Hadzsime, hasít a levegőbe a küzdősportokból ismert vezényszó, hogy a következő pillanatban két 60-70 év körüli nő kapaszkodjon össze egymással szemben, térdelőállásban, és mintha az életük múlna rajta, kezdjék el gyűrni egymást. És ha ez nem lenne elég szokatlan látvány, a következő gyakorlatban egyikük a hanyatt fekvő társa lábai között térdelve, a vállait földre szorítva támad, az alul lévő idős hölgy pedig tekergőző csípővel, háton kúszva, határozott mozdulatokkal bújik ki az erőszakolókra jellemző szorításból.
Egy nyolcadik kerületi, Mária utcai bérház utcáról nyíló, küzdősportteremmé alakított pincerészében vagyunk, a nőknek szóló esti önvédelemoktatás-órán. Két idősebb nő és egy férfi is részt vesz az órán, külön odafigyelés, saját edzésterv mellett edzenek együtt. Nem kímélik őket, ők sem várják el, hogy kesztyűs kézzel bánjanak velük, hiszen nyilván az utcán sem fogják őket finoman kirabolni vagy lágyan leütni.
Marika 69 éves, de egy tízest biztos letagadhatna. "Heti kétszer járok, egy éve jöttem le először, amikor a környékünkön egymás után három rablás is volt fényes nappal." Egy szilánkos bokatörés után kezdett el edzeni, így duplán hasznos volt neki a mozgás és az erősödés. Azt mondja, nincs kitűzött cél, nem vár olyan pillanatra, hogy úgy érezze, megcsinálta, amit akart, és nem kell tovább járnia. "A technikákat folyamatosan gyakorolni kell, és a kondi is maradjon meg, ez a lényeg."
Két kor- és edzéstársa már nem úszta meg az atrocitásokat, ők saját élmény miatt jöttek. A 64 éves Gyulába egy hajléktalan kötött bele egy éve. "Szerencse, hogy egész életemben kemény fizikai munkát végeztem, különben megjárhattam volna. Na, én akkor döntöttem el, hogy kéne valami." A nála nyolc évvel fiatalabb Emi nyakáról pedig az aranyláncot tépték le az Örs Vezér terénél, akkor telt be a pohár. Ő még gázspray-t is vásárolt, igaz, azt otthon tartja.
Ez utóbbi egyébként a hagyományos önvédelmi eszközök közül egyértelműen a legkeresettebb, a forgalom nagyjából negyedét adják az idősek vásárlásai, mondta egy név nélkül nyilatkozó fegyverboltos. A gázfegyverek ehhez képest elenyésző mértékben fogynak, egyrészt, mert ezeket csak engedéllyel lehet utcán viselni, másrészt tízszer drágábbak, mint egy pár ezres spray. A kínálatban korábban volt sziréna is, de már nem árulják. "Rájöttünk, hogy a legnagyobb baromság. Utcán senki nem figyel oda rá, ráadásul elnyomja a segélykiáltásokat is" - mondta a boltos.
Az idősek félelme korántsem megalapozatlan, annak is van oka tartani a támadásoktól, akinek nem volt ilyen élménye, ráadásul nemcsak az erőszakos rablásnak, hanem a tolvajlásnak is könnyebben lehetnek áldozatai. A tendencia annak ellenére is kiderül a rendőrségi statisztikákból, hogy az adatokból az ORFK sajtóosztálya szerint különböző módszertani okok miatt - például mert az ügy lezárása számít a dátumnál, nem az elkövetés - nem lehet helytálló következtetéseket levonni. 2008 és 2012 között a lopások és a rablások száma is körülbelül 40 százalékkal nőtt, a kifosztásoké pedig megháromszorozódott.
2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | |
Lopás | 20 619 | 20 546 | 25 125 | 27 026 | 28 459 |
Rablás | 494 | 625 | 672 | 817 | 717 |
Kifosztás | 65 | 67 | 150 | 192 | 223 |
Rendőri eljárásban regisztrált, időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények. Forrás: ORFK
Nem csoda, hogy a rendőrség, a polgárőrség, de még a nyugdíjasszervezetek is odafigyelnek a témára, folyamatosak az előadások, programok, tájékoztatók, még ha nem is olyan egyszerű a megelőzés. "Az a klasszikus tevékenység, hogy kimegyünk a nyugdíjasklubokba, és elmondjuk, hogy mire kell figyelni, csak kisebb részben megoldás, sajnos" - mondja Orsós Károly, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának munkatársa. Oda ugyanis azok az idősek járnak, akik amúgy is fittek, érdeklődők, kirándulnak, színházba mennek, vagyis a legkevésbé elesettek.
