„Elhervadt a szegfű, megpunnyadt a narancs, nem kell nekünk többet, Brüsszelből jött parancs!”
Ezzel a kis költeményével indította a Jobbik szolnoki lakossági fórumát Baráth Zsolt helyi képviselőjelölt szerda este. A helyszín a vasútállomás melletti bowlingterem, amelyet az alkalomhoz illően feldíszítettek: jobbikos lufik voltak mindenhol, aláírásgyűjtő standok a bejáratnál, matricák a falon. Még a bejárat elé is kitettek egy jobbikos plakátot, de azt sokáig nem lehetett jól látni, mert egy kolduscsalád ült le elé kéregetni.
A párt pár hónapja meghirdetett új, fiatalos arculata (erről bővebben itt olvashat) és az eddigi keményvonalas jelképek elhagyása itt is meglátszott. Gárdista egyenruha sehol nem volt, a szervezők „Kampánycsapat” feliratú fehér pólókban mászkáltak, és mindössze egyetlen árpádsávos zászlót lehetett látni egy magyar és több jobbikos zászló társaságában. Még a hazafias rockzenét is lecserélték a könnyedebb bluesra.
A kezdésre teljesen megtelt a terem, a bowlingpályán is jobbikosok álltak. A nézőtéren fiatal, egymáshoz bújó szerelmespárt éppúgy lehetett látni, mint jobbikos szórólapot lengető öregasszonyt. A korábbi pártrendezvényeken megszokott, kopaszra nyírt férfiak közül azonban csak páran voltak a teremben. Azt mondták, létfontosságú, hogy a párt arculatot váltott, mert a választás megnyeréshez több támogatóra van szükségük, őket pedig nem lehet keménykedéssel megnyerni. „Meg ne legyenek már olyan elszólások, hogy holokamu. Engem nem zavar, de másokat elijeszthet” – mondta egyikük, miközben egy másik szomorúan megjegyezte, hogy a fekete színnel azért nem volt baja.
Számukra azonban a választás megnyerése mindennél fontosabbnak tűnt. „Ha most nem győznek, teljes pusztulás lesz, ez az utolsó évtized, rabszolgák leszünk” – mondta az egyikük, mire a másik közbevágott, hogy már rabszolgák is vagyunk. Pedig a Jobbik négy elmúlt parlamenti évéből nem sokat éreztek. „Nekem aztán nem lett jobb attól, hogy bent vannak a parlamentben, de talán noszogatták kicsit a Fideszt, lehet, hogy a rezsicsökkentés is miattuk van” – mondta egyikük.
A két első érdeklődő, aki megérkezett, egy anya és fia voltak, akiknek ez volt első lakossági fórumuk. Még sose voltak hasonló rendezvényen, de most elhívták őket a pályaudvaron aláírást gyűjtő jobbikos aktivisták. Nekik főleg az tetszik nekik a pártban, hogy jobb közbiztonságot ígérnek. „Kimerik mondani azt a bizonyos szót” – mondta Ica. A politikai korrektség miatt azonban ő nem akarta kimondani, pedig szerinte az lenne jó, ha ki lehetne mondani. Viszont amikor rákérdezünk, hogy a párt által sokszor hangoztatott cigánybűnözésről van-e szó, rögtön rávágta, hogy igen.
Nem ők az egyetlenek, akiknek ez az első fórumuk, egy idős pár is szerdán volt először Jobbik-fórumon. A pártot a nő kedvelte meg, megtetszett neki, hogy olyan „okosakat” mondanak a parlamentben, és bízik benne, hogy ők tényleg rendeznék a devizahitelesek helyzetét, nem úgy, mint a Fidesz, amely szerinte nem váltotta be az erre vonatkozó ígéretét. Csak azt sajnálja, hogy sokan koholt vádakkal illetik a pártot. „Hogyan szokták nevezni őket? Papa, gondolkozz rajta” – fordul oda a terepszínű ruhában feszítő férjéhez, de pár perc múlva beugrik neki, hogy radikálisoknak, antiszemitának és rasszistának. Pedig szerinte egyik sem igaz rájuk, csak az, hogy józan gondolkodásúak.
