Rejtély a Balatonon

Mi, magyarok, még mindig ijesztően kevés halat eszünk, pedig halban nincs hiány

Látszólag csatát nyertek a horgászok a halászok ellen a Balatonon, a vidékfejlesztési miniszter leállította a halászatot, erre felmondott a tó halgazdálkodásának vezetője. Az ügy csak azért zavaros, mert a horgászok képviseletei mégsem érzik győzelemnek a dolgot, sőt több pecásnak kifejezetten fáj Füstös Gábor távozása. Mi állhat a Vidékfejlesztési Minisztérium előjelek nélküli és gőzhengerszerű döntése mögött, és mi lesz így a tóval?

Múlt héten váratlanul lemondott a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Füstös Gábor. Ezt azzal indokolta, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter egy nappal korábban az ő tájékoztatása és a Halgazdálkodási Zrt.-vel való konzultáció nélkül állította le a halászatot a Balatonon. A cég munkatársai a zrt. egyik vezetője szerint a sajtóból tudták meg, hogy határozatlan ideig nem halászhatnak a tavon.

Füstös nem nyilatkozik az ügyről, így egyedül a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) megnyilvánulásaiból lehet találgatni, miért döntöttek úgy, hogy egyik napról a másikra megváltoztatják a halgazdálkodás módját a Balatonon. Fazekas Sándor közleményében két nyom van, amin el lehet indulni. Az egyik, hogy a VM szerint sok panasz érte a halgazdálkodót, a másik pedig egy utalás arra, hogy a Balatonon a Tisza-tavihoz hasonló rendszerben kellene újragondolni a halászatot.

Rejtélyes panaszok

Hogy pontosan kik, kinél és miért panaszkodtak a balatoni halgazdálkodásra, arról a VM nem árult el semmit kérdésünkre, viszont a Tisza-tavi példa emlegetése arra utal, hogy a kritikák valószínűleg olyanoktól származhatnak, akiknek egy, a Tisza-tavihoz hasonló halgazdálkodási rendszerben nagyobb szavuk lenne, mint most. Két ilyen kör van:

a horgászok és a tóparti önkormányzatok.

A Tisza-tónál ugyanis a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. birtokolja a halászati jogot, tehát ők adják a horgászjegyeket, és ők gondozzák a tavat haltelepítésekkel, halőrzéssel, a tájidegen fajok lehalászásával vagy a halakat pusztító kormoránok folyamatos irtásával. A kft. működésében döntő szavuk van a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetségének és a parti települések önkormányzatainak. Ők értelemszerűen egy igencsak horgászbarát struktúrát hoztak létre. Ez persze nem jelenti azt, hogy szakmailag hibák lennének a Tisza-tó gazdálkodásában, viszont az is tény, hogy a Tisza-tavon egyszerűbb is a dolog: a tó nem olyan nagy, mint a Balaton, nincs annyi lehalászandó busa és irtandó kormorán, egyszerűen fogalmazva nem annyira érzékeny és labilis az élővilág.

Hegedüs Gábor, a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezetője egy másik nagy különbségre is felhívta a figyelmet: a Tisza-tó sokkal jobban függ a horgászattól, mint a Balaton. „Nálunk csak a természet és a tó van, ami vonzza a turistákat, ezért alapvető érdekünk, hogy sok horgász jöjjön ide. A Balatonnál azért van más is, amiért érdemes odalátogatni” – mondja. Szerinte a Tisza-tónál eddig parádésan mennek a dolgok, évente 100 ezret is meghaladja a horgásznapok száma, a horgászturizmusra alapozva pedig komoly fejlődésnek indult a környék. Ahogyan Hegedüs összefoglalja:

„Nekünk itt szükségszerűen fontosabb a horgász, mint a halász,

hiszen ha például a halgazdálkodó kifog két halat, amit 2000 forintért elad egy étteremnek, akkor csak ennyi pénz mozog, ha viszont egy német horgász fogja ki ugyanezt a két halat, akkor az szállodai szobát fizet, étteremben eszik, tankol, tehát sokkal több pénzt hoz ide.”

Pecások és polgármesterek

Ez alapján tehát adná magát, hogy a balatoni pecások utálták ki Füstöst, ugyanis a magyar vizeken évtizedek óta meglévő horgász-halász ellentét a Balatonon is elmérgesedett. A horgászok általában drágállják a jegy- és bérletárakat, és ha nincs kapás, rendszerint a balatoni halgazdálkodó halászaira kezdenek panaszkodni, mondván: elviszik előlük a zsákmányt. Az ilyen vádaknak eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a zrt., ahogy Bana Sándor, a társaság gazdasági és kereskedelmi igazgatója mondta:

„Elégedetlenkedők mindig vannak, de megszoktuk már az ilyesmit. Viszont újabb panaszokról, tehát azokról, amikről a Miniszter úr beszélt, mi nem értesültünk.”

