„Elkúrtuk, nem kicsit” – állapította meg viccesen Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályának volt vezetője a móri mészárlás nyomozásáról. És ha ő mondja, arra érdemes odafigyelni, hiszen az elmúlt évtizedekben a gyilkossági ügyek egyik legnagyobb hazai szakértőjévé vált. Visszavonulása óta ezért is tart előadásokat jogászoknak, egyetemistáknak, ahogy a héten is tette a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az Ostrakon Szakkollégium rendezvényén.
Hogy miért "kúrták el", az nagyjából ismert, a gyorshajtó, menekülő gyilkosokat például megállították a móri közlekedési rendőrök, majd továbbengedték őket. "Ott szorongatták a lábuk közt a géppisztolyt, és nem vették észre" – mondta Kovács.
A nyomozók végig ragaszkodtak ahhoz, hogy Kaiser Ede ölhetett. Pedig voltak gyanús jelek. "Háromszor ültem le beszélni vele, és túl értelmesnek láttam ahhoz, hogy ő legyen a tettes. Ráadásul Kaiser minden korábbi bankrablását símaszkban követte el, Móron viszont anélkül raboltak. Éreztem, hogy nem ő volt, nem lehetett ennyire hülye.” Később kiderült, hogy valóban nem ő, hanem Weiszdorn Róbert és Nagy László volt a gyilkos.
"Előfordult, hogy azért sikerült megoldani egy döglött ügyet, mert az egykori bűntárs, vagy éppen feleség már nem akart falazni a gyanúsítottnak. Ilyenkor rákérdeztünk, meg tudná-e mondani, mit csinált nyolc évvel ezelőtt a kedves férje, akit most mindketten utálunk, mint a szart? Szarkeverésben elég jó tanszéket nyithatnánk” – viccelődött Kovács.
Beszélt arról is, hogy a nyomozókat sokszor pont azok hátráltatják, akik segíteni akarnak. „A tanú a legfurcsább állatfaj. Mindig segíteni akar, de általában nem jól emlékszik a dolgokra. Ha megkérdezzük, milyen magas és nagyjából hány éves volt, akit látott, általában húsz centit és tizenöt évet téved. Nem is beszélve a hajszínről és az időpontról. Volt olyan áldozat, akit egy délelőtt még láttak kutyát sétáltatni, pedig utólag kiderült, hogy akkor már három napja halott volt.”
A rendőrök sokszor a „felismerésre bemutatás” miatt indulnak el rossz nyomon. Így hívják azt az eljárást, amikor egymás mellé állítják a gyanúsítottakat, a tanúk pedig az üveg másik oldaláról dönthetik el, kit láttak közülük a gyilkosságnál. „A tanúk ilyenkor könnyen manipulálhatók, ahogy a 2002-es móri esetnél is láttuk. Azok után, hogy nyolc embert lemészárolnak egy bankfiókban, nehezen mondja azt egy tanú, hogy senkit sem ismer fel az üveg túloldaláról. Óriási volt a nyomás, mindenki el akarta fogni a tettest, és végül hárman mutattak Kaiser Edére. Utólag kiderült, tévesen.”
Kovács Lajos világéletben gyilkossági vonalon dolgozott, a kétezres években a „döglött ügyek” osztályán olyan ügyekre szakosodtak, amelyeket bizonyíték hiányában sosem sikerült lezárni. Így kerülhetett felszínre a Szlávy Bulcsú-ügy, a móri bankrablás vagy a Bene–Donászi-féle gyilkosságsorozat is. Kovács állítja, hogy aki ilyen ügyekkel foglalkozik, nem képes leállni. „Ez olyan, mint a drog, sosem lehet lejönni a szerről, de közben persze gyomorral és lélekkel is jól kell bírni. Az egyik legnagyobb örömöm, hogy a pályám során három gyilkosságsorozat felderítésében is részt vehettem. Ez ritkán adatik meg” – mondta. Legközelebb az Aranykéz utcai robbantás ügyénél számít hasonló mámorra, hallgatóságának azt ígérte, hamarosan ezt is "végleg lezárhatjuk”.
Amikor létrejött a döglött ügyek osztálya, Szlávy Bulcsú ügye volt az első, amit leporoltak. "Nagy kihívást jelentett, mert nem volt sem gyanúsítottunk, sem holttestünk.” A Balaton környéki maffiahálózatot kiépítő vállalkozó holttestét 1997-ben betonozták be egy garázs szerelőaknájában, de a rendőrségnek erről sokáig fogalma sem volt. A gyilkossággal vádolt Wappler Lászlót 2004-ben kapták el, amint éppen a holttestet igyekezett eltüntetni. „Nem akartuk elhinni, hogy ennyire szerencsétlen” – mondta Kovács. „Egy haverjával együtt próbálta feltörni a több méter vastag betont, persze hiába. Kamerával akartuk rögzíteni az egészet, hogy aztán levetíthessem a főiskolán, de sajnos nem sikerült. Végül tetten értük őket, de azért megvártuk, míg eléggé kifáradnak a nagy munkában.”
Egy másik emlékezetes ügy Rozsi Attiláé, aki rendőr őrnagyként döntött úgy, hogy megöli a barátnője férjét. „Szép történet volt, a profik harca” – mondta Kovács. „Attila azt gondolta, hogy elkövette a tökéletes bűntényt, de ez persze nem így volt. Most azt mondja, miattam bukott meg. Talán igaza is van."