobbi Hilda előbb Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel élt együtt, és kedvelt szófordulata volt az is, hogy „én olyan pasi vagyok” - mesélte Merker.

Nem volt azonban mindenkinek ilyen szerencséje a kommunizmus alatt, ugyanis többezer homoszexuális embert tartott nyilván az állambiztonság, akiket sakkban tartottak. A háború előtt és a háború után is listázták melegeket. A két rendszerben közös volt, hogy a rezsimek összeomlásakor ezek a listák egyszerűen eltűntek, míg korábban több embert ezeknek a segítségével tudtak megzsarolni, hogy jelentsen az állambiztonságnak.

A Ferenciek terén található Katona Kamránál Molnár Gál Péter színházi kritikus történetét idézte fel Merker Dávid, akit szintén zsarolással szervezetek be 1963-ban. Attól kezdve 15 éven át írt jelentéseket az állambiztonságnak, de Merker szerint jelentéseiben igyekezett minden komolyabb vád alól kimosni a megfigyelteket. MGP-t végül ellenzéki tevékenysége miatt zártak ki a III/III-as csoporfőnökség kötelékéből, mert 1978-ban elkapták a Ferihegyi Repülőtéren, mert mikrofilmen próbálta kicsempészni az országból a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjának, Kenedi Jánosnak az egyik írását.

Nem a Capella volt az első fecske

A Capella csak nyíltságával volt úttörő Magyarországon, mert már a Kádár-korszakban is volt néhány budapesti hely, amiről mindenki tudta, hogy az LMBTQ-közösség látogatja ezeket. Ilyenek voltak a nyilvános WC-k, amelyeket a pesti szleng csak csempebárnak hívott, de ilyen volt a Gellért-hegy, a Duna-korzó vagy az egykori Pepita Oroszlán étterem is a Váci és az Irányi utca sarkán.

Népszerű volt a Fenyőgyöngye vendéglő is a Hármashatár-hegyen, ami később olyannyira támogatója volt közösségnek, hogy a kilencvenes évek elején székekkel, asztalokkal és más kellékekkel támogatták az első nyilvános LMBTQ-rendezvényt, a Pink Pikniket. A Pink Pikniket akkoriban még csak konspirált módon tudták megszervezni. A találkozó a Kolosy téren volt, a résztvevők pedig rózsaszín háromszögeket követve tudtak feljutni a hármashatár-hegyi helyszínre – mesélte Dudás Dóri, a másik túravezető.

A Pink Piknik után nem sokkal megtarották az első Budapest Pride-ot, ami a maihoz hasonlóan egy számos kulturális programmal tarkított melegjogi fesztivál volt. Akkoriban sokkal kisebb és békésebb volt, senkit nem zavart a felvonulás sem. Idén már 18. alkalommal rendezik meg a Budapest Pride Fesztivált, amelynek a csúcspontja az egész héten át tartó kulturális rendezvények után a szombati felvonulás az Andrássy úton. A rendezvényt az Origo is támogatja sok más céghez hasonlóan. Az Origo kamiont is indít a fesztiválon, mert fontosnak tartjuk a nyitottságot és az egymással szembeni türelmet.