Nem gonosz a doktor úr, csak kell a pénz

Mindenkinek igaza van, DE senkinek sincs igaza - talán ezzel jellemezhetők leginkább az ambuláns szülés körül kialakult visszásságok. Az orvosok duplán aggódnak, ha az anyuka bejelenti: nem marad bent három napot a kórházban a gyerekkel, az édesanyák pedig joggal háborodnak fel, ha emiatt megalázóan bánnak velük. A probléma nem csak a pénzről szól, az otthonszülések körül kialakult ellenérzésektől nehezen szabadulnak a kórházak.

Ambuláns szülésnek azt nevezzük, amikor az anya és az újszülött a komplikációmentes szülés után 24 órával elhagyja a kórházat, és nem tölti bent az előírt 72 órát. Nem tömeges jelenség ez ma Magyarországon, sőt, egy szülészeti osztály munkatársa szerint a műfaj gyakorlatilag nem is létezik.

A néhány, hazamenetelre önkényesen vállalkozó nő példája jól mutatja, milyen merev az egészségügy finanszírozása, és emiatt sokszor milyen tehetetlenek az orvosok. Így viszont megalázó bánásmódra és fenyegetésekre panaszkodó édesanyák kerülnek szembe a következményektől és a főnökeiktől tartó orvosokkal.

A pénz, a pénz, a pénz

Az egészségügyi törvény szerint a kórház elhagyására ma is lehetőség van, a várandós anyákat, szülő nőket, újszülötteket és családjaikat képviselő Születésház Egyesület szerint azonban a gyakorlatban ezzel ritkán tudnak tényleg élni. Ennek egyik fő oka, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási rendszere csak akkor ad a kórházaknak teljes támogatást a szülés levezetéséért, ha az anya legalább három napot fekvőbetegként a kórházban tölt. A kórházak ambuláns szülés esetén ezért sok pénztől esnek el, így abban érdekeltek, hogy az anya az újszülöttel ne hagyja el a kórházat hamarabb.

Egy komplikációmentes hüvelyi szülésért 89 678 forintot kap a kórház, ha az anya bent tölti a minimum három napot. Ha csak két napot tölt bent, a teljes összeg kétharmadát, ha egy napot, egyharmadát kapja meg a kórház. Mivel a legtöbb pénzbe a szülés kerül, ezért a gyorsan hazamenő anyukák ellátása komoly ráfizetés a kórházaknak, hiszen a megszerezhető támogatás harmadából kell kigazdálkodniuk az egész ellátás legköltségesebb részét.

Annak viszont a kórházak sem örülnek, ha három napnál többet akar maradni valaki, mert hely nincs. „Helyhiány van, így azt szoktuk kérni az anyukától, hogy ha jól van, és van hova mennie, akkor próbálja elhagyni a kórházat. Ha van hely, és megoldható, akkor persze nem zavarjuk őket el” – mondta egy fiatal szülészorvos az Origónak.

A szülés után az újszülött ellátásáért is jár pénz a kórháznak. Ez egy normál súlyú, egészséges csecsemőnél 47 324 forint. Ez egy több évtizede a szülészeti szakmában dolgozó orvos szerint gyakorlatilag semmire sem elég.

Svetlana Shandrova és 6,5 kilós újszülött csecsemője Forrás: AFP/Svetlana Shandrova

Kinek kell a zsúfolt kórterem?

Hogy miért akar valaki a szülés után hazamenni? A kérdésre gyakorlatilag ugyanazok a válaszok, mint arra, hogy miért akar otthon szülni a kórház helyett. Azok az anyák, akik hazamennek a szülés után, többek között azt hozzák fel döntésük mellett, hogy otthon sokkal jobban ki tudják pihenni magukat, valamint, hogy a kórházi körülmények gyakran lehetetlenné teszik, hogy valóban együtt lehessenek az első napokban a gyerekkel. Több fórumon arra panaszkodtak a nők, hogy nem volt megfelelő higiénia a szülészeti osztályokon, durván fürdették a nővérek az újszülötteket, és a kórtermekbe a kelletténél több anyát zsúfoltak be.