A fórum sztárvendége Morvai Krisztina EP-képviselő volt. Egy fiatal lány azt mondta, miatta jött, őt akarja megismerni, hiszen „eddig mindig férfiakról volt szó, legyen már egy nő is!” Morvai jelenléte teljesen meghatározta a fórumot, két órán keresztül ugyanis szinte teljes mértékben az Európai Unióról volt szó. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy Baráth Zsolt, miután elszavalta az egysoros költeményét, kérdéseket tett fel Morvai Krisztinának, például az új földtörvényről , vagy az uniós átlagkeresetről, erre pedig Morvai hosszan válaszolva ecsetelte, miért rossz Magyarországnak, hogy az EU tagja.
„Tagok legyünk vagy kilépjünk? Majdnem azt mondtam, hogy tagok legyünk vagy szabadok?”
- mondta. Szerinte Magyarország Palesztina sorsára fog jutni, ha hagyja, hogy külföldiek magyar termőföldhöz jussanak. Jól leszólta Viviane Reding alapjogi biztost, akinek szerinte csak egy pedagógusi végzettsége van jogi helyett, majd elfelejtette a magyar biztos, Andor László nevét („Kezdek szenilis lenni, hogy hívják a mi biztosunkat? A –betűs”). Szerinte Magyarország egyre jobban hasonlít egy harmadik világbéli országhoz, ahonnan külföldre mennek a fiatalok munkát keresni, és ahhoz, hogy ez változzon, valami „sokkolót” kell tenni, amire mindenki felkapja a fejét. Ilyen volt például szerinte az, amikor Gaudi-Nagy Tamás a parlament utolsó ülésnapján kidobta az EU-zászlót az ablakon.
Néha belement egy-egy sztoriba is, amelyekből olyan dolgok derültek ki, mint például:
A hallgatóság az első órában még érdeklődve figyelte az EP-képviselőt. Többen is sietve kinyomták a telefonjukat, amikor az véletlenül megcsörrent Morvai beszéde közben. A második órára azonban alábbhagyott a lelkesedés, volt, aki az előtte lévő szék háttámlájára dőlve bóbiskolt, más a szomszédját kérdezte, hogy alszik-e már.
Közel két óra után a hallgatóság is kérdezhetett Morvaitól és Baráthtól, ezt azonban többen már nem várták meg, és a pillanatnyi szünetet kihasználva távoztak. A képviselőket az első megszólaló jól zavarba hozta, amikor a Jobbik egy parlamenti tiltakozó akcióját felemlegetve azt mondta, „szépen mondtátok, hogy hazaárulók, talán nem is szavak kellettek volna, hanem géppisztoly”. Morvai ezt nem is kommentálta, Baráth viszont megjegyezte, hogy nem ért egyet vele. A géppisztolyos hasonlat a közönségnek sem tetszhetett, pár nagyobb sóhajtás közepette még egy „ajjaj” is hallatszódott, végül már maga a kérdező is finomított, és azt mondta, hogy idézőjelesen értette.
Ezen kívül a képviselőknek nem nagyon kellett megerőltetniük magukat. Volt, aki azt kérdezte, hogy milyen médiumokat ajánlanának neki olvasására, mire Baráth a teljes Jobbik-közeli sajtót felsorolta. Más az elszámoltatási lehetőségek után érdeklődött, amire azt a választ kapta, hogy a Jobbik 1990-ig visszamenőleg elszámoltatna mindenkit, ha kétharmados többséggel nyerné a választást. A legnagyobb sikere egy erdélyi származású férfinak volt, aki nem kérdezett, hanem elmondta, mennyire fontos lenne a magyar lélek ébredése, és a föld védelme.
A fórum vége után a jelenlévők túlnyomó többsége percek alatt eltűnt a teremből, miközben a helyi kampányfőnök azt sorolta, hogy milyen rendezvények lesznek még a következő hónapokban (például Wass Albert felolvasóest, vagy devizahiteles tüntetés egy helyi bank előtt). A lassabban szedelőzködők közül egy idős férfi az Origónak azt mondta, tetszett neki a fórum, bár az zavarta, hogy semmi konkrétumot nem hallott,ráadásul nagyon elkeserítette, hogy Magyarország ennyire ki van szolgáltatva más országoknak. „Kisegerek vagyunk, nincsen szavunk”- mondta.