A magyar nyelv bizonyos szempontból kifejezetten jól helyzetben van. A ma is használt több mint 7000 nyelv között befér az első hetvenbe a beszélők számát tekintve. Ráadásul a kifejezetten fejlett nyelvek közé tartozik: használjuk az oktatásban, gazdag szakszókincse van (ami mondjuk az arabra nem igaz, de például a japánok is rengeteg angol szót vettek át, hogy tudjanak beszélni bizonyos tudományágakról), és folyamatosan fejlődik.
Viszont közben nincs is könnyű helyzetben: eleve csak a (magyarországi és határon túli) magyarok beszélik, ez mindössze 13-14 millió aktív anyanyelvi használót jelent. Ráadásul eléggé elszigetelt: a nyelvcsaládunkba (uráli) mindössze 38 nyelv tartozik, ezek közül messze a magyar a legtöbbek által beszélt, utána jön a finn, két legközelebbi rokon nyelvünket, a hantit és a manysit pedig alig pár ezren beszélik, és mindkettő veszélyeztetett. Ráadásul a magyar nyelv nincs könnyű helyzetben a történelmi Magyarország területén sem.
A jelek szerint a magyar nyelv helyzetének romlását szeretné elkerülni a kormány, a keddi Magyar Közlöny szerint legalább is létrejön a Magyar Nyelvstratégiai Intézet. Az intézetet felügyelő Miniszterelnökség egyelőre semmit nem árult el kérdésünkre az április 1-jén induló szervezet pontos feladatairól, de a felállításáról szóló kormányrendelet ezekre utal:
Pedig nem az, és nem is arról van szó, hogy az állam megpróbálná megerőszakolni a nyelvet. „Már többször tettünk javaslatot a nyelvstratégiával kapcsolatban, ezért örömmel értesültem a rendeletről” - mondta az Origónak Balázs Géza nyelvész, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport egyik alapítója, az ELTE professzora. Szerinte eddig is folyt ilyen jellegű tevékenység, de hasznos lesz, ha ezeket összehangolják, mert Magyarországon eddig nem zajlott szervezetten a nyelvi kultúra terjesztése és ápolása.
Évszázadokig ugyan elegendő volt a spontán nyelvfejlődés, ám az információs társadalomban felgyorsultak a változások, "amelyek az egyén számára sokszor megragadhatatlanok és elbizonytalanító módon hatnak" - indokolta egy korábbi vitairatában, hogy miért kellene intézményesíteni a nyelvstratégiát.
Balázs szerint a magyar nyelv helyzete erősségei ellenére azért nem megnyugtató, mert egyre kevesebb közösségben használják aktívan, ráadásul belső folyamatai is arra utalnak, hogy visszaszorulóban van: megszűnt az irodalmi nyelv mintaadó szerepe, bizonytalanná vált, hogy mi a norma, szűkül a szókincs, a szleng erősödik a nyilvánosságban, “a társadalmi méretű kulturálatlanság hatással van a nyelvre is (…) egységesen alacsony színvonalú, igénytelen nyelvhasználat válik uralkodóvá”.
A válasz Balázs Géza tanulmánya szerint nagyon egyszerű: a nyelvhasználat egyszerűsödése együtt jár a kulturális szint zuhanásával. Ez pedig kommunikációs problémákat okoz, nem tudjuk, hogyan kell megszólítani egymást, bizonytalanok vagyunk benne, hogy mi udvarias, nem értjük meg a bonyolultabb szövegeket, képtelenek vagyunk frappáns kifejezéseket találni idegen szavak helyett, romlik a helyesírás.
Egyszerűen egyre primitívebben kommunikálunk egymással, rengeteg finomság eltűnik a személyes érintkezésből, ha a nyelvhasználat egyszerűsödik. De ugyanez okozza azt is, hogy például a jogi szaknyelvből vagy a hivatalok bürokratikus nyelvezetéből egy szót sem értünk, mivel a szaknyelvek önálló életre keltek, és szinte teljesen elszakadtak az átlagos nyelvhasználóktól.
De a nyelvstratégia része az is, hogy fejlessze az idegennyelv-tudást, amiben az Európai Unió sereghajtói közé tartozunk, és hogy megőrizzen olyan kulturális értékeket, mint a nyelvjárások.
Balázs Gézának nincs ilyen félelme. Szerinte ez nem lehet a célja az intézetnek, bár azt elismerte, ezt nem tudhatja pontosan, mivel az intézet alapításával kapcsolatban őt nem keresték meg a kormány részéről. Az intézet felállításának szándékáról tudott, de a lépés meglepetésként érte Minya Károlyt is, aki ugyancsak a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport alapító tagja. A nyelvőrködéses aggodalmakat ő sem osztja, mert „rég nem jellemzi a nyelvművelést ez a fajta vaskalaposság”.