Férfiszabó, tetőfedő, fodrász. Az emelvény felé fordított egyszerű sárga székek háttámláján olvasható, a hallgatóságot elirányító kiírások aligha voltak megszokottak egy olyan rendezvényen, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök nyit meg, ráadásul egy gyorsan letudott kötelező formalitásnak semmiképp sem mondható tízperces beszéddel.
A Szakma sztár VI. nevet viselő, idén áprilisi országos szakmunkásversenyre persze nem véletlenül keveredett el a kormányfő, a megjelenés nyilvánvalóan az ügy politikai fontosságát tükrözte. Csupán egyetlen olyan téma van ugyanis, amely a 2010-es választási programtól egészen mostanáig folyamatosan hangsúlyos szerepet kap Orbán Viktor kommunikációjában, ez pedig a munka, és a munkaalapú gazdaság. Az Origo a miniszterelnök beszédeiből, interjúiból és az MTI hírarchívumából feltérképezte, hogyan változott a kormányfő hozzáállása a témához, és milyen gyakorlati lépéseket tett, hogy megvalósuljanak az általa legfontosabbnak nevezett ügyben a szándékai.
Munka, otthon, család, egészség és rend, így szólt az öt alapérték még a választások előtt, és a sokat sulykolt "egymillió új munkahely" szlogen is beleégett mindenki agyába. Ezek közül hármat, az otthon, egészség és rend közvetlen felbukkanását ma már kis túlzással nagyítóval kell keresnünk a miniszterelnöki nyilatkozatokban. A negyedik téma, a család tartja magát, főleg, hogy megérkezett mellé a kereszténység és az imádság. A munka viszont több mint három és fél év múltán is sztár maradt, cikkünk szerdai írásakor is ez volt a legfrissebb cím a honlapján lévő interjúk között.
Rögtön a ciklus legelején érkezett a kormány gazdasági akcióterve. "Magyarországnak a termelő kapitalizmusra kell koncentrálnia, ami a munkát helyezi középpontba, és értéket hoz létre, és vissza kell szorítania a spekulatív kapitalizmust, amelyben valaki úgy keres pénzt, hogy másoknak kárt okoz" - mondta Orbán a Parlamentben. Ennek fényében jött az első néhány, munkavállalóknak is fontos intézkedés: az egykulcsos adó, valamint az adójóváírás kivezetése.
Az ellenzék emiatt ekkoriban folyamatosan támadta Orbánt, mondván, mindez a jómódúaknak kedvez, miközben a legkisebb jövedelműek az adójóváírás kivezetése miatt kevesebbet keresnek. Ráadásul a hatásra ráerősítve 2011-ben a munkavállalói és munkáltatói járulékot is megemelte a kormányzat. A veszélyeket aztán ő maga is érzékelte, és megpróbálta rákényszeríteni a cégeket, hogy a dolgozóik nettó fizetését semmiképp se csökkentsék, Rogán Antal vezetésével ezt ellenőrző "bérkommandó" is alakult. Közben több, a közszféra számára kedvezőtlen döntés is született: korlátozták a sztrájkjogot, bevezették az indoklás nélküli elbocsátást.
Orbán Viktor szinte a kormányra kerülésétől kezdve a takarékszövetkezetek államosítása miatti mosolyszünetig érezhetően egyetértett Demján Sándor nagyvállalkozóval. Demján sokszor fejtette ki, hogy a magyar gazdaságnak fizikai munkásokra van szüksége. Erről beszélt például már 2010 szeptemberében egy gazdasági fórumon, "a felemelkedéshez 1,5 millió termelő emberre van szükség", majd 2011 májusában a Gazdasági Fordulat című rendezvényen: "az a társadalom, amely nem termel, nem tud fejlődni, ehhez pedig fizikai munkások kellenek, és a fizikai munka tisztelete szükséges."
Később egy Orbánnal közös egyeztetésen még azt is bejelentette Demján, hogy arra kérte a kormányt: a termelésben részt vevő fizikai munkások társadalmi megbecsülése érdekében legyen társadalmi kitüntetési rendszer számukra, szűk egy éve pedig egy konferencián kavart port a felszólalása, amely szerint nem lenne szabad olyan tudósokat képezni, "akik például a bogarak életét kutatják", csak azt szabad kutatni, ami mögött van termelési háttér, különben Kínának végezzük el a kutatást.
Demján és a nagy cégek óhaja látszik visszaköszönni egyébként az oktatási rendszer támogatásának átalakításában is. A felsőoktatásban a jogász- és közgazdászképzés fizetőssé alakításának terveiben, a csökkenő keretszámokban, ugyanakkor a műszaki, természettudományos szakok kapuinak szélesre tárásában, valamint a szakképzési rendszer szabályainak módosításaiban.
A leginkább azonban az új munka törvénykönyvén (Mtk.) lett érezhető, hogy Orbán a foglalkoztatottság növelését, a versenyképességet, a munkaerőpiac rugalmassá tételét inkább a munkaadók kedvezőbb helyzetbe hozásával képzeli el, semmint a munkavállalók jogainak erősítésével.
