Az eurovíziós döntőn érdekesen alakult a szavazás. Míg Magyarország a maximális 12 pontot adta az azeri versenyzőnek, addig a mi énekesünk egyetlen pontot sem kapott Azerbajdzsántól. Nem találja ezt furcsának?
Ez elsősorban azt jelenti, hogy a magyar nagykövetség Bakuban nem működik olyan aktívan, mint az azerbajdzsáni nagykövetség Magyarországon. Az igazság valójában az, hogy nagyon sokat teszünk a kultúránk népszerűsítéséért itt Magyarországon, és nagyon hálásak vagyunk azoknak a magyar barátainknak, akik meleg szavakkal beszélnek Azerbajdzsánról. Persze nekem sem tetszik, hogy Magyarország a mostani döntőben egyetlen pontot sem kapott Azerbajdzsántól. Igyekszünk jövőre több figyelmet fordítani erre, és remélem, hogy pozitív elmozdulás történik az ügyben. Annál is inkább, mert a tavaly, amikor Bakuban tartották a döntőt, nagy szeretettel fogadták a magyar versenyzőt.
Elképzelhetőnek tartja, hogy tisztességtelen módszerekkel jutott helyezéshez az azeri énekes? Felvetődött, hogy csalás történt a telefonos szavazatoknál.
Azt tanácsolom, ne higgyen ezeknek a híreszteléseknek. Svédország demokratikus államként adott otthont az eurovíziós döntőnek. Ha egy fejlődésében elmaradott országban rendezték volna meg a versenyt, akkor felmerülhetne a gyanú, hogy valakit megvesztegettek. De ahogy én tudom, az a központ, amely számolja a szavazatokat, Németországban van. Nem hiszem, hogy a második vagy akár az első hely Azerbajdzsánnak olyan sokat jelentene, hogy ezért megvesztegetéshez folyamodna. Nem is szólva arról, hogy ez a fiatal énekes valóban nagyon tehetséges, és a produkciója a legjobbak közé sorolható, több országtól is 12 pontot kapott.
Az elmúlt időszakban, főleg a politikának és a gazdaságnak köszönhetően közel került egymáshoz Magyarország és Azerbajdzsán. Hogyan írná le a két ország kapcsolatát?
Valóban így van, és ebben nagy szerepe van annak, hogy a magyar kormány a keleti nyitás politikáját követi. De a két ország között hagyományosan is jó a kapcsolat, ez már a szovjet időkben is így volt. A városainkban Ikarusok vitték az utasokat, a magyar élelmiszerek nagyon népszerűek voltak nálunk, és ismertük a magyar gyógyszereket. Számtalan magyar turista is jött hozzánk, a mieink pedig mentek a Balatonra. Ezeket a régi hagyományokat most felélesztjük. Ma már Azerbajdzsánban több magyar vállalat tevékenykedik. Június 17-én indul a közvetlen légi járat Budapest és Baku között, ami nagyon fontos esemény a kétoldalú kapcsolatokban. Bakuban nyilvánosan érezhető az élénkülés a vállalkozói körökben, sok jelentkező jönne Magyarországra kapcsolatot létesíteni. És mi készen állunk az energetikai forrásainkat Magyarországra, illetve innen tovább küldeni. Már dolgozunk egy új gázvezeték megépítéséhez szükséges pénzügyi háttéren.
Mi az, amit a bakui vezetés meglátott Magyarországban?
Azerbajdzsánnak több európai országgal is nagyon jó kapcsolata van, nemcsak Magyarországot választottuk ki. De Magyarországgal hagyományosan jó viszonyunk van. Itt is nagyon sokan hisznek például a turáni származásban, mint ahogy nálunk is sokan úgy gondolják, hogy mi is turáni származású nép vagyunk, és egy elmélet szerint a népeinknek közös gyökereik vannak. Történelmileg pedig sohasem volt problémánk egymással, ami szintén jó alap a kapcsolatok továbbfejlesztéséhez.
Vannak hasonlóan szoros kapcsolataik a régióban más országokkal is, vagy Magyarországnak valamiféle kitüntetett helye van ebből a szempontból?
Bizonyos értelemben Magyarország természetesen kiemelt helyen van, és az utóbbi időben egy kicsit előtérbe került.
A közös ügyeink egyik leghangosabb eseménye Ramil Safarov kiadatása volt. Rég hallottunk róla, hogyan telnek a napjai? Még mindig akkora hős, mint amikor hazatért, és elnöki kegyelemben részesült?