Éppen ezért a körzeti megbízottaknak is ki van adva, hogy keressék fel az időseket, és a rendőrségnek ihletet adott a drogprevenciónál használt kortárs segítői program is. Ha a fiataloknál ez működik, időseknél miért ne válna be, gondolták a rendőrök. A megyében 2011 óta megy a program, az idősszervezetek segítségével közel 100 kortárs segítőt toboroztak, képzést tartottak nekik, a munkát utóképzésekkel, konzultációkkal fejlesztik.
"A hipermarketek parkolójában történő táskalopásokról kiderült például, hogy jobbára negyven év fölötti nők és hatvan év feletti férfiak az áldozatok. Akkor a kortárs segítőt kivittük az egyik helyszínre, ő osztott tájékoztatókat arról, mire kell figyelni" - mondja Orsós.
A statisztikákból jól látszik, hogy mennyiségi szempontból ez utóbbiak, vagyis a piti lopások, trükkös tolvajlások jelentik a nagyobb problémát, több mint húszszor annyi van belőlük, mint a rablásból és a két kategória közötti kifosztásból összesen.
A trükkök lényege évek óta ugyanaz, csak az apróságok változnak a sztorikban. Orsós azt mondja, pszichológiailag a legfélelmetesebb, amikor vezetékes telefonon felhívják a nagymamát, hogy én vagyok az unoka vagy a gyerek, bajban vagyok, és mindjárt megy valaki, akinek pénzt kell adni, és aki majd azt elhozza nekem. "Még azt is megmagyarázzák, hogy miért egész más a hangjuk, mint szokott. Most sírtam, berekedtem satöbbi" - magyarázza a rendőr.
Több évtizede megy az is, hogy valaki becsönget a társasház emeletén, hogy papírt gyűjt vagy rosszul van, kér egy pohár vizet. Az idős embert a konyhába terelik, becsukják a konyhaajtót, a tolvaj társa pedig a nyitott bejárati ajtón bemegy lopni. Egy másik nagy típusa az átverésnek a pénzváltós. "Segélyt hoztunk, Elműtől jöttünk, túlfizetése volt, és visszahoztunk egy kis pénzt", hasonló szöveggel érkeznek a csalók. A lényege a trükknek, hogy húszezrest ad a tolvaj, amiből vissza kell adnia az idős embernek. Amikor a visszajárót keresi, kifigyelik, hol tartja a pénzt, ezután öt perc múlva újra becsöngetnek valami sztorival, elterelik a figyelmét, és kifosztják.
Az igazán pofátlan tolvajok fél év múlva azzal térnek vissza, hogy rendőrök, és a korábbi ügy miatt most le kell foglalniuk a papírpénzeket, mert elképzelhető, hogy azok is bizonyítékok, és a hálálkodó idősektől elveszik az előző kifosztás óta összegyűjtött vagy kölcsönkért kis pénzt is, sorolja Orsós Károly.
Nem kifejezetten idősekre utaznak egyébként, hanem bárkire, olyanokra, akik napközben otthon vannak, bizonytalanok, megvezethetők, akikkel biztosra lehet menni. Előfordult, hogy egy ilyen banda a sokat használt módszereivel egy huszonéves, fogyatékkal élő lányt fosztott ki. Kategorizálni nem lehet az elkövetőket, férfi, nő, jólöltözött, szakadt, fiatal, középkorú, bárki gyanús lehet, a közös a magabiztosság és a jó kommunikációs készség.