Az ambuláns szülések helyzetének rendezéséért küzdő Születésház Egyesület szerint egy komplikációmentes szülés után gyakorlatilag nincs egészségügyi kockázata annak, hogy az édesanya hazatérjen, ám a nekünk nyilatkozó szülészek ezt nem így látják. Ha még minden rendben is ment a szüléskor, vannak fontos vizsgálatok, amiket csak a baba két-három napos korában lehet elvégezni. Már csak emiatt is célszerű bent maradni az előírt három napig. Az újszülöttet, ha esetleg besárgul, ami igen gyakran előfordul, otthonról már nem lehet visszavinni az újszülöttosztályra, csak a területileg illetékes gyerekkórház fogadja, ami a szülészek szerint plusz rohangálást jelent, miközben ha bent maradnának az előírt ideig, helyben el tudnák látni a gyereket.

Ennek a gyereknek fura a színe

Sarolta az első gyereke születésekor még abban a hitben élt, hogy a gyereknek és a szülőnek is az az érdeke, hogy bent maradjon a kórházban három napig. Más édesanyákkal beszélgetve azonban arra jutott, hogy a kórházak OEP-támogatásán kívül semmi nem indokolja, hogy ne lehessen hazamenni. Persze csak akkor, ha a szülés közben nem lépett fel semmilyen komplikáció. „A második várandósságomnál már eltökélt szándékom volt, hogy amint lehet, hazamegyünk a picivel” – mesélt két évvel ezelőtti döntéséről, pedig nőgyógyásza a szemébe mondta, hogy a támogatás miatt kell bent maradnia.

„Szóltam a magánorvosomnak, hogy szeretnék előbb hazamenni, erre azt felelte, hogy majd lepapírozzuk úgy, mintha 72 órát lettem volna bent” – emlékezett vissza. A baba megszületett, Sarolta pedig a reggeli vizitnél mondta az orvosnak, hogy hazakészül. Erre jött a válasz, hogy márpedig nem mehet el. „Szó szerint azt mondták, hogy ebben a kórházban nincs saját felelősségre távozás, csak önkéntes távozás. Azaz, elmehetek, de a gyereket nem vihetem magammal.”

Ettől kezdve úgy kezelték, mintha gyerekgyilkos lenne, azzal ijesztgették, hogy állandó orvosi felügyelet nélkül baja lehet a kicsinek. A lelki nyomáson kívül egy ponton még azt is megtagadták tőle, hogy megkapja a papírt, ami az anyasági támogatás igazolásához kell. „Azt is a fejemhez vágták, hogy ezzel a lépésemmel 72 ezer forinttal megkárosítom a kórházat, és ezt a pénzt a magánorvosomon fogják behajtani.” Sarolta végül hazament, és három nap után visszament a zárójelentésért. Ami a leginkább rosszul esett neki, hogy a kórházi személyzet egyik tagja elhaladva a karjában síró gyereke mellett, azt bökte oda: nagyon furcsa színe van a gyerekének, amikor sír, biztos valami baja van. Majd szó nélkül továbbment.

Hasonló élményei vannak Viktóriának is, akit – miután bejelentette, hogy haza szeretne menni – szintén azzal ijesztgettek a kórház dolgozói, hogy baja esik a gyerekének. „Egy frissen szült, hormonálisan felborult édesanyának ilyet mondani a legaljasabb dolog.” Miután eltelt pár hét, a férjével gondolkodtak, és arra jutottak, hogy nem szeretnék megrövidíteni a kórházat, anyagi kárt okozni bárkinek is azzal, hogy előbb hazajöttek. „Tényleg egy nagyon szép kórház volt, ezt leszámítva rendesek voltak velünk, látszott, hogy kétségbeesésükben csinálták.” Viktóriáék végül úgy próbáltak kompenzálni, hogy a következő adóbevalláskor az intézménynek adták a szabadon felajánlható egy százalékukat.

