A legszegényebb magyar lány hozománya is felbecsülhetetlen érték

Szabadka főterén találkozik egy magyar nő és egy szerb férfi. Korábban sosem látták egymást, és valószínűleg ezután sem találkoznak soha többé, mégis arra készülnek, hogy összeházasodjanak. A férj így munkát vállalhat az EU-ban, a feleség pedig örül annak a százezer forintnak, amit egy egyszerű igenért kap. Utóbbi most mégis embercsempészésért kerülhet börtönbe.

"Nem fog mondani senki semmit, mert az a lány, akiről kiderül, hogy belement egy ilyenbe, az sosem tudná lemosni magáról, hogy ő egy olyan lány. Azt meg fogják bélyegezni egész életében” – mondták az egyik tompai kocsma vendégei. Arról érdeklődtünk, hol találhatunk olyan nőket, akik elfogadták a szerb és magyar kerítők által ajánlott 100–150 ezer forintot azért, hogy kamu házasságot kössenek számukra ismeretlen szerb férfiakkal, így megkönnyítve azok németországi vagy ausztriai munkavállalását.

"Azt írják meg inkább az újságban, hogy miért tart itt ez az ország, hogy ennyi pénzért is hajlandó egy lány így eladni magát!” – kiabál át egy férfi a másik asztaltól. "Mert az csak nem normális dolog, hogy itt, a déli határszélen így élnek az emberek!”

A szabadkai főtér, háttérben a Városházával – itt is esküsznek Fotó: Pályi Zsófia – Origo

Boldogító da százezer forintért

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai hosszú nyomozás után a napokban fogták el azt az 56 éves szerb férfit, aki a gyanú szerint egy egész kerítőhálózatot épített ki a magyar–szerb határ környékén. Társaival legalább száz szerb férfinak talált magyar állampolgárságú feleséget, a nőknek pusztán annyi volt a dolguk, hogy megkönnyítsék férjeik nyugat-európai munkavállalását. Mivel ugyanis Szerbia nem EU-tag, állampolgárai igencsak körülményesen kapnak legálisan munkát az unióban, azonban ha EU-s állampolgárok házastársaként érkeznek, sokkal egyszerűbbé válik számukra minden.

A férfiak nagy része Szerbia délnyugati vidékéről, Szandzsák tartományból származik, és többségük már dolgozott az Európai Unió valamelyik tagállamában, de kiutasították őket. A szandzsákiaknak állítólag 2000 eurót (valamivel kevesebb, mint 600 ezer forintot) kellett fizetniük a kerítőbandának egy magyar feleségért. Ha megvolt a pénz, a kerítők kerestek Magyarországon egy lányt valamelyik határ menti településen, fizettek neki 100–150 ezer forintot, és meghagyták, pontosan melyik napon várjon a futárra, aki elviszi majd Szabadkára, Horgosra, Magyarkanizsára vagy akármelyik észak-szerbiai településre, ahol van anyakönyvvezető. A házasságkötés után a szervezők kiutaztatták a párt abba az EU-tagállamba, ahol a férj dolgozni akart.

Kisszállási lányok kezén át is visz út Európába Fotó: Pályi Zsófia – Origo

Amikor egy magyar állampolgár valamelyik EU-tagállamba lép, érvényesíti azt a – minden uniós polgárt megillető – jogát, hogy hozzátartozói csatlakozhatnak hozzá, és ott dolgozhatnak, illetve egyszerűsített eljárásban kapjanak majd letelepedési engedélyt. Esetünkben amint a szerb férfi megkapta a német vagy osztrák hatóságok igazolását arról, hogy ő egy magyar, tehát uniós polgár hozzátartozója, a lányokra többé nem volt szükség, visszautaztatták őket Magyarországra.

Egyik nap 150 ezret, másnap már csak hatvanat ajánlottak

A szerb határtól alig néhány kilométerre lévő Tompán eleinte senki nem akart tudni az ügyről, kérdezősködésünkre többnyire értetlenkedés és vállvonogatás volt a válasz. Már épp kezdtük volna azt hinni, hogy az egész kerítőbandát csak a rendőrök találták ki, hogy újságírókat ugráltassanak, amikor egy lány végre megtörte a csendet, és beismerte: őt is megkeresték.

"Ismerősökön keresztül próbáltak eljutni hozzám is, ahogyan a többiekhez” – mesélte. "Nem akarsz 150 ezret keresni egyszerűen? Ilyeneket kérdeztek először, aztán másnap már csak hatvanezerről beszéltek. Azt mondták, hogy senki nem tudja meg, és hogy nekem ebben semmi kockázat nem lenne, meg valami két év után el is lehetne válni. A válást állítólag egészében a férj fizette és intézte volna. Én nem fogadtam el a pénzt, de itt, Tompán is sok lányról tudok, aki igen, ráadásul úgy hallottuk, hogy szinte az összes határszéli településen szerveztek be feleségeket.”

Tompán kívül Kisszálláson is tudtak a bűnbandáról és olyan lányokról, akiket sikerült beszervezniük. Az egyik kisszállási boltos például azért nem akart beszélni az ügyről, mert "bármikor beléphet az üzletbe valamelyik érintett."

