Hódmezővásárhelyen aztán megadják a módját a dolgoknak. Lázár János, a város volt polgármestere, országgyűlési képviselő megnyerte az egyéni körzetét, és negyedszerre szerzett mandátumot az országgyűlésbe. A leendő képviselők ilyenkor egy írásos igazolást is kapnak a helyi választási bizottság elnökétől az eredményről. Ám míg ez a legtöbb városban egyszerű adminisztratív esemény, addig Vásárhelyen népünnepély zenekarral, énekkórussal és virágcsokrokkal.
Csütörtökön háromnegyed 12-kor már csapatokban érkeztek a városházára az öltönybe, kiskosztümbe öltözött vendégek, annyian, hogy be sem fért mindenki a 230 fős ülésterembe, így sokan csak az előtte felállított kivetítő elé tudtak leülni. „Hihetetlen, mindenki itt van” – súgtak össze a helyi fotósok. Művészek, politikusok, vállalkozók, minden fontos ember – sorolták, amikor megkérdeztük, mégis, ki ez a sok mindenki. Az arcokon jól látható lelkesedést még a látványos tisztelettel fogadott Lázár János sem tudta letörni, aki úgy fél órával később bejelentette: nem szándékozik megleckéztetni azokat, akik nem szavaztak rá, de azokat sem fogja megjutalmazni, akik rá szavaztak.
Előbb azonban még jó negyed órát váratta a zsúfolt teremben a legszebb ruhájukban izzadó vendégeket, akik már percek óra csak a terem bal oldali, a polgármesteri irodába vezető bejáratát figyelték, amikor Lázár János megérkezett a vendégek mögötti bejáraton át. „Mindig húz valami meglepőt” – kommentálta a belépőt elégedetten szomszédjának az egyik vendég, miközben Lázár lassan, mindenkire rámosolyogva, a sor szélén ülőknek kézfogásokat és kézcsókokat szórva bevonult a terembe, és feleségével és két kisfiával leült a nekik fenntartott első sorba.
A himnusz után a helyi választási bizottság elnöke, Feketéné Szemző Margit röviden arról beszélt, mennyivel igazságosabb, arányosabb lett az új választási rendszer, majd ismertette az eredményeket, és bejelentette, hogy a következő négy évre, 2018-ig Lázár János szerezte meg az országgyűlési mandátumot. „Csak addig?” – kérdezte széles mosollyal a száján félhangosan, inkább csak magától Lázár, aztán olyan büszkén mutatta a mandátumot igazoló iratát, mint egy kisiskolás a kitűnő bizonyítványát.
Mégis, meddig szeretné a mandátumot, ha a négy évet kevesli? – kérdeztük tőle később, mire minden gondolkodás nélkül rávágta, hogy húsz-harminc évvel már elégedett lenne. „Harminckilenc évesen nagy dolog, hogy az embert már ennyiszer megválasztották. Ha a személyes ambíciómat kérdezi, ha a politikai karriercélomat szeretném megfogalmazni, akkor ha hatvanévesen azt mondhatnám, hogy 27 éves koromtól 60 éves koromig képviseltem egy választókerületet, akkor nem lennék elégedetlen a politikai teljesítményemmel.”
Az átadó után tartott rövid beszédéből kiderült, hogy azért más céljai is vannak a politikában: a szakma professzora akar lenni, bár szerinte ehhez még kell néhány választási ciklus. A beszédben nem mondta, hogy ki a példaképe, de utána az Origónak „minden elfogódottság nélkül” elárulta, hogy szerinte most csak egy professzora van a politikának: „úgy hívják, hogy Orbán Viktor”. „Ahogy halad az idő, mások elkopnak mellőle, ő pedig még mindig áll, huszonöt éve. Amit a politikáról tudni lehet, tudni kell, azt ő tudja a politikáról.”
Van azért, amiben már Lázár János is ritkaságszámba megy a politikusok között: a beszédében elárulta, hogy ő ritka jó szándékú politikus, aki tudja, hogy csak az lehet sikeres, aki a politikát, a hatalmat nem célnak, hanem eszköznek tekinti. „Kevesen vannak ilyenek, és sokkal többen azok, akik csak célnak tekintik, hogy hatalmuk legyen, és érvényesüljön az ambíciójuk, vagy hogy egzisztenciát szerezzenek” – mondta, és megnyugtatta a vendégeket, hogy ő viszont csak dolgozni szeretne a vidék és az ország felemelkedésén. Ehhez új jelmondatot is választott a régi helyett. „Az első alkalommal, amikor itt esküt tehettem, egy mondatot mondtam csupán, a magyar reformátusok jelmondatát: 'Ha Isten velünk, ki ellenünk?' Akkor erre volt szükség, részben azért, mert 27 éves voltam, és szükség volt a jóisten támogatására, hogy el tudjak járni a nagy vállalásban, részben pedig azért, mert a baj sem volt kicsi. Most viszont bátrak lehetünk, és az előző mondat fenntartása mellett mondhatunk egy másikat is: egy mindenkiért, és mindenki egymásért” – mondta.
Bár Lázár a beszéde végén mindenkit megnyugtatott, hogy „itthon maradok, innen nem messze, a szomszédban megtalálnak”, a gratulációknál sokan úgy köszöntötték, mintha hosszú útra indulna, és soha többé nem látnák. A vendégek, mint egy esküvőn, sorban álltak Lázár előtt, hogy személyesen is gratulálhassanak, Lázárnak pedig kivétel nélkül mindenkihez volt valami személyes mondani valója. „Régi harcostársam, hát hogy vagy?” – ölelt keblére egy nagydarab, idősebb férfit, aztán három mosolygó nőnek kezdett udvarolni: „Azt figyeltem, hogy a tanárnők egyre csinosabbak, amióta nem én vagyok a polgármester, komolyan mondom, nem értem, hogy csinálják.” Sokan rögtön ott odaadták a szépen csomagolt ajándékukat is, amit Lázár „nem kellett volna” felkiáltásokkal vett át, és mindenkit meginvitált a szomszédba egy koccintásra. Ott is kapott ajándékokat, legalábbis a pincérek valamivel később bekeretezett festményeket, celofánba csomagolt pálinkásüvegeket és ajándékokat hordtak be a városháza titkárságára.
Voltak, akikkel Lázár bizalmasan összesúgott, és akik nagy nevetések mellett, a hátát lapogatva gratuláltak. Lázár nekik biztosan válaszolt arra a kérdésre is, amelyikre az Origótól csak egy nagyon sokat sejtető nevetést kapott: miniszter lesz a következő kormányban? „Még nem tudom, de készen állok. Ha a világot kell kiforgatni a sarkából, és valami újat kell építeni, számíthat rám Orbán Viktor.”