Dobozba zárt orvosok

"Nem kell azt gondolni, hogy az összes orvos hülye, nekik is meg van kötve a kezük. És nem is mindenki a pénz miatt aggódik: néhányan valóban teljes meggyőződéssel hisznek abban, hogy kockázatos a szülés után egyből hazaengedni anyát és gyerekét" – mondta a már idézett szülészorvos, aki szerint kollégái sokszor úgy viselkednek, mintha dobozba lennének zárva, amiből nehéz kijönni.

Szerinte egyértelmű összefüggés mutatkozik az otthonszülések elterjedése és a szülés utáni hazamenetel között, és ezt a véleményt osztotta több interjúalanyunk is. Az orvosok, szülészek mindig vitában álltak az otthonszülést választó édesanyákkal, az ambuláns szülés esetében is ugyanazokon a pontokon éleződnek ki az ellentétek, és ezek nem kizárólag a pénzről szólnak. Egy orvos, amikor meghallja, hogy az anya haza akar menni, két dolog miatt aggódhat: nehogy az anyával vagy a gyerekkel történjen valami, és hogy mennyire szidja le a főnöke, amiért hazaengedte őket.

A kórházak hozzáállását és a fenyegetések okát érti, de elfogadhatatlannak tartja. Szerinte a kockázatok ismertetése után legfeljebb annyi kommentárt engedhetne meg magának az orvos, hogy nem javasolja a hazamenetelt.

Ne feledjük Miskolcot!

Több fővárosi és vidéki kórházat is felkerestünk, arra voltunk kíváncsiak, ők hogyan reagálnak, ha az anyuka haza akar menni. Egyedül a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház válaszolt kérdéseinkre, náluk pedig ritkán fordul elő ambuláns szülés. „A kórházakban a személyzetnek a jogszabályok alapján a kötelező szakmai és finanszírozási eljárásrendet kell betartania. Az attól való eltérés szakmai vétségnek számít, így az orvos szakmailag, büntetőjogilag, sőt anyagilag is felelősségre vonható, ha nem tartja be a szakmai szabályokat, és abból az ellátottnak vagy az intézménynek kára származik” – írta válaszában a kórház főigazgatója, Rácz Jenő. A főigazgató szerint a szülészeti ellátás a legkockázatosabb tevékenységek közé tartozik, a felesleges kockázatvállalás pedig emberéletekbe kerülhet. A miskolci tragédia is arra hívja fel a figyelmet, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is milyen kockázattal kell szembenéznünk, és milyen szűk mezsgye választja el egymástól a gyermekkel boldogan hazatérő családot a várt baba elvesztésétől.

A Születésház munkatársa, Varró Gabriella azt mondta: egyesületük egyik tavaly őszi nyilvános vitáján elhangzott, hogy az egészségügyi államtitkárság 2012 novemberére várhatóan szabályozza ezt a jelentős ellenérdekeltséget okozó problémát, de a megoldás máig nem született meg.

Inkább ne hasonlítgassunk

Az ambuláns szülés nem ismeretlen a nyugat-európai országokban: Nagy-Britanniában, Hollandiában és Németországban az a jellemző, hogy alig néhány órával a szülés előtt mennek csak be a nők a kórházba, és – ha rendben ment minden – még aznap haza is mennek. De hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol egy kollégánk ismerősét a szülés után kis túlzással „kirúgták a kórházból”. A más országokkal való összehasonlítást azonban a megkérdezett szülészek nem tartották szerencsésnek, hiszen a különböző országok egészségügyi ellátórendszereit nem lehet egy kalap alá venni. A legtöbb olyan helyen, ahol elterjedt az ambuláns szülés, ki van építve egy ellátórendszer, ami biztosítja, hogy ha bármi gond van a gyerekkel, legyen olyan orvos, akit akár azonnal házhoz lehet hívni.