Az Origo által megkérdezett balatoni horgászok közül is szidták néhányan a halgazdálkodót, névvel azonban egyikük sem akarta vállalni a nyilatkozatot, de ők valószínűleg egyébként sem a többséget képviselik, mivel a horgászok érdekképviseleteinek vezetői éppen Füstös Gábor mellett emeltek szót. Balogh Tibor, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének elnöke például határozottan jónak nevezte azt a halgazdálkodási stratégiát, amelyet Füstös Gábor vezetése alatt folytatott a zrt. „Horgász létemre nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondom, de nagyon kell a Balatonra az okos halász.” Balogh kiemelte, hogy Füstös számos pozitívumot hozott: a vezérigazgató rendszeresen konzultált a balatoni horgászvezetőkkel, együtt koordinálták a haltelepítéseket, és Füstös intézte el azt is, hogy a Balaton-parti éttermekben rendszeresen legyen az étlapon balatoni hal.

A horgászok tehát – bár néhányuk a halgazdálkodó ellen beszél – szervezetten valószínűleg nem fogalmaztak meg kritikát a vezérigazgató ellen, hiszen arról valószínűleg Balogh is tudott volna. Maradnak azok, akik a horgászok mellett szintén nagyobb befolyást kapnának egy a Tisza-tavira hasonlító rendszerben: az önkormányzatok. A Somogy TV-nek már december 10-én – tehát Füstös távozásának napján – két polgármester is beszélt arról, hogy szerintük

a balatoni halgazdálkodás megérett az átalakulásra.

Hídvégi József, Fonyód fideszes polgármestere azt nyilatkozta akkor, hogy a horgászok igenis panaszkodnak a kevés hal és a haltetemek miatt, és szerinte mindkettő a halgazdálkodó hibája. Takács József, balatonszemesi független polgármester pedig arról beszélt, hogy az önkormányzatoknak kellene visszakapniuk a halászati jogokat. A Balaton-parti polgármesterek pedig többnyire fideszesek vagy Fidesz-közeliek, így ha esetleg ők fúrták Füstös Gábor rendszerét, nem lehetett nehéz utat találniuk Fazekas Sándorhoz. Hídvégit, Takácsot és más balatoni településvezetőket is próbáltunk elérni pénteken és hétfőn, de eddig sehol sem jártunk sikerrel.

Ki keres a halakon?

A halászati jogban van némi pénz, hiszen birtokosa értékesítheti a kifogott halakat, és ő árulja a horgászjegyeket, a nyereség azonban nem valami sok, hiszen a jog számtalan kötelezettséggel is jár. A haltelepítés, a halőrzés, vagy a kormoránirtás mind tőkeigényes feladatok. Az önkormányzatoknak és a hőzöngő horgászoknak tehát inkább az lehet a céljuk, hogy horgászbarátabb hellyé tegyék a Balatont.

A horgászok pedig arra hajtanak, hogy minél több és minél nagyobb méretű nemes halat (fogassüllőt, pontyot, csukát, harcsát) fogjanak ki a tóból, ez a szemlélet viszont nem mindig van összhangban a fenntarthatósággal. Például az idősebb, 80 centiméter fölötti harcsára szabadon lehet horgászni a Balatonban, pedig ez a hal hatékonyan tartja karban a halállományt. „Indokolt tehát, hogy idősebb példányai számára is biztosítsuk a szaporodás idejére a teljes védelmet” – áll abban a tanulmányban, amelyet az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete készített 2012 októberében a tó halállományáról. Az ökológusok egyúttal azt is javasolják, hogy mivel a kősüllő állományát védeni kell, ebből a halból továbbra is csak napi három darabot foghasson ki egy horgász, és átmenetileg a 25 cm-nél kisebb példányokat engedjék vissza a tóba.

A másik probléma, hogy a Balatonban jelenleg 3000 tonnányi busa úszkál. A kínai folyami halat azért telepítették 1972 és 1984 között a tóba, hogy segítsen irtani a túlműtrágyázás miatt elszaporodott algákat (fitoplanktont), és zooplanktont. A tóban nincs természetes ellensége, horgászmódszerekkel pedig nem lehet irtani, mert nem harap a csalira. Ezért aztán a tóba lerakott hálókkal halássza a Balatoni Halgazdasági Nonprofit Zrt.