- Mi a jó Sátán?
- Semmi.
Mondok egy viccet, mert minden történet könnyebb, ha vidáman kezdődik. Öt falu osztozik egy papon Borsod megye szélén, az ózdi kistérségben. Borsodbóta a legszerencsésebb, ott lakik a pap, mindenhová máshová csak átjár. Van, hogy ilyenkor kiírja a híveknek, hogy mégis merre jár, ha keresnék. Ha a legközelebbi faluba megy át, akkor ez a felirat: “Sátán vagyok.”
Habitustól függ, hogy ki mikor unja meg a viccet. Van, aki évek múltán is tud rajta nevetni, más el se mosolyodik, ha a falu nevét mondja. A lázbérci víztározó tőszomszédságában fekvő településen egyébként is komoly hiány van a vidámságból. Mindegy, kit kérdez az ember, egyetértenek abban, hogy rossz irányba tartanak a dolgok. Van, aki a Kádár-rendszert várja vissza, és hiányolja az MSZP nevéből a munkásokat, más szerint csak az a 11 év nem sikerült, ami a jelenlegi polgármesterhez kötődik.
Abban is nagy az egyetértés, hogy régen minden jobb volt. Nem csupán az általános múltba vágyás ez, nagyon is konkrét dolgokat sorolnak a falubeliek. A rendszerváltozás előtt három műszak kezdetekor három busz járt Sátáról az alig 15 kilométerre fekvő Ózd vasművébe. Aki nem a gyárban dolgozott, az Putnokon, Farkaslyukon, Egercsehiben találhatott munkát a szénbányákban, vagy a Bükkben az erdészetnél. Sátán a megyei első osztályban focizó csapat, három szórakozóhely, két iskola és egy mozi is üzemelt. Mára egy presszó maradt, és a focipálya, amit Mesterházy Attila politikai államtitkárként adott át, sőt konyakozott is az ünneplőkkel. A rendelő még heti három napon működik, de a falu orvos házaspárjáról mindenki tudja már, hogy költözni készülnek.
Még régebbi időkre emlékeztet a falu 1806-ban épült temploma, valamint a mellette álló kastély. Az egykor a Platthy család által építtetett, majd a Fáyak által befejezett épület sokáig gyermekotthonként szolgált, ma azonban magánkézben van, egy szolnoki vállalkozó vette meg, azzal az ígérettel, hogy eredeti állapotukba állítja vissza a szobákra bontott termeket. Az új tetővel büszkélkedő Fáy-kastélyt csak távolról lehet megnézni, láncra kötött kutya és tiltó táblák állják el a látogató útját. Hiába találjuk meg a gondnokot, aki a falu fafaragó művésze is, ő sem tud beengedni bennünket.
Sátát egyébként elkerüli a történelem, csak néhány nyomot hagyott hátra. A polgármesteri hivatal melletti parkban egy egyszerű emlékoszlopról lehet leolvasni a falu háborús veszteségeinek listáját. Az idősebbek pedig még arra is emlékeznek, hogy a falu főutcáján egyszer végiglovagolt Horthy Miklós a nevezetes fehér lován. Sáta honlapja tud még egy közelben lezuhant amerikai bombázóról is, ha nagyon keresnénk, még fáskamrák, sufnik tetején találhatnánk a gépből kivágott lemezeket.
A romos kastélynál veszélyesebb öröksége is van Sátának: tucatnyi martinsalakkal épült ház, talán több is. Az ózdi acélgyártás melléktermékének számító salak kezdetben jó adalékanyagnak tűnt a betonhoz. Idővel derült csak ki, hogy víz hatására az építőanyag elporlik, a vele épített falak megrepednek, kidőlnek. A martinsalakos házak felvásárlására és lebontására indult is program, de Sátán megrekedt félúton.
