Lóhátra a gyerekekkel!

Úri divat manapság az óránként 4-5 ezer forintba kerülő lovaglás, a kormány mégis azt szeretné, ha az iskolások kosárlabda helyett a lovakkal ismerkednének a testnevelésórán. Nemzeti lovasprogrammal akarják felvirágoztatni az ágazatot, de az egyedül árválkodó pónik és az egyre drágább takarmány miatt kesergő lovardások helyett a jól menő szolgáltatóknak adnak esélyt.

Pattanjanak minél többen lóhátra, legyünk újra vezető lovas nemzet Európában! - nagyjából így foglalható össze, mit remél a kormány a tavaly elindított Kincsem Nemzeti Lovas Programtól. A magasztos tervekből konkrétumként eddig csupán annyit jelentettek be, hogy 1,6 milliárd forintot adnak a szilvásváradi lovascentrum korszerűsítésére, illetve elkezdték tervezni a budapesti Nemzeti Lovarda felújítását, valamint a kiemelt rendezvények is kapnak állami támogatást.

A program egyik eleme, hogy az iskolai testnevelésórákon lovaglást is oktassanak. Szeptembertől az egész napos iskola és a mindennapos testnevelés keretei között, az általános iskola 3, 4, és 5 évfolyamain felmenő rendszerben lesz lovaglásóra 180 általános iskolában. Horváth László, a nemzeti lovas stratégia előkészítésével és végrehajtásával megbízott miniszteri biztos szerint mindez a szülőknek egy fillérjükbe sem kerül. A kormány a költségvetésből akarja finanszírozni a lovardások saját bevallása szerint is úri divatnak és luxusnak számító lovaglást. A legtöbb helyen 4-5 ezer forintba kerül egy óra, a szakemberek szerint ha valaki tudatosan és komolyan szeretne ezzel a sporttal foglalkozni, nem elég heti egyszer lóra ülni.

Legalább öt ló

Azt egyelőre nem tudni, az iskolások hány testnevelésórát töltenek majd a lovardában, de amíg ott lesznek, a kormány szeretné, ha erősödne a nemzeti öntudatuk, elsajátítanák a környezettudatos és egészséges életmód alapjait, és végső soron felnőne egy lovak iránt érdeklődő generáció. Amikor éppen nem a lovon ülnek, akkor tenyésztési, származási, etológiai, anatómiai, élettani, tartási, takarmányozási, gondozási és ápolási ismeretekről tanulnak a diákok. Szerettük volna megkérdezni a programban részt vevő oktatók és segítők szakmai felkészítését magára vállaló Magyar Lovassport Szövetséget, hogyan készülnek a pedagógusok átképzésére, de sajtós kollégájuk szabadságra ment, helyette senki nem nyilatkozik.

A lovaglást mint tantárgyat azoknál az iskoláknál vezetik be, amelyek jelentkeztek, és ahol a helyi lovasszolgáltató is regisztrált. Az ország minden megyéjében lesz olyan iskola, ahol oktatni fogják a nemzeti lovaskultúra tantárgyat. A megyék közül kiemelkedik Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Borsod és Pest megye - írta az Origónak küldött válaszában Horváth László.

A szombathelyi Neumann János Általános Iskola tanulói ismerkednek a lovaglás technikájával a vépi lovardában Forrás: MTI/Czika László

"Úgy, ahogy az iskolai úszásoktatás kivitelezéséhez szükséges az uszoda, úgy a nemzeti lovaskultúra oktatásához is elengedhetetlen az iskola közelében a lovas szolgáltató" - válaszolta a biztos arra a kérdésünkre, hogy hol tervezik a lovaglás gyakorlati részét lebonyolítani. A gyerekeket a lovaglásórán egy iskolai tanár, valamint egy - csak és kizárólag lovasszakmai végzettségű - oktató felügyeli majd. Az iskolák csak azokkal a szolgáltatókkal működnek együtt, amelyek biztosítani tudják a megfelelő számú oktatót és legalább öt lovat.

Egyetlen póni maradt

Horváth a napokban már arról beszélt, hogy az elmúlt másfél évben a regisztrált szolgáltatók száma az ágazatban hatvan százalékkal nőtt. Ahogy egyre több lovarda lesz, úgy jönnek létre új munkahelyek is. Találomra kiválasztottunk több Pest megyei és vidéki lovardát, hogy megkérdezzük: ők is emelkedő tendenciát látnak-e az ágazatban. Nagyon sok honlapot találtunk már nem élő telefonszámmal, ahol pedig felvették, nem ritkán csődről és anyagi nehézségekről beszéltek.

Az egyik baranyai lovarda vezetője azzal kezdte, hogy haldoklik a lovardája. Ennek okát leginkább a takarmányárak emelkedésében látja. "A ló megeszik naponta 1500-2000 forintot, de drága az állatorvos is, és sorolhatnám még" - mondta. Szerinte a nemzeti lovasprogram szép lenne, ha az egyszerű lovardáknak is jutna belőle valami. "Amennyire én tudom, nincsenek még igazán kiírva a pályázatok, amit meg érdemes lenne megpályázni, olyan feltételeket ír elő, amiket csak a nagyok tudnak teljesíteni." Ő is örülne neki, ha részt vehetne az iskolások oktatásában, de nagyon sok pénzre lenne szüksége, hogy ebbe bele merjen vágni, ezért erről nem is álmodik.

"Már csak egy pónink van, azon vezetjük száron a gyerekeket" - mesélte egy másik vidéki lovarda vezetője, aki szerint fenntarthatatlanok voltak az állatok, sokba kerültek, a legfőbb gond azonban az volt, hogy nem jöttek az emberek. A telefont gyorsan le is tette, azzal búcsúzott, hogy erről nincs mit többet mondani.

Válassz minket, lesz felújítás!

Az utóbbi években a lovaglás egyre népszerűbb a hobbilovasok körében is - mesélt tapasztalatairól az egyik Pest megyei lovarda vezetője. Ami számukra meglepő volt, hogy pár évvel ezelőtt még inkább csak gyerekek érkeztek hozzájuk, újabban azonban a vendégkör fele felnőtt. A többi lovardához hasonlóan ők is megérezték a gazdasági válság hatásait: a vendégek száma náluk nem csökkent, de akik eddig hetente kétszer-háromszor vitték a gyereket lovagolni, azok mostanában már csak egyszer. A lovarda vezetője szerint luxustermék ma a lovaglás, ezért sem tömegsport. Náluk 25 percet és 55 percet lehet lovagolni: előbbi 1700, utóbbi 3400 forintba kerül.

A nemzeti lovasprogramot jó kezdeményezésnek tartja, azt pedig kifejezetten dicséretesnek, hogy a gyerekek az iskolai órák keretén belül megismerkedjenek a lovaglással mint mozgásformával. Már ők is érdeklődtek a környékbeli iskoláknál, hogyan lehet a programba bekerülni, de egyelőre senki nem tudott konkrétumot mondani. "A lovagoltatás és a lótartás nem biznisz, főleg mostanában. De ha fixen jönnének a gyerekek, akkor elgondolkodnánk a további beruházásokon: a lovarda felújításán vagy további lovak vásárlásán" - mondta.

A lovarda vezetője sem tapasztalja azt az ugrásszerű növekedést, amiről Horváth László beszélt. Szerinte azok a helyek, amelyeknek nem volt fix vendégkörük, nem élték túl az elmúlt pár évet, be kellett zárniuk. Ennek a lovardának is rázós volt az elmúlt időszak, mindenhol meg kellett húzni a nadrágszíjat. Egy konkrét példát is említett: míg az elmúlt években 4-5 ezer forint volt egy bála széna, most 14-15 ezer forintot is elkérnek érte. "A lovak ezt ugyanúgy megeszik, én viszont nem emelhetem az órák árát".

A Pilisborosjenői Sportegyesületnél kifejezetten hobbi- és szabadidős lovaglással foglalkoznak. A tapasztalat az, hogy a gyerekeket hetente egyszer, legfeljebb kétszer viszik a szüleik, a felnőttek kéthetente szánnak erre időt és pénzt. Egy óra 4-5 ezer forint, ami az egyesület vezetője szerint nem számít magas árnak, ha összehasonlítjuk más sportágak költségeivel. Azt mondta, akinek fontos a lovaglás, az előteremti a pénzt.

A lovasprogram pályázati lehetőségei nehezen hozzáférhetőek, ennek ellenére már a kezébe vette az irányítást, felkereste a helyi általános iskolát és az óvodát, mert az alapötletet jónak tartja. Fenntartásai neki is vannak: ahhoz, hogy télen-nyáron fogadni tudja a gyerekeket, fedeles istállóra lenne szüksége, ami 5-8 millió forint körül van, kellenének pluszlovak is, hogy ne csak hármasával, négyesével tudjanak jönni a gyerekek. Ehhez pénz kell, amit jelenleg sem ő, sem az iskolák nem tudnak felmutatni.

Kisfiú játékparipával a lovas hagyományőrző és ismeretterjesztő fesztiválon Kunszálláson Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Nem kellettek senkinek

"A heti kettő nagyon ritka. Általában egyszer jönnek" - mesélte egy másik lovarda vezetője, hogy mennyire gyakori vendégek náluk a gyerekek. Annak okát, hogy nem sűrűbben jönnek, egyértelműen a pénzszűkében látja. Náluk a kezdők 1800 forintért 20 percet, 3500 forintért 45 percet lovagolhatnak. De az utóbbi éveken egyre kevesebben és egyre ritkábban élnek a lehetőséggel. Ennek a lovardának a vezetője a lovasprogramot átverésnek tartja. "Mi mindent megpróbáltunk, a város összes iskolájához elmentünk, kihívtuk ide a gyerekeket és a tanárokat, végiglovagoltattuk őket. Azóta senki nem keresett meg minket. Bementünk az önkormányzathoz, ahol csak annyit mondtak, hogy nincs rá igény" - mesélte.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Horváth László szerint mi értelme megszerettetni egy olyan sportot a gyerekekkel, amit jó eséllyel az oktatás befejezése után anyagi okok miatt nem tudnak majd folytatni. A biztos ezt a kérdésünket figyelmen kívül hagyta válaszában, azt írta, hogy a ló, a lovaglás a magyar kultúra szerves része több mint ezer éve, és fontos, hogy a mai modern, mesterséges környezetben élő fiatalok is kipróbálhassák és élvezhessék a lovassport pozitív hatásait.