Renátó cigány. Miért nem talál barátokat?

Érzelmes, önmagukat jól kifejező és kompromisszumra kész diákok kerülnek ki az iskolapadból, ha a tanárok követik a szeptembertől kötelező erkölcstankönyvek útmutatásait. Van szürke, sok szöveggel és tételmondattal teleírt könyv, és van színes, a diákok világához jobban illeszkedő kiadvány is. Sok fog múlni a tanárokon, mert az órák nagy része közös foglalkozásokból, játékokból és beszélgetésekből állhat.

Amikor általános iskolás voltam, és csak unalmas csatákról és agresszív királyokról tanultunk, alig vártam, hogy a jelenkor történelméhez jussunk. Tudjunk meg végre valami érdekeset és használhatót arról is, ami körülöttünk folyik. Ez a kilencvenes évek közepének Magyarországa volt: Fenyő-gyilkosság, Horn Gyula balesete, közelgő 1998-as választások, csupa izgalom – ami persze nem igazán hozta lázba budai iskolai osztályom tagjait.

Elméletileg volt egy olyan óra, hogy osztályfőnöki, meg a legendák szerint olyan is létezett, hogy állampolgári ismeretek, de nálunk nem voltak ilyenek, az osztályfőnöki órán legtöbbször az osztály technikai problémáit beszéltük meg, vagy kimentünk az udvarra kosarazni. Úgy sikerült a nyolc általánost elvégeznem, hogy egy szót sem hallottunk pártokról, politikusokról, nem is beszélve a politika mögött húzódó erkölcsi problémákról.

Forrás: AFP/Fred Dufour

A kormány által idén szeptembertől kötelezővé tett hit- és erkölcstanoktatás most ezen próbál segíteni. Idén először az első, illetve az ötödik osztályosok tanulhatnak hittant vagy erkölcstant. A hittanoktatásról a választott felekezet gondoskodik, az erkölcstant az állam szervezi. Mint minden más tantárgy esetében, itt is egy központilag ellenőrzött tanrendhez kell igazodnia az oktatásnak, így a minisztérium bólintott az erkölcstan tantárgyhoz használt tankönyvekre is. Ezek közül néztünk meg néhányat.

Társas önismeret és közösségi őszinteség

Az általunk elolvasott erkölcstankönyvek mindegyike elképesztő mennyiségű csoportos foglalkozást ír elő, szinte az összes témát közösen beszélgetve-játszva kell feldolgozni, ami egy ötödikes, kamaszodó gyerek számára maga lehet a pokol.

A tanárral játszani? Őszintén beszélni az osztálytársak előtt a családról vagy a cigányokról? Persze mindez a tanárokon és az osztályokon is múlik (az erkölcstan oktatására készülő tanárokról szóló riportunkat itt olvashatja), de az biztos, hogy az erkölcstan oktatása várhatóan hatalmas erőfeszítést kíván majd az oktatóktól. Itt nem lehet a diákok elé tolni egy munkafüzetet vagy egy hosszú olvasmányt, hiszen az összes könyv – változó hangsúllyal ugyan, de – tényleg a közös beszélgetésekre és játékokra épít.

Nincs demokrácia

„A közösségen belüli konfliktusok is kellenek a közösség kialakulásához. Mégpedig azért kellenek, mert világossá teszik: kik az erősek, kik az irányításra alkalmas gyerekek a közösségben. Teljes demokrácia nincs: egyesek szava erősebben fog hallatszani, mint másoké” – döntik el egy mondatban a hatalomról szóló ősi politikai filozófiai kérdést a Nemzedékek Tudása (NT, a korábbi Nemzeti Tankönyvkiadó) Erkölcstan című könyvében. A Főnökök és közemberek a közösségben című fejezetben a szerzők meg is magyarázzák a dolgot, azt írják, hogy „ennek így kell lennie, csak az a baj, ha a vezetőválasztásban torzulások lesznek, és a vezetők agresszívan szerzik meg a hatalmat”.

Az NT kissé szürke könyvében minden téma mellé egy elképzelt fiatal ákombákomokkal írt véleményét kapják a diákok elemzésre. Az idézett fejezetben például Zoli a falkavezér szükségességéről értekezik. Szerinte szükség van falkavezérre, erről meg is kérdezte egy bolt tulajdonosát, és neki is hasonló volt a véleménye. Falkavezér nélkül megoszlanának a vélemények, és veszekedés lenne. „Vagyis jobb a mindenki által elfogadott vezető egyszemélyi erőszakossága, mint ha sok-sok erőszakosság csap össze a mindenki mindenki elleni harcban” – foglalja össze Zoli nyers véleményét a könyv is, amely összefoglalónak hívott sűrű szövegben rágja a diákok szájába a pszichológiai, erkölcsi és szociológiai alapvetéseket.

Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A könyv monoton felépítését csak a jó példaszövegek törik meg. Ilyen például az a Békés Pál-novella, amely az előítéletes gondolkodásról szól. A cigányokkal szembeni előítéletet egy cigány árusok elleni aluljárós razziával szemléltetik, és a könyv itt sem kertel sokat: az előítéletességet kerek perec ostobaságnak hívja.

Kamaszoknak íródott a könyv, de egyáltalán nem beszél a kamaszok problémáiról, és az internet is csak ritkán fordul elő. A közösségek témakörben egy feladat kapcsán kerül elő. Itt az egyik diákcsoportnak az internet jótékony közösségi hatásai mellett kell érvelnie, míg a másiknak ellene. Igaz, a könyv bevezetőjében is azt írják, olyan alapvető emberi értékekre szeretnék ráirányítani a figyelmet, amelyek időtállóak, nem divatirányzatok.

