Bármilyen mély is a szimbolikája annak, hogy a kollektív bűnösség elve mentén szűkítik Magyarország legelmaradottabb közösségeinek az élet egyik legszükségesebb eleméhez való hozzájutását, hétfőn mégis a haknizó Nyakó István, az egymással veszekedő cigány vezetők, a formalitásokon lovagló jogvédők és az újságírókkal foglalkozó volt jobbikos, Kisgergely András volt főszerepben.
Egy egyhangúlag meghozott képviselő-testületi döntés értelmében Ózd 123 közkútjának a negyedét lezárták, a felében pedig csökkentették a nyomást, 5 liter/percre. A döntést a pazarlásra és a vízlopásra hivatkozva hozta meg a városháza, mivel sokallta, hogy évi 13 millió forintot költött a kutakon használt vízre. A döntést már december óta tervezik, de a lakosságot előzetesen nem figyelmeztették, mindössze a kutakra ragasztott papírdarabokról lehetett tudni, hogy a „közkút szűkítésre kerül”, ennyi. Fürjes Pál polgármester szerint azért a nyár közepén lépett életbe a döntés, mert mostanra készültek el vele.
Az ózdi utcaképen egyáltalán nem szokatlan a kannákkal mászkáló ember, több ezren a közkutakból jutnak hozzá vízhez, mert a városháza adatai alapján legalább 900 háztartásban nincsen víz. Bár a városháza szerint továbbra is minden rászoruló talál kutat a házától 150 méteren belül, ez legfeljebb légvonalban igaz, a gyakorlat azt mutatja, hogy van olyan, akinek több száz métert kell megtennie a kúthoz. „Eddig is kétszáz métert kellett mennem, de most vagy 600 méterre van. Egyszerre 15-20 litert tudok elhozni, és van, hogy egy nap ötször is fordulok” – mondta egy nő.
Több, főként cigányok által lakott részen is jártunk hétfőn, Bánszálláson, Somsálybányán, Táblán. Hogy mennyi vizet használhat általában egy ilyen telepen élő család, nehéz megmondani, a felelősségüket olykor alul-, a sérelmüket túlbecslő érintettek többször pár perces beszélgetések után is önellentmondásba keveredtek a vízfogyasztásukkal vagy a vödrök megtöltésének idejével kapcsolatban. Mindenhol azt mondták, hogy soha nem használták fölöslegesen a vizet, sőt, még a gyerekekre is rászólnak, ha a vízzel játszanak.
„Ha mosunk is, akkor közel 100 liter víz kell egy nap” – mondta egy megbízhatónak tűnő bánszállási nő. Szerinte amiatt sem igaz teljesen a polgármester állítása, amely szerint sokan kocsimosásra és locsolásra használják a vizet, mert a telepen nincsenek autók, és veteményese sincs senkinek, mert úgyis csak ellopnák a terményeket. A Szőlőalja úton azonban van olyan, aki bevallottan locsolásra használja a vizet, és úgy fogyasztott régen napi 100 litert. „Szegény emberek vagyunk, ha van egy kis kertünk, pont azt ne locsoljuk meg?” – panaszkodott egy nő.
Azt is nehéz megállapítani, hogy az önkormányzat mennyire használt valós számokat, amikor a bekötött víz nélküli háztartásokat összegezte, ami azért fontos kérdés, mert fogyasztás mellett ez alapján rangsorolták a kutakat. A helyiek szerint például a Somsályi úti cigánysor mintegy 50 lakásának többségébe nincs bekötve víz, vagy már elzárták, de az önkormányzat szerint a két korábbi kút mindössze hat háztartást hivatott ellátni.
„Ezt a dolgot felfújták, pedig lehet látni, hogy nagyon sokan nem figyelnek az egészre, olyan ez, mint az új BKV-buszok összefirkálása Budapesten” – összegezte tapasztalatait egy fiatal férfi a városközpontban. Bár egy romákon is segítő alapítványt vezet, szerinte szükséges volt a városháza lépése, és már többször szembesült fölösleges pazarlással, ami szerinte szocializációs probléma.
Több cigány azért is nehezményezi a döntést, mert sok idős és beteg embernek jóval nagyobb utat kell megtennie így, hogy távolabb vannak a kutak. A cigányok által kevésbé lakott Szennán is több kutat zártak le, bár itt jóval kevesebbet fogyasztottak, mint a telepeken. Többször előfordult, hogy egy szöggel kitámasztották a csapot, majd otthagyták a kutat, mondta egy idős férfi, akinek pont a háza előtt zártak le egy kutat. Inkább adnának egy átalánydíjat, azt szívesen fizetném – tette hozzá.