A hősiesség fogalma relatív. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy miközben nagykövetként nekem is szerepem volt a kiadatásban, nem tartom őt hősnek, és Azerbajdzsánban is sok ember van ezen a véleményen. Ramil Safarov nem hős, hanem a körülmények áldozata, ugyanolyan áldozat, mint az általa meggyilkolt örmény tiszt. Ha a múltban nem történt volna meg az örmény agresszió, ha a területeink nem lennének most is megszállva, és a Safarov családot nem űzték volna el a szülőföldjéről, nem történt volna ilyen tragédia. Én megéltem a konfliktus előtti időszakot is, és nehéz lett volna találni két olyan barátságban élő népet, mint az örmény és az azeri. Az, hogy két szomszédos nép egymás ellen fordult, a Kreml politikájának a megvalósítása volt. A függetlenség kikiáltása óta 22 év telt el, és ez a két nép még mindig kénytelen a Kremltől várni a megoldást.
Ramil Safarov olyan vidékről származik, amely több mint húsz éve megszállás alatt van, az ő családja mindenét elvesztette. Katonaként arra kellett volna készülnie, hogy megvédje a hazáját, és harcoljon a jövőben az ősi azeri területek felszabadításáért, de nála ez más cselekvésbe torkollott. Ő a mi állampolgárunk, és bármilyen súlyos bűntettet követ is el, az anyaországnak az a kötelessége, hogy gondját viselje. A magyar kormány ebben a helyzetben emberségről tanúskodott, és támogatta a kiadatását. Az azeri elnök pedig a hatáskörével élve felmentést adományozott neki, figyelembe véve azt is, hogy majdnem kilenc évet töltött börtönben. Napjainkban a hadseregben szolgál, és már nem annyira népszerű, mint amikor hazatért. Amikor börtönben volt, mindenki együtt érzett vele, mint hőssel, most pedig közönséges ember lett belőle.
Látja maga előtt azt az időt, amikor Azerbajdzsán és Örményország konfliktusok nélkül, teljes békében él egymás mellett?
Ez a sorsunk, mivel szomszédok vagyunk, békességben kell élnünk. Örményország jelenlegi politikusai a konfliktus miatt nyertes helyzetben vannak, azzal büszkélkednek, hogy sikerült megszállniuk az azeri területeket, hogy bosszút álltak, nem is tudom, miért, de ezt az egészet az utca embere szenvedi meg. Örményországban is egyre több ember teszi fel a kérdést, hogy miért kellett ez nekünk, mivel lettünk gazdagabbak. Azerbajdzsán valóban gazdag ország, de mindig készen álltunk megosztani a gazdagságunkat a szomszédainkkal. Az ellenségeskedés sem tarthat örökké. Azerbajdzsánnak a dél-kaukázusi régióban fontos szerepe van. A lakosságunk háromszor olyan nagy, mint Örményországé, és a régió GDP-jének a 75 százalékát mi állítjuk elő. Erős a hadseregünk is, amelynek az éves költségvetése nagyobb, mint Örményország GDP-je. Ennek ellenére nem akarunk fegyveres konfliktust. Hosszú évek óta várjuk, hogy az örmények mit akarnak.
Ramil Safarov kiadatása után megfenyegették a nagykövetséget. Most biztonságban érzi magát?
Nehéz válaszolni erre a kérdésre. Az első napokban éreztünk bizonyos nyomást. Budapesten a Parlament előtt tüntettek az örmények, írásbeli fenyegetéseket is kaptunk abban az időben. De a magyar biztonsági szolgálat mindent megtett, hogy biztonságban érezzük magunkat, éjjel-nappal vigyáztak ránk. Az idő múlásával az örmények is túlteszik majd magukat ezen az eseményen, és lenyugodnak. A terrorveszély viszont mindig fennáll.
Orbán Viktor nemrég ünnepelte az ötvenedik születésnapját. Felköszöntötték?
Az elnökünk gratulált a miniszterelnök úrnak, és egy emléktárgyat is kapott az 50. évforduló alkalmából, és természetesen a nagykövetség is csatlakozott a felköszöntéséhez.
Mit lát a legkényesebb pontnak a két ország kapcsolatában?
