"Kié ez a holttest?" - kiáltott fel Krisztina évekkel ezelőtt még elsőéves orvostanhallgatóként egy anatómiaórán, amikor meglátta a hatalmas fémládában a végtagok nélküli tetemet. Egy lehunyt szemű idős nő lebegett karok és lábak nélkül a tartósítószerrel teli tartályban. Belgyógyászként ma már a szeme sem rebbenne ettől, de akkor társaival együtt megrázta a látvány. És egyúttal a kíváncsiságát is felkeltette: ki az a nő, akinek a testébe belevágják majd a szikét?
A hallgatók persze nem tudták meg soha, pontosan kinek a testét nyitották fel gyakorlat közben. A gyakorlatvezető azonban elmondta, hogy az anatómiai intézetbe azok kerülnek, akik még életükben felajánlották testüket az orvostudomány javára. A tetemeket az orvosi egyetemek tartósítószerbe helyezik, és akár évekig is használják. Majd a testeket és testrészeket az egyetem a saját költségén elhamvasztja, és eltemeti őket.
Milyen testeken gyakorolnak a leendő orvosok? Van-e elég holttestük az oktatáshoz az egyetemeknek? Mi történik az anatómiai intézetekben a holttestekkel? Ezeket a kérdéseket olvasóink tették fel egy múlt heti cikkünk után. Mint megírtuk, egy budapesti nő édesanyja az orvostudomány javára ajánlotta fel a testét, a lánya azonban mégis el akarta temetni. A temetés viszont nem történt meg, mert kiderült, hogy a csömöri hamvasztóba a Semmelweis Egyetem anatómiai intézete embriókkal és idegen testrészekkel teli zsákokat küldött az anyja azonosítójával. Jelenleg is vizsgálják még, hogyan történhetett a csere, a Semmelweis Egyetem a vizsgálat lezártáig nem is nyilatkozik.
Az eset azért is furcsa, mert oktatási célra felajánlott holttestekből ma már nincs hiány. Legalábbis ezt közölte az Origóval a pécsi és a debreceni egyetem anatómiai intézete is, amelyek szerint az egyre több felajánlónak köszönhetően most már nincs fennakadás az oktatásban. Az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban már évtizedek óta működő felajánlási rendszert a kilencvenes évek végén vezették be itthon, miután az 1997-es egészségügyi törvény lehetővé tette, hogy valaki még életében nyilatkozzon erről. A törvény szerint akkor is fel lehet használni oktatási célokra egy holttestet, ha egy ember életében nem tiltakozott ez ellen, és egy hozzátartozója dönt úgy, hogy az orvosi egyetemnek adja a tetemet.
"Senkiben nem merül fel, hogy olyan autószerelőhöz vigye az autóját javítani, aki csak számítógépen látott előtte autót" - hozott egy példát Horváth Judit, a Pécsi Tudományegyetem Anatómiai Intézetének igazgatóhelyettese, miért fontos emberi testen gyakorolniuk a leendő orvosoknak. A pécsi anatómiai intézet nyilvántartásában jelenleg ezernél is több felajánló neve szerepel. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi testhez hozzá is jutnak, részben azért, mert a felajánlók még élnek, és kiszámíthatatlan, hogy mikor fognak meghalni. Másrészt előfordul, hogy a haláluk után a hozzátartozó mégsem jelentkezik a kórháznál, de Horváth Judit szerint így is elegendő boncolási lehetőséget tudnak biztosítani a pécsi hallgatóknak.
Évről évre több felajánlás érkezik a Debreceni Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetéhez is. Antal Miklós igazgató azt mondta, hogy míg 2009-ben harmincan, tavaly már 92-en jelentkeztek, az idén pedig már 87 felajánlásuk van. Évente nagyjából húsz holttest érkezik az intézetbe, ami elegendő, mert az oktatáshoz 13-14 tetemet használnak fel. A nyilvántartásuk szerint főleg ötven-hatvan év körüliek jelentkeznek náluk, de akadt olyan negyven év alatti is, aki azért jelentkezett, mert rokonok nélkül maradt, és fél, hogy úgysem lesz, aki eltemesse.
Az egyetemekhez kerülő testeket rögtön tartósítják, és akár három-négy évig is tárolják. Miután felhasználták a holttesteket, és nincs tovább szükség rájuk, a testet, a belőle eltávolított szövetekkel és testrészekkel együtt elhamvasztják. Az elhunyt hozzátartozói vissza is kaphatják a hamvakat, ha kérik.
Az anatómiai intézetekben szigorú előírás, hogy a holttesteket és az azokról levágott testrészeket is azonosítóval látják el. A debreceni anatómián például fémgyűrűt is raknak a testekre, illetve az esetleges levágott részeikre, nehogy elkallódjanak egy gyakorlaton. Emellett minden holttestnek van egy úgynevezett tetemkísérő lapja, amelyen minden fontos információ szerepel a holttesten történt beavatkozásokról. Emiatt is nehezen magyarázható, hogyan történhetett meg a csere a Semmelweis Intézetben, bár arról egyelőre nincs információnk, hogy a budapesti intézet milyen módszerrel jelöli meg a holttesteket.
2005-ben nagy sajtóvisszhangot váltott ki a debreceni egyetem norvég diákjainak esete. A TV2 közölt először riportot arról, hogy norvég orvostanhallgatók éjszakánként engedély nélküli boncoltak, és a sajtóban elterjedt az is, hogy emberi szerveket csempésztek fel a szobájukba. A debreceni Anatómiai Intézet igazgatója szerint azóta bebizonyosodott, hogy a szervek kicsempészése kacsa volt, és éppen a szigorú nyilvántartás miatt nehéz ezt véghezvinni.
Egy ma már neurológusként dolgozó orvos is azt mondta, hogy bár orvostanhallgatóként a nehéz vizsga miatt mindenki igyekszik minél többször igazi holttesteken és testrészeken gyakorolni, a szervek kicsempészése elképzelhetetlen. "Ezeket nem lehet csak úgy kilopni a boncteremből, a formalinban tartósított vese, máj vagy agy amúgy is büdös. Koponya viszont valóban minden orvostanhallgatónál akad" - állítja.
Úgy tudja, a koponyákat a rezidensek vagy orvos rokonuktól öröklik, vagy a temetőben a megszüntetett sírokból szerzik be, semmiképp nem az anatómiai intézetekből. Az orvostanhallgatók ugyanis szerinte nemcsak azt ítélik el, ha valaki ellop egy testrészt, és emiatt jogosulatlan előnyhöz jut a többiekkel szemben. Már az első félévtől kezdve megvetik azt is, aki viccelődni mer egy holttesttel vagy testrésszel.