Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Odáig vagyok meg vissza Orbán Viktorért” – vallotta egy Fidesz-táblát ölelő középkorú nő Dombóvár főterén. „Mindig boldoggá tesz, ha látom, ezért örülök, hogy jön. Viszont azt is olvastam valahol, hogy olyan választókerületekbe megy, ahol a Fidesz nem biztos a győzelemben. Ez már nem tetszik, nem akarom, hogy Dombóvár hűtlen város legyen.”
A Fidesz kedd délutáni dombóvári nagygyűlésére érkezők közül sokan osztották a város politikai nézeteivel kapcsolatos félelmeket. „Dombóvár egy nagy kérdőjel” – tárta szét a karjait egy középkorú nő. „Sok itt a kommunista, az biztos” – mondta egy, a művelődési ház falánál napozó idős férfi, miközben a Hunyadi téren összegyűlt nagyjából 1000 ember a miniszterelnökre várt. „Pedig a kommunisták mindent megettek itt.”
Az összegyűlt dombóváriak többsége azonban Potápi Árpádról, a választókerület fideszes képviselőjelöltjéről sem tudott sokat mondani, ugyanis Potápi 2010-ben nem Dombóvár, hanem a most azzal összevont Tolna megyei 3. választókerület képviselőjeként jutott be a parlamentbe. Így volt ezzel egy Nagy-Magyarország térképes bőrdzsekit viselő fiatal férfi is. „Nem ismerem a képviselőt, a parlamentben sem nagyon látszik. Gondolom, ezért kell az Orbán Viktor, hogy elmondja a dombóváriaknak, hogy ez az ember mekkora király. Mondjuk, engem nem érdekel, én a Jobbikra szavazok, csak azért jöttem ki, mert épp ráértem.”
Potápi Árpád dicséretét mégsem Orbán Viktor, hanem Horváth Józsefné, a Dombóvári Székelykör elnöke kezdte meg. Szerinte az Orbán-kormány történelmi jelentőségű tette volt a határon túli magyaroknak adott állampolgárság, Potápi Árpád pedig székely származású, és „a parlament nemzeti összetartozás bizottságának elnökeként dolgozik a nemzeti összetartozás érdekében.”
A dombóvári iskolásokból álló Püfülüsz ütősegyüttes fellépése után Potápi lépett a színpadra, a máris Orbánt váró hivatalos és házilag fabrikált Fidesz-táblák kicsit csalódottan lejjebb is ereszkedtek a tömegben. A képviselő beköszönése után beálló néhány pillanatