Úgy vitték a cigit, mint a kisangyalok

Van, aki a régi, olcsóbb készletek után kutat, sokan a szivarkák és a vágott dohány felé fordultak, és van olyan falu, ahol a korábbi hat helyett hiába lehet már csak egy helyen cigit venni, alig nőtt a forgalom a feketepiac miatt. Jelentősen kevesebb jövedéki adó jön be a trafikok miatt jóval tudatosabbá vált dohányosok miatt, és kurucos egyensúly jöhetett létre: a csempészeknek nagyobb a forgalmuk, a dohányosok olcsóbban tudnak cigit venni, a trafikosok sem járnak rosszul, csak az államháztartás szív.

Az ember próbál pici dolgokkal tenni a neki nem tetsző helyzetek ellen – gondolta Ferenc a nemzeti dohányboltok megjelenésekor, majd feldobott ismerőseink egy kérdést a Facebookon: akár 20 kilométert is kocsikázna Budapestről, csak tud-e valaki ajánlani egy garantáltan nem mutyizó trafikost? Szerencséjére egy közeli, budai trafikot javasolt az egyik ismerőse. Ferenc két perc alatt megtalálta a közös hangot a tulajdonosokkal, akik régóta visznek egy kisboltot, és ők lepődtek meg a legjobban pályázatuk sikerén, amely mögött azt sejtik, hogy pályázó neve csak egy betűvel tér el a környék egyik trafikhalmozójáétól.

Bár Ferenc korábban arra is hajlandó lett volna, hogy Szlovákiába utazzon cigiért, ma már a kis budai trafikot ajánlgatja ismerőseinek. „Egyetlen másikba be nem teszem a lábam” – nyomatékosítja, mennyire nem enged az elveiből. Ferenc példája is azt támasztja alá, hogy ha valamin, akkor azon feltétlenül változtattak a trafikok, hogy a dohányosok sokkal tudatosabban vásárolnak.

150 forintos árkülönbség

Ez a tudatosság a legkevésbé talán az adóbevételeknek kedvez, a NAV adatai szerint 2013 első kilenc hónapjában 24 százalékkal kevesebb cigaretta fogyott legálisan 2012-höz képest. A Napi Gazdaság szerint szeptemberről októberre szinte megfeleződött a dohánykereskedelemből származó jövedéki adó, októberig 40 milliárd forint hiányozhat az adóbevételekből a trafikok kialakítása miatt. Bár Ferenc esetében nem éri bevételkiesés a NAV-ot, több dohányos is arról számolt be, hogy jóval tudatosabban törekszenek arra, hogy kevesebbet költsenek cigire.

„Annyi változott, hogy nagyobb adagokban vásárolunk a feleségemmel, a drágulás miatt kevesebbet dohányzunk, és a folyamatos áremelkedések miatt körbejárjuk a munkahelyünk környéki boltokat. 100-150 forintos különbség is lehet két szomszédos dohánybolt között a készletek miatt, ugyanis olyan sűrűn növeltek az áron, hogy ahol lassabban fogy a cigi, ott lehet találni olcsóbbat. Az általam szívott cigi megtalálható 800 forintért is, viszont van, ahol 950-be kerül egy doboz” – meséli egy kollégánk, hogy a már evidenciaként kezelt feketén vásárolt cigi vagy a sodort dohányra való áttérés mellett mivel lehet olcsóbban kijönni.

Cigarettázó Budapesten Fotó: Hajdú D. András – Origo

Többen említették, hogy sokkal felkészültebben, alkalmanként több dobozzal, vagy akár egy kartonnal vásárolnak. Egy vidéki túrához vagy egy kocsmázáshoz is tanácsos előre gondolkozni, emiatt inkább a kocadohányosok maradnak sokszor cigi nélkül. Talán ezzel lehet összefüggésben az is, hogy a megkérdezett dohányosok szerint egyre többet lejmolnak, és egyre gyakoribb az, hogy pénzt is ajánljanak egy-egy szálért.

Hatból egy

Az olcsóbb termékekre való áttérés és a feketekereskedelem növekedését a megkérdezett trafikosok is érzik. A szerb–horvát–magyar határhoz közel fekvő Homorúdban korábban legalább hat helyen lehetett cigit venni, de ma már csak egy dohánybolt van. Ennek ellenére hiába duplázódott meg a forgalma a többi bezárásakor, azóta a harmadával visszaesett. „Többen kevesebbet szívnak, de olyanról nem tudok, aki leszokott volna” – mondja a trafik egyik dolgozója, aki szerint náluk a határ közelsége miatt különösen könnyen lehet illegálisan cigit venni. Az olcsó, 450 forint körüli szivarkákat és a sodort dohányt veszik a legtöbben, utóbbiból legalább annyit adnak el, mint dobozos cigiből, drága cigiket szinte egyáltalán nem szívnak.

„Ott tartok, ahol voltam” – von mérleget egy ózdi trafikos, aki korábban is főleg cigarettát árult a kisboltjában. Szerinte neki szerencséje is van, mert túl sok trafik nyílt, és az újaknak nincs törzsközönségük, de neki is „rengeteg kuncsaftja áttért a feketekereskedelemre, ami nagyon jól szervezett”.

Csíkba vitték, mint a kisangyalok

„Amilyen hadjárat előzte meg a trafikok megnyitását, hogy mekkora milliókat lehet kaszálni, az nem teljesen volt jogos. Nekünk szerencsénk van, működik stabilan, némi haszon van rajta, eltart két alkalmazottat, de nem ebből fogunk tengerpartra menni” – mondta egy dunántúli trafikos, aki később azt is elárulta, hogy havonta pár százezres nyereséget termelnek, de az induláshoz szükséges hiteleket is ebből törlesztik, és a tulajdonosoknak is sokat kell dolgozniuk.

Fotó: Mudra László – Origo

„Szépen átmentek a vágott felé az emberek” – ért egyet a többi megkérdezett trafikossal, és azt mondja, náluk is hasonló a tendencia: fizetéskor, segélyosztáskor 20-30 százalékkal emelkedik a forgalom, és egy hét után visszaáll. Amíg a második körös trafikok nem nyíltak meg a környező településeken, sokan ugrottak be hozzájuk cigiért: „Jöttek, hogy akkor a Józsi bácsinak három csomag kell, a Mari néninek meg kettő, csíkba vitték a cigit, mint a kisangyalok.”

Úgy számol, a nyitás miatt felvett hiteleket pont a választásokig fogják kifizetni. „Úgy vagyok vele, hogy ha akkor le kell húzni a rolót, akkor nullából megcsináltuk, és legalább adtunk két embernek munkát tíz hónapig. Nem feltétlenül tartok tőle, hogy be kell zárnunk, de láthatjuk, mennyire kiszámítható minden, az évtizedekig trafikozóknak 3-4 hónap alatt kellett lehúzni a rolót. Amikor valaki kap egy ilyen lehetőséget, úgy kell számolni, hogy az élet bármikor visszaveheti.”