Csattan a tatami, szisszen az ásványvizes palack, egyre sűrűbb a levegő. Ismét a Mária utcai edzőterem a helyszín egy sötét, esős szerda estén. Fürtös János instruktor azt mondja, a keleti harcművészetekre épülő, havi 5-7 ezerbe kerülő oktatásnak egy része az erőnlét és a technika, amiben benne van, hogy hogyan kell esni, hogyan kell elmozgatni magunkról egy másik embert, kibújni, kifordulni alóla, és az is, hogy utána hogyan tudunk egyszerűen de hatásosan visszatámadni, szemre, torokra, idegpontokra, akár kulccsal, táskával, esernyővel.
Emellett ugyanilyen fontos, hogy megtanulják az érdeklődők, hogy hogyan lehet elkerülni a bajt, például a kapukulcsot mindig külön, gyorsan elérhető helyen hordani, hogy pillanatok alatt, keresgélés nélkül bejussunk a házba, hogy a trolin nézzük meg, ki áll a megállóban, ahol le kellene szállnunk, és ha kockázatos, inkább menjünk egy megállóval tovább.
Arra a kérdésre, hogy nem fordulhat-e a visszájára a képzés, és olyan helyzetekbe lavírozza majd magát a túl magabiztossá váló idős ember, amiből nem tud jól kijönni, Fürtös János azt mondja, direkt odafigyelnek, hogy a képzésnek része legyen, és minden órán megismerjék, hol vannak a saját határaik. "Pont, hogy reális önértékelésük lesz, szembesülnek a korlátaikkal, de ennek a másik oldala is igaz, azt is tudják, mire van lehetőségük, mit tudnak tenni, milyen technikákat használhatnak."
A tanfolyamra az idősotthonok is felfigyeltek, az egyikkel el is indultak az egyeztetések, hogy a jelentkezőknek a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsák.
Az idősszervezeteknél egyébként is a tájékoztatás a fontosabb, nem a konkrét önvédelmi képzés, legalábbis ez derül ki a 130 ezer tagot tömörítő Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének elnökével beszélgetve. Némethné Jankovics Györgyi azt mondja, korábban pályázati pénzekből félévente három rendezvénysorozatot, úgynevezett idősügyi akadémiát szerveztek, és az egyik fő téma mindig a bűnmegelőzés volt. Rendőröket hívtak meg előadni, akik olyasmiről beszéltek, hogy hol tartsák a bankkártyájukat, legyenek bizalmatlanok, figyeljenek a szomszédokra az idősek. Mostanában pályázati lehetőségek, így pénz híján már nem szerveznek ilyeneket. Emellett a szervezet saját újságjában van ilyen témájú rovat, szerződésük is volt a BRFK-val az együttműködésre.
Teljesen persze ezekről a rendezvényekről sem maradt ki az önvédelem, itt mutatják be például az időseknek szóló különböző távfelügyeleti rendszereket. A legkeresettebb az a húszezer forint körüli telefonkészülék, amihez egy hordozható kis kütyü is tartozik, ezen elég egy S. O. S.-gombot megnyomni, és a készülék azonnal végigtárcsázza kihangosítva a beprogramozott számokat.
Ilyet ajánl az Országos Polgárőr Szövetség is, az ő tapasztalataik szerint is szívesen áldoznak erre az idősek. Kolozsi József alelnök, egyben Szolnok megyei elnök azt mondja, az OPSZ programjaiban is fontos szerepet kapnak a nyugdíjasok, két éve 22 millió forintos országos program indult el, a kijelölt településeken előadásokat tartottak, S. O. S.-telefonokat, bejárati ajtóra felszerelhető nyitásgátlót adtak időseknek. A polgárőrök emellett rendszeresen járják az idősek házait, és ha kell, figyelmeztető cetlit dobnak be nekik például arról, hogy nyitva maradt a kertkapu.
Márciustól kiemelt bűnmegelőzési mintaprogram is indult, ebbe az önkormányzatok és a rendőrség is beszállt, ennek keretében is vettek riasztóberendezéseket, a polgárőrség pedig az idei 700 millióról jövőre egymilliárdosra emelt állami költségvetési pénzből áldoz az eddiginél jóval többet az idősek védelmére. Ami pedig semmibe sem kerül: az egymásra odafigyelés. A Szomszédok Egymásért Mozgalomhoz (SZEM) csak Törökszentmiklóson több mint ezer család csatlakozott. Ahogy Kolozsi József mondja: "ennél olcsóbb és hatékonyabb bűnmegelőző program nincsen".