Tompa a főútról – a férjüket nem ismerő feleségek városa? Fotó: Pályi Zsófia – Origo

A tompai kocsma vendégei tudni vélték több ismert helybéliről is, hogy elfogadta a kerítők pénzét. "A Cigány Böske, az benne volt. Be is vitték a rendőrök nemrég vallomást tenni, de aztán elengedték” – mondta egy középkorú férfi, aki arra is kitért, hogy sok szegény, roma lány ment bele a kamu házasságokba, mivel eleve ők élnek a legrosszabbul a településen. A bűnözőknek azonban ez épp kapóra jön, hiszen a legszegényebb magyar állampolgárságú lánnyal kötött házasság is felbecsülhetetlen értékű lehet az EU-ba vágyó szerb férfiaknak.

Villámházasság Szerbiában

Felmerül azonban a kérdés: miért nem Magyarországon kötötték a házasságokat? Hiszen ezzel megspórolták volna a lányok Szerbiába utaztatását, ráadásul honosítani sem kellett volna a szerb anyakönyvvezetők által kiállított okmányokat. A szerbiai házasságkötés mellett három érv szól. Az első, hogy déli szomszédunk területén kötött magyar–szerb házasságokat semmiképp sem vizsgálja olyan árgus szemmel egyik szerb hatóság sem, ahogyan a Magyarországon kötött vegyes házasságok esetében vizsgálódhat a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. A második, hogy Szerbia északi, többnyelvű részein tolmácsok nélkül, egyszerre magyarul és szerbül esküdhetnek a házasodni vágyók.

Csajkás Aranka, szabadkai anyakönyvvezető Fotó: Pályi Zsófia – Origo

A harmadik ok pedig az, hogy a szerb törvények lehetővé teszik az azonnali házasságkötést is, míg a magyar jogszabályok szerint a házassági szándék bejelentésétől legalább 30 napnak el kell telnie a házasságkötésig. "Itt gyorsabban csináljuk ezeket. Van, hogy egy német állampolgár vagy Németországban dolgozó szerb csak félévente egyszer tud hazajönni, ők például kifejezetten örülnek ennek a lehetőségnek” – ismertette a viszonyokat Csajkás Aranka szabadkai anyakönyvvezető. Nekik megfelel az is, ha a leendő pár Szerbiában tartózkodó tagja behozza a szükséges iratokat, elég csak a házasságkötéskor jelen lennie mindkét félnek.

Mikor arról kérdezem az anyakönyvvezetőt, emlékszik-e különösen gyanús szerb–magyar párra az utóbbi hónapokból, határozott nemmel válaszolt. „Egyrészt az anyakönyvvezetőnek nem feladata és nem is joga kivizsgálni, hogy jóhiszeműen történik-e a házasságkötés, másrészt, őszintén szólva, nem is gondoltunk ilyesmire, amíg nem láttuk az újságban a sztorit. Mert az kicsit gyanús, ha például egy 80 éves férfi házasodik egy 20 éves lánnyal, de az, hogy egy magyar házasodik egy hasonló korú szerbbel, olyan gyakran történik.”

Egy ilyen frigy után az anyakönyvvezetők elküldik a házasságkötésről szóló tájékoztatást Belgrádba, ahonnan a magyar nagykövetségen keresztül értesítik a magyar államot. A nagykövetségnek szúrt egyébként szemet az egyre több honosítási kérelem, az ő értesítésükre indított nyomozást a rendőrség.

Képeslap a szabadkai Gabric hídról, háttérben a városházával. A hagyomány szerint a szabadkai esküvők után ezen a hídon vonulnak át a párok Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Áldozat vagy embercsempész?

A banda leleplezésével éppen a magyar feleségek járhatnak a legrosszabbul, ugyanis embercsempészés lesz a vád ellenük, amiért akár öt év börtönt is kaphatnak. A magyar jogban ugyanis az embercsempészethez elég annyi, hogy valaki anyagi ellenszolgáltatásért segítsen egy külföldinek átlépni a határt. Az ügyész szerint pedig a házasságkötésért pénzt elfogadó nők pontosan ezt tették. Ez azonban kissé aggályos, mivel a bérmenyecskék tulajdonképpen nem a határ átlépésében segítették férjeiket (a határt a házasság nélkül is átléphették volna), hanem csak a munkavállalásban.

A másik lehetőség, hogy a nők ellen családi kapcsolatok létesítésével való visszaélés lesz a vád, ebben az esetben maximum kétéves büntetésre számíthatnak. Viszont az ügyész szerint ez csak akkor állna meg, ha Magyarországon kötötték volna a házasságokat, ezért nem ezt próbálja a feleségekre bizonyítani.

A már Nyugaton dolgozó férjeknek viszont nincs mitől tartaniuk, a magyar hatóságok ugyanis nem járhatnak el velük szemben, hiszen a házasságaikat nem itt kötötték, és nem is magyar állampolgárok. Egyébként ez is a szerbiai házasságkötés mellett szólhatott, hiszen ha a határon innen esküdtek volna a párok, a magyar hatóságok a férjeket is vádolhatnák családi kapcsolat létesítésével való visszaéléssel. A pláne az, hogy mivel ők tulajdonképpen érvényes házassági okmányokkal dolgoznak valamelyik uniós tagállamban, egyelőre kiutasítani sem lehet őket.