„Szóbeszéd járta róluk a faluban, mindenki tudta, hogy mi folyik abban a házban” – mondták szentpéterúri lakosok arról a családról, amelynek két tagja ellen vádat emelt a Zala Megyei Főügyészség vérfertőzés miatt. A börtönből 2005-ben szabadult apa és idősebb lánya a vád szerint nyolc éve rendszeresen szexuális kapcsolatban voltak, ebből három gyerekük is született. A legfiatalabb azonban csak alig pár napot élt. Az apát korábban többek között megrontás, embercsempészés és ittas vezetés miatt ítélték el.
Az ügy az után derült ki, hogy a férfi másik lánya bejelentést tett a rendőrségen, mert apja állítólag életveszélyesen megfenyegette, és utalást tett rá, hogy szexuális viszonyt szeretne vele létesíteni. A bejelentés után a rendőrség nyomozni kezdett. Tanúként meghallgatták az apa idősebb lányát, aki elmondta, hogy évek óta szexuális viszony van közte és az apja között, van, hogy heti hétszer is közösültek. A férfinak van egy élettársa is, aki állítólag nem tudott semmiről, az apa és lánya próbálta titokban tartani a kettőjük kapcsolatát, több, különböző házban intézték az együttléteiket. Az ügyészségi szóvivő szerint nem bizonyított, hogy ezek a közösülések erőszakkal történtek-e.
A család egy nagy házban lakik a falu egyik szélső utcájában. „Megmondom, hogy hol laknak pontosan, de nehogy elmondják, hogy tőlem tudják, mert agyonver a Gyula (a családfő)” – mondta egy nő a település főterén. Többen, akik hallották ezt, óvatosságra intettek minket, mert pár órával korábban egy másik újságírót állítólag vasvillával kergetett el a családfő az utcából.
A házhoz vezető úton találkoztunk azzal a nővel, akit most vérfertőzéssel vádolnak, de amint megtudta, hogy milyen ügyben vagyunk ott, fenyegetőzni kezdett, és világossá tette, hogy ha nem hagyjuk el a falut, bajunk eshet.
„Együtt laknak, mint egy igazi család: a Gyula, a lánya, három gyerek, akik közül kettő a lányával közös, és a férfi élettársa” – mesélt a körülményekről egy másik helyi. A fiatalabb lány, aki az apját feljelentette, állítólag már elköltözött otthonról.
A helyi önkormányzatnál először elküldtek minket, de telefonon elértük az egyik dolgozót, aki szerint a két gyerek anyja rendszeresen járt az önkormányzat szociális osztályára, hogy felvegye az utánuk járó gyermekvédelmi támogatást.
Felhívtuk azt a védőnőt is, aki helyettesként ellátja a települést, de kérdéseinkre nem akart válaszolni, azt javasolta, hogy a hatóságokat keressük. Felvetésünkre, hogy mégis csak neki volt közvetlenebb kapcsolata a gyerekekkel és a családdal, nem reagált és letette a telefont.
Az ügy kirobbanása után az anyát és a két gyereket anyaotthonba vitték a helyiek szerint, de már visszajöttek Szentpéterúrra. Kerestük a területileg illetékes Közép-zalai Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét is, de szerda délután már nem volt az irodájában.
A gyerekek a helyiek szerint nem éheztek, öltöztették őket, valószínűleg fogalmuk sem volt róla, hogy igazából a nagyapjuk az apjuk. A szentpéterúriak nem lepődtek meg a történteken. „Nézze, ezt mindenki pontosan tudta, de senki nem mert nekik szólni, csináljanak, amit akarnak” – zárta le a beszélgetést egy nő.