Figyeljünk egymásra!

A NT kiadványa mellett a Mozaik Kiadó ötödikeseknek szóló Útravaló című könyvét lapoztuk át, amely sokkal színesebb, vidámabb és szabadabb hangulatot áraszt. A szerzők a komoly hangzású és átpolitizált erkölcstan címet is megspórolták, inkább az Útravaló nevet adták. Szerintük azért is kellett más név a könyvnek, mert az erkölcstan más tantárgy, mint a többi, hiszen itt „egy kicsit másképp kell figyelni a tanárra, egymásra és önmagadra is”. Nem lesz klasszikus felelés – írják, és azt szeretnék, ha a gyerekek nyitott szemmel járnának a világban.

A Mozaik hat témakört felölelő könyvében sokkal kevesebb a tételmondat, de több a kérdésfelvetés és a vitára ösztönzés. A szűken értelmezett erkölcstan helyett inkább önismereti kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Hol jól lakni? Hol nem jó lakni? Miért nézünk ki úgy, ahogy? Mi a viszonyunk a szüleinkhez vagy a más csoportokhoz?

A tolerancia országa leszünk

„Polgártársak! Ezt a kis testi hibával született kört ki vigasztalja meg?” – indítják Örkény torz körről szóló egypercesével az egészségről és fogyatékosságról szóló fejezetet. A könyv kreatívabban igyekszik megfogni a sokszor elvont és nehéz témákat. A társadalmi viszonyainkról szóló részt is kevésbé brutálisan tálalják, mint a NT-s könyv, és ebben jóval több praktikus és csoportos feladat van. Az együttműködésről szóló fejezetben például egy olyan párban megoldandó feladatot adnak, amelyben a házat, fát vagy autót úgy kell megrajzolni, hogy egyikünk a ceruzát, másikunk a papírt fogja, a mű elkészülte után pedig közösen elemezni kell az együttműködést.

Ebben már nem beszélnek vezetőkről, falkavezérekről, csak a békés együttműködésről és a higgadt konfliktuskezelésről. „Nem tudjuk megoldani a konfliktust, ha közben egymást akarjuk legyőzni, egy konfliktust pedig akkor tudunk jól megoldani, ha hajlandóak vagyunk együttműködni” – írják.

A politikai-társadalmi viszonyainkat a sokszínűség és a tolerancia felől próbálják megfogni. „Én azért vagyok szerencsés, mert az osztályban egyetlen cigányként is találtam magamnak barátokat, nem úgy, mint szomszédunk, Renátó egy másik iskolában” – nyilatkozik Zsolti az együttélésről, míg egy másik gyerek azt mondja, „azért szoktuk kiközösíteni Leilát, mert az apukája arab, és szerintünk sokkal szebbnek tartja magát nálunk”. A könyv több hasonló vélemény felsorolását követően azt kérdezi a diákoktól, hogy kinek és miért kellene változtatnia a gondolkodásán. A fejezetben beszélni kell a magyarországi vallási csoportokról, nemzetiségekről, más kisebbségekről is, és egy Szent István-idézettel a „jövevények jóakaratú gyámolítására és becsben tartására” hívnak fel.

Hoffmann helyett a világgal ismerkednek

A Harmat Kiadó elsősöknek szóló erkölcstankönyve is kerüli az erkölcs szót, a bevezetőjében is inkább személyiségfejlesztésről beszél. A Kívül-belül – Az én világom című könyv óriási színes képekkel és látványos feladatokkal próbálja felvenni a versenyt a Minimaxszal és a Cartoon Networkkel.

A könyv rögtön önállóan gondolkodó individuumként tekint az elsősökre. Az egyik Egyedi vagy! nevű feladatban például a gyerekeknek el kell képzelniük egy szigetet, ami csak az övék, és el kell képzelniük, mi lenne a szigeten, majd címert kell neki rajzolniuk. Sok fejezet szól az érzelmekről, az érzelmek kifejezéséről vagy a barátságról. Foglalkoznak a tegezéssel és a magázódással is. Az erről szóló feladatban például különböző korú embereket kell belőniük a diákoknak, hogy tegezni vagy magázni kell-e őket.

A könyv olyan más alapvető dolgokkal is megismerteti az elsősöket, mint a család vagy az ünnepek. Az ünnepeknél például a kisgyerekeknek kell kitalálniuk, milyen ünnepeket ábrázolnak a fotók, bevallom, nekem nem sikerült mindet felismerni. (Azon a képen két legény egy boton visz valami növényt, mögöttük menyecskék és lovasok vonulnak.)

Kicsi vagyok én, majd megnövök én

A Mozaik Kiadó elsősöknek szóló könyve is hasonló tematikát követ. Elsősorban az önismereti kérdéseket és az érzelmi intelligencia legalapvetőbb szintjeit próbálják a diákokkal megismertetni. Ez a könyv is szabad felfogást képvisel, bevezetőjében „gondolkodó, kérdező, mérlegelő, próbálkozó, vitatkozó és útkereső” diákként írja le a gyerekeket, a célja az, hogy „a magatartást meghatározó erkölcsi kategóriák jelentéstartalmát évről évre gazdagítsák”. És valóban nagyon alapszintről kezdik: "idegenektől nem szabad elfogadni semmit, ismeretlen emberrel soha sehova ne menj el” – hangzik az egyik tételmondat, majd alatta a rendőrség, a mentők, valamint a tűzoltók telefonszámait magyarázzák el a gyerekeknek színes rajzok segítségével. Olyan az egész könyv, mint egy mesekönyv, sok kifestővel és játékos feladattal. Nemigen lesz probléma az elsősök figyelmének lekötésével.