Egy másik országhoz közeledve természetesen nem szabad megfeledkeznünk a saját érdekeinkről. Eddig még egyszer sem tapasztaltam véleménykülönbséget az országaink között, de a nemzetközi közösségen belüli szerepek miatt már kialakult verseny közöttünk. Két évvel ezelőtt Azerbajdzsán és Magyarország is benevezett az ENSZ BT nem állandó helyeire, de mi több szavazatot kaptunk. A magyar barátaink viszont az elsők között gratuláltak nekünk. Ha ellenkezőleg történik, és Magyarország nyerte volna el ezt a helyet, Azerbajdzsán ugyanezt tette volna. Szerencsére sem pénzügyi, sem területi, sem más jellegű politikai ellentét nincsen közöttünk.
A magyar külgazdaság egyik fontos eleme a kereskedőházi rendszer. Az első magyar kereskedőház pedig pont Bakuban nyílt meg. Látja az értelmét ennek a kezdeményezésnek?
A tavaly év végén megnyílt kereskedőház egyelőre még inkább szimbolikus jelentőségű. A további kereskedelmi tevékenység sikere pedig a magyar vállalkozókon, a magyar nagykövetségen múlik.
Szó volt arról, hogy Azerbajdzsán magyar állampapírokat vesz. Vettek végül?
Ez is csak hírlapi kacsa volt. A magyar fél sosem tett ilyen ajánlatot, az azeri félnek pedig sosem voltak ilyen szándékai. Az örmény sajtó például azt írta, hogy ez volt Safarov kiadatásának az egyik feltétele. Mi gazdagok vagyunk, de mégsem olyan gazdagok, mint más országok. Azerbajdzsán állami költségvetése például két és félszer kevesebb, mint Magyarországé. Azerbajdzsánnak tehát nem is voltak olyan lehetőségei, hogy állampapírokat vegyen jelentős mennyiségben.
Ha igaz, akkor magyar sportolókat viszont szívesen látnának Azerbajdzsánban. Megpróbálták például megszerezni a cselgáncsozó Csernoviczki Évát. Megirigyelték a magyar sportsikereket?
Erről a konkrét esetről nem tudok, de az biztos, hogy a sport területén is szeretnénk együttműködni. Magyarország például a vízi sportok területén nagyon fejlett, és szeretnénk magyar vízilabdaedzőket hívni Azerbajdzsánba. Érintettek vagyunk a birkózásban is, amelynek az olimpiai szereplését illetően azonos álláspontot képviselünk. Természetesen, ha valamelyik magyar élsportolónak szándékában áll Azerbajdzsán színeiben szerepelni, mi támogatjuk, de csak a nemzetközileg elfogadott keretek között.
Az ország nevével nemcsak a sportsikereknél, hanem különböző emberi jogi jelentésekben is találkozni lehet. Az Európa Tanács vagy a Human Rights Watch is kifogásolta, hogy Azerbajdzsánban sérül a sajtószabadság, és újságírókat, bloggereket a véleményük miatt zárnak börtönbe.
Azerbajdzsán, mint az Európa Tanács tagja, természetesen reagál minden ilyen külső jelzésre, és a szervezetben ezt a kérdést többször is megtárgyalták már. Azerbajdzsán a többi posztszovjet köztársasághoz hasonlóan a demokráciához vezető útnak csak az elején van még. Előfordul, hogy az embereink vagy nem ismerik a kötelezettségeiket és jogaikat, vagy megfeledkeznek róluk. Különben a kormányt lehet kritizálni, erre van az ellenzéki sajtó, és mint világszerte, nálunk is az ellenzéki sajtó mindig népszerűbb, mint a kormánypárti média. Az Azadliq, magyarul Szabadság című folyóirat napi szinten kritizálja a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt, a kormányt. De előfordul az is, hogy a sajtó képviselői nem tartják be az etikát, és a konstruktív kritikát összetévesztik a nyílt rágalmazással vagy a magánélet megsértésével. Ilyen esetekben a bíróság dönt. Ezeken a területeken még vannak problémáink, de állandóan tartjuk a kapcsolatot az európai szervezetekkel, igyekszünk a volt szocialista politikai rendből ránk maradt örökség problémáit minél előbb megoldani.
Ki fogja megnyerni az októberi elnökválasztást?
Egyelőre még nincsenek hivatalos jelöltek. Ilham Alijev már két mandátumot töltött az elnöki poszton, de a rendkívüli helyzet, az örmény fegyveres konfliktus miatt módosították az alkotmányt, és eltörölték az elnöki poszt kétciklusos korlátozását. Azt hiszem, ha Alijev úr úgy gondolja, hogy benevez, sok esélye van megnyerni a választást. De azt hiszem, élénk lesz a verseny.