A helyes tisztálkodástól kezdve a vöröshagyma és a kecske pontos kinézetén át a háztartás költségvetésének megtervezéséig mindenre meg akarják tanítani az iskolapadba visszaülő közmunkásokat a téli közfoglalkoztatás keretében. A képzés négy hónapig tart, mindennap reggel nyolctól délután egyig kell tanulniuk, amiért pedig havi 49 ezer forintot kapnak.
A kormány tavaly év végén döntött úgy, hogy az idénymunkák megszűnése miatt télre átszervezi a közfoglalkoztatást. A közfoglalkoztatottak között sokan vannak olyanok, akik végzettség hiányában sem szakmunkára, sem betanított munkára nem alkalmazhatók, ezért 100 ezer embert a kormány december 1-jétől beültetett az iskolapadba.
„Emberileg nagyrészt pozitív élmények értek, nagyon kedves emberek ülnek velem szemben, akik annak ellenére, hogy kényszerből vannak ott, nem a tanárt hibáztatják a helyzetért” – mesélte tapasztalatairól egy pedagógus, aki egy hete vett át egy csoportot. Szerinte a nagy többségnek lenne jobb dolga is, mint hogy bent üljön egész délelőtt az iskolában, valaki inkább munkát keresne, míg mások inkább fát vágnának az erdőben. A 22 fős csoportjából nagyjából 8 ember az, aki valóban a tankönyvi, tehát az általános iskola második osztályos szintjén áll, a többiek ennél jóval képzettebbek.
A közmunkások az oktatás kezdetén írtak egy szintfelmérést, aminek részletei már több helyen megjelentek. A feladatok között volt egy olyan, ahol felhőt, napot és hópelyhet kellett rajzolniuk, egy másikban pedig egy pár soros szövegben kellett megtalálni és aláhúzni bizonyos szavakat. A tanár szerint igazságtalan volt az egész oktatási anyagot leírni emiatt a két feladat miatt. „A tesztek átlagos eredménye 50 százalék körül volt, de születtek 30 százalékos eredmények is. Ezek a feladatok sokaknak valóban nehezek, nem magunkból kell kiindulni” – mondta.
Példaként említett egy 50 éves embert, aki elvégzett valamikor 5-6 osztályt az általános iskolából, azóta a nevét se kellett leírnia, nem olvas, nem ír, nem számol. Neki igenis nagy gondot jelent, hogy összekapcsoljon ellentétpárokat, vagy összeadjon három számot. „Nem arról van szó, hogy nevetséges a teszt, amit mindenki kiráz az ujjából, a helyzet ennél jóval siralmasabb, volt olyan jelentkező, aki inkább üresen hagyta a rubrikát, mert nem tudott lerajzolni egy napocskát” – mesélte.
Ő a legnagyobb gondot abban látja, hogy a teszt eredményei után nem tették külön csoportba a gyengébbeket és a jobbakat. Mivel a résztvevők csoportban dolgoznak, meg lehet oldani, hogy egy-két asztalnál a munkafüzet szerint dolgozzanak, a többiek viszont a tanár által kitalált feladatokat oldják meg. Ilyen például, hogy puzzle-ból rakják ki Európa térképét, vagy sorolják fel a Magyarországgal szomszédos országokat. Minden a tanár hozzáállásán múlik: ha nem ragaszkodik szigorúan a tankönyvhöz, akkor elkerülhető, hogy egy érettségizett emberrel a köszönési formákat kelljen átvennie" – mondta.
Az oktatáshoz használt modulfüzeteket átolvasva úgy tűnik: a szerzők az élet szinte minden területét át akarják venni a közmunkásokkal. Gyakran ugrál viszont az anyag a nehézségi szintek között: míg az egyik feladatban arról van szó, hogy ha bólogatunk, az helyeslést jelent, addig két feladattal lejjebb már azt kell megmondani, hogy milyen feladatok tartoznak egy önkormányzati jegyzőhöz.
A modulokat csak a meghatározott sorrendben lehet tanítani. A Ráhangoló, motiváló tréninggel kell kezdeni, aminek bevezetője azt ígéri, hogy a résztvevők a füzet végére megismerik személyiségük erősségeit és gyengeségeit. A feladatok az önálló bemutatkozással kezdődnek, majd azt kérik a tanulóktól, hogy a keresztnevük mellé tegyék oda egy ugyanazzal a betűvel kezdődő tulajdonságukat. Ha valakit Jánosnak hívnak, akkor mondhatja mellé, hogy játékos, ha valakit Csabának, akkor pedig, hogy csacsogó. Hasonlóan egyszerű feladat az is, amikor meg kell nevezniük a kedvenc színüket és ételüket.
