„Az egész tér nagyon tetszik, semmit sem csináltam volna másképp” – mondta Néprajzi Múzeum előtt sétáló Katalin, majd médiakritikai éllel megkérdezte, hogy vajon ez a pozitív vélemény bekerülhet-e egyáltalán egy újságcikkbe.
A helyzet ugyanakkor az, hogy a csütörtök délután megkérdezett járókelők többsége hozzá hasonlóan elégedett volt az átépített Kossuth térrel. A teret csak szombaton, a március 15-i ünnepség keretében adják majd át, de a kerítésről leszedték a fóliákat, így már be lehet látni a Parlament előtti területre.
„A régi állapothoz képest az a legjobb, hogy sokkal tágasabbnak tűnik. Persze tudom, hogy nem lett nagyobb, mégis ilyen érzésem van. Talán azért mert a régi Kossuth szobrot elvitték, nem tudom. Meg elvitték innen azt az ’56-os kis bigyót is. Nagyon jópofa lett így” – állította a 67 éves Zsóka. Neki egyedül az Olimpiai Park új bejárata nem tetszett. „Azok a deszkák egyszerűen röhejesek, ezt mindenképp írják meg!” – mondta.
Többeknek nem maga a tér tetszett, inkább az, hogy végre jó panoráma nyílik a Parlamentre. A húszas évei végén járó, madridi Manuel és felesége is ezt emelte ki. „Mi nem tudjuk, milyen volt korábban ez a tér, most meg nem látunk rajta semmi extrát. A Parlament, a Néprajzi Múzeum és az a harmadik nagy épület (a Vidékfejlesztési Minisztérium – a szerk.) viszont nagyon szépek, úgyhogy ennek a térnek az az egyetlen dolga, hogy ezek az épületek jól látszódjanak róla” – mondták.
Mikor már elfordultam volna tőlük, félve utánam szóltak, és megkérdezték: nem tudom-e, miért füstöl negyedóránként a talaj. Manuelék tippje az volt, hogy valamilyen gyógyforrás van a közelben, és abból engedik ki itt a gőzt. Wachsler Tamás, a Steindl-program vezetője azonban a Cink.hu-nak azt mondta, hogy a Parlament előtti burkolatban szenzorok vannak, melyek érzékelik, ha túlzottan száraz és meleg a levegő a kövezet felett, és ilyenkor sok apró lyukon párát fújnak ki. „Na, ez mondjuk nagyon király, tiszta Star Trek!” – lelkendezett a spanyol pár.
A Siófokon élő Tamásnak is a parlamenti panoráma tetszett a legjobban, és az, hogy a kordonok lebontása után sokkal közelebb lehet majd menni a Parlamenthez, mint a régi téren. „Szenzációsan sikerült. Amit ki lehetett hozni ebből a térből és ezekből az épületekből, azt kihozták. Egyet bánok, hogy a Károlyi-szobrot hozzánk passzolták le, Siófokra. Annak nem nagyon örülünk.” Tamás szerint a Károlyi-szobor helyére kerülő Tisza István-szobornak sokkal több keresnivalója van a Parlamentnél. „Ha Tisza szerepét nézzük a magyar történelemben, akkor az alapján azért neki itt a helye, Károlyinak viszont egyáltalán nem.”
„Csodaszép lett, ez tényleg európai színvonalú. Kellett már vele csinálni valamit” – mondta Blanka, aki egy közeli iskola tanulója. „Mindennap itt megyek el, ezentúl pedig sokkal nagyobb öröm lesz az új téren keresztülmenni.”
Voltak azonban olyanok is, akik a negatívumokról is beszéltek. István és Irén leginkább a növényeket sajnálták, szerintük nem kellett volna eltüntetni a korábbi tér szép fáit, ráadásul azt sem értették, miért kellett ennyi ideig lezárva tartani az egész teret, mikor olyan sok változás azért nem történt. „Nem igazán látjuk, miért volt az a nagy feltúrás. Az előzőhöz képest ez egy silányabb valami, mert a növényzetet szinte teljesen kiirtották” – mondták. Marci sok dologgal elégedett, de az utcai bútorokkal, a lámpákkal és a villamos felsővezetékeit tartó oszlopokkal nem.
Abban viszont mindenki egyetértett, hogy Budapest és Magyarország legfontosabb terére ráfért a változás. Erzsébet például az Árpád hídnál lévő lakásától jött el, csak hogy megnézze, milyen lett a tér a felújítás után. „Mindenképpen meg szerettem volna nézni, mi történt, március 15-én sajnos nem fogok tudni jönni az ünnepségre, mert nagyon sokan lesznek, én meg már nem tudok ilyen öregen itt járkálni a tömegben. Ma viszont szép idő volt a sétához, és attól sem kellett tartani, hogy tumultus lesz a téren” – mondta.