A helyiek jogtalanul felvett pénzekről, erősen túlértékelt bontandó házakról pletykálnak, a faluban pedig még áll néhány épület, amelyet elvileg le kellett volna bontani. Nem csak a kohósalakkal épült házak düledeznek, a Sátáról elköltözöttek vagy kihalt családok házai is borzasztó állapotban vannak. A szerencsésebbeknek csak az ablakai vannak betörve, a régebb óta üresen állóknál már a tető is beszakadt.
Több falusi panaszkodik a lopásokra, a vízművek emberei pedig épp ottjártunkkor cseréltek ki egy útszéli kutat, amelyről eltűntek a leszerelhető fém alkatrészek. Váradi Béla, Sáta kisebbségi önkormányzatának vezetője sem tagadja, hogy vannak problémák a faluban, a közkút húzója helyett azonban inkább az zavarja, hogy a falu 1990 óta kétszer ment csődbe. Egyszer 67 millió, egyszer pedig 87 millió forint tartozással úgy, hogy Sáta éves költségvetése közel 240 millió forint. Közben az öregek otthona és az iskolák is bezártak a faluban, Sáta 170 gyerekével reggel hétkor indul az iskolabusz a húsz kilométerre lévő Dédestapolcsányba. Váradit az is nyugtalanítja, hogy a dédesi tanárok nincsenek felkészülve kilencven cigány tanulóra, mert azon a településen csupán egy-két roma család lakik.
Akármire kérdezünk rá, mindenhol problémákkal szembesülünk. “Egymás közt morognak az emberek, senki nem tesz semmit” - mondja a faluról az egyik költözni készülő lakója. Az utak minőségétől kezdve a falu ápolatlanságáig mindent felhánytorgat Sátának, nem értve, hogy vajon milyen munkát végez a falu hatvan közmunkása.
Az utolsó állomásunk a Sáta közepén magasodó domb, ahonnan a falu nagy részét be lehet látni. Egészen a Bükkig ellátni innen, még a Bálvány-csúcson felépített nagy, vaníliafagyi alakú lokátordómot is meg lehet találni. Az út a szépen lenyírt füvű focipálya mellett visz fel a tetőre. A Sáta FC egykori öltözője mellett cigiző fiatalok - kettő közülük cigány, a harmadik nagy-magyarországos pulóvert visel - azt mondták, hogy egy öregfiúk meccs miatt van rendben a pálya, amit pár hete játszottak, és amiatt van néhány szemeteszsáknyi műanyag levesestányér eldobálva az épület mögött. A falunak viszont legalább öt éve nincs csapata.
Sportolóból azonban találunk egyet Sátán, igaz, nem focizik. A presszóban beszélgetve ismerkedtünk meg Rafival, aki a Kazincbreakcika és a Crazy East Crew breakcsapatok tagjaként a Battle of the Year táncbajnokság selejtezőjének harmadik helyéig jutott. Akkor ez kevés volt a továbblépéshez, de a táncot nem adta fel, gyakorol, hogy formában maradjon.
A focicsapat öltözője most találkapontként működik. Lehet ülni a teraszkorláton és beszélgetni. A környéken akartok-e maradni kérdésre el se mosolyodnak a helyi fiatalok, hanem rögtön mondják, hogy nem, dehogy. Egyikük Budapestig menne hegesztőként állást és albérletet keresni, majd ha ezek megvannak, családot alapítani. A másik szakácsnak tanulna a közeli Kazincbarcikán, majd ő is menekülne a környékről. A cél Pest, esetleg külföld. Ha lehet, akkor inkább az utóbbi.
“Munkát lehet találni a környéken, és az a legfontosabb, hogy az ember dolgozzon” - mondja a módos cigánycsalád feje, akit már estefelé csengettünk fel. Fiával együtt Ózdra járnak a négyszáz főt foglalkoztató modern, német vasműbe, darut kezelnek. Mások a környékbeli bányák újranyitását várják, Farkaslyukon karácsonyra már 120 embernek kell dolgoznia. Úgy tűnik, Sátán még a boldogulás is a forrósághoz, izzó vashoz és a föld mélyéhez kötődik.
Kismagyarország
A térképre kattintva a sorozat korábbi részeit olvashatja.