Az új jogszabály szerint már nem jár védettség például a gyesről visszatérő kismamának, táppénzen lévő dolgozónak, változtak a különböző műszak- és bérpótlékok, több szabadság fölött rendelkezik a munkaadó, amely egyébként negatív irányban is eltérhet a kollektív szerződéstől. Gyengült a szakszervezetek pozíciója is. "A jogszabály a tőkéseknek készül", mondta az akkor még tervezetként létező törvényről az ellenzék.
Orbán a törvény parlamenti záróvitájában mindezekre úgy válaszolt, hogy a munkásvédelem kérdésében valóban eltérnek a vélemények, de szerinte a szakszervezetek aligha lesznek képesek arra, hogy megvédjék a munkásokat, ezért a munkásvédelem első számú felelőse a kormány.
Ugyanekkor, de az Mtk.-tól függetlenül 2011 tavaszán felére csökkentették a táppénz összegének felső határát, és harmadára, 90 napra az álláskeresési támogatás idejét, a kormányzati álláspont szerint ezzel ösztönözve a visszatérést a munka világába. 2012 őszén pedig nagyszabású munkahelyvédelmi akcióterv érkezett: járulékkedvezményekkel próbálták ösztönözni a munkaadókat, hogy foglalkoztassanak fiatalokat, időseket, munkanélkülieket és kisgyermekeseket. A program sikere nem mérhető pontosan, de számításaink szerint csak az 55 év felettiek jártak vele kifejezetten jól.
A dolgozók életének átalakítása mellett párhuzamosan Orbán elkezdte kiépíteni a közmunka rendszerét is. Már 2011 januárjában, az Új Széchenyi-terv bemutatásakor hangsúlyozta, hogy nem lehet majd kimenekülni a munkaerőpiacról, állami segélyekben, juttatásokban bízva. "Mindenkit meg kell hívni és benn kell tartani a piacon", mondta. Akkori országértékelőjében még keményebben fogalmazott. Azt mondta, nagy hiba lenne egyenlőségjelet tenni azok közé, akik dolgozni akarnak, de nem kapnak munkát, és azok közé, akik tudnának ugyan dolgozni, de úgy gondolják, hogy segélyen vagy egyéb állami juttatáson élni mégiscsak kényelmesebb, és amellett ebből-abból pénzt is lehet csinálni. "Ha másból nem, hát tyúklopásból."
A közmunka rendszerét a szociális ágazatból kiemelve, rendészeti feladatként Pintér Sándor kezébe adta. 2012-ben 200 ezren, idén a tervek szerint összesen már 300 ezren dolgoznak hosszabb-rövidebb ideig a sokat vitatott rendszerben. A cél a teljes foglalkoztatottság, tavaly nyáron a kormányfő már azt nyilatkozta, hogy "a végén odáig szeretném elvinni a dolgot, hogy azt tudjam mondani, nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes vagy, viszont mindenki számára van elérhető közmunka".
Lehetetlen pontosan megmondani, hogy az átalakításokkal mennyit segített vagy mennyit ártott a kormányzat a munkaerőpiacnak és foglalkoztatottságnak, hiszen nem tudni, hogy a változtatások nélkül mi lett volna a válságból kikecmeregni próbáló magyar gazdasággal, illetve a közfoglalkoztatás is bekavar a statisztikákba, nem csoda, hogy a kormányzat is elégedetlen a mérési módszerekkel.
A KSH friss adatsora szerint nagyon enyhe javulás talán látható, de óriási változást semmiképp nem mutatnak a számok. A munkanélküliség nagyjából 10 százalék körül, a munkanélküliek száma 440-500 ezer között ingadozik. A foglalkoztatottak száma ugyan nőtt három év alatt durván 150 ezer fővel, de a fő tényező ebben a közmunka, másodsorban pedig a külföldön munkát vállalók számának növekedése (a statisztika egy részüket a magyar foglalkoztatottak közé sorolja). Ráadásul a 444.hu kiderítette, hogy a munkanélküliségi adatok a közfoglalkoztatás nélkül romlottak.
Tény, hogy sok nagy cég bővítette üzemét, vagy épített gyáregységet Magyarországon a kormányváltás óta, ezzel sok tucat, illetve több száz munkahelyet teremtve, köztük az Audi, a Coca-cola, a Bridgestone, a Hankook, a Lego, a Stadler, a Nestlé, a Knorr-bremse, a Bosch, a LuK a Savaria, a Linamar, a Grundfos és a Glencore. Ugyanakkor több cég ki is vonult az országból. A Nokia leépítése 2200 embert érintett, a Sanyo napelemgyárának leállása 500 ember állásába került. Nem tettek jót a munkaerőpiacnak a különadók és a rezsicsökkentés sem, több bank, gyógyszercég, távközlési cég és közműcég ezek miatt, illetve ezekre hivatkozva épített le az elmúlt időszakban.
Orbán nem titkolta azt sem, hogy a munkát nem elsősorban gyakorlati, inkább morális ügynek tekinti, ilyen szempontból pedig számára mindegy, hogy valaki jó fizetésért a piaci szférában dolgozik, vagy kis összegért közmunkában. A Helsinki Egyetemen azt mondta: "a munkanélküliséget elfogadhatatlannak tartom, és mivel a piac nem képes mindenkinek munkát biztosítani, a kabinet erkölcsi kötelességének tekinti a közmunka megszervezését".