A feladatok azonban egy idő után bonyolódnak: az egyik részben le kell írniuk, hogy mik a képzéssel szembeni elvárásaik és fenntartásaik, és azt is ki kell fejteniük, hogy ők maguk mivel tudnak hozzájárulni a közös munkához. A füzet utolsó lapjain vastag, nagy betűkkel kiemelve még pár jó tanácsot is kapnak a hallgatók. Például, hogy a titkokat meg kell őrizni, nem szabad kipletykálni, és megbecsülést kell adni, hogy megbecsülést kaphassunk.
Könnyebb, sikeresebb életet ígér az Életviteli kompetenciák fejlesztése című modul. A füzet feldolgozása után a szerzők szerint a résztvevők agresszió és erőszak nélkül lesznek képesek kezelni a konfliktusokat, ismerni és használni fogják az egészségmegőrzés, a higiénia és a táplálkozás alapszabályait, betartják a viselkedési normákat, és képesek lesznek önállóan kitölteni egyszerű nyomtatványokat.
A modul egyik feladata azt magyarázza, hogy a bólintás igent, a fejrázás nemet és tagadást jelent, a mosoly pedig örömet. Ebben a modulban kerül szóba a helyes, napszaknak megfelelő köszönés. Tanácsokat ebben a füzetben is kapnak a tanulók. Például, hogy a káromkodás visszatetsző, és beszélgetés közben nem illik rágógumit rágni.
Míg két sorral feljebb azt kérdezik a tanulóktól, hogy a füstölő cigaretta áthúzva vajon mit jelent, addig egy hirtelen ugrással már sokkal keményebb kérdésekre várnak választ a szerzők. Például arra, hogy a média vajon tájékoztat vagy befolyásol, és hogy ki vagyunk-e szolgáltatva a televízió hatalmának.
A füzet hosszú és részletes fejezetet szánt a helyes testápolás kérdéseire. Ezek szerint:
A füzet kitér a napirend fontosságára, egy helyen még azt a kérdést is felteszik, hogy hány órából áll egy nap, de van benne zöldség- és növényismertető is. Utóbbi részletes rajzokkal és leírásokkal mutatja be a felnőtt embereknek, hogyan is néz ki egy vöröshagyma, egy alma vagy egy kecske. Szintén az életmód modul része, hogy a csoport közösen meglátogat egy könyvtárat, megnézik együtt a Trainspotting és a Rekviem egy álomért című filmeket, majd a tanulságok levonása után még el is látogatnak egy pszichiátriára.
Aki összegyűjt 16 igazolatlan hiányzást, kiesik a programból, és bukja a havi juttatást is. A létszámot pedig elég alaposan ellenőrzik. Annak a tanárnak a csoportját, akivel beszéltünk, három intézmény – az önkormányzat, a munkaügyi központ és a képzést szervező Türr István Képző és Kutató Intézet – ellenőrei vizsgálják mindennap. Van, hogy egyik napról a másikra kivesznek valakit a padból, hogy holnaptól menjen inkább parkot gondozni, de a feladataik közé tartozik az is, hogy megnézzék: valóban mindenki bent ül-e, akinek a listájuk szerint ott kell lennie.
A Türr István Intézet szerint alig pár héttel az indulás után már sikertörténet a program. Az intézet honlapjára több pozitív történetet is feltettek. Az egyik ilyen a kecskeméti Sz. Zoltán tanárt idézi, aki arról számolt be, hogy 21 fős csoportja olyan közösséggé formálódott, amelynek tagjait a sorsközösség és a mindennapi közös foglalkozások kötik össze. Zoltán elmondása szerint egészen ritkán fordul elő, hogy ilyen szokatlanul gyorsan kialakuljon egy közösség identitástudata. De hasonlóan szép bizalmi kapcsolatról számolt be az újfehértói csoport esetén Sz. Mariann is, aki kismamaként végzi az oktatást. Számára személyesen is sokat jelentett ez a lehetőség, hiszen közel két éve keresett már munkát pedagógusként, és kismamaként is jóval nehezebb volt állást találnia, a program azonban ezt megoldotta.
Kövessen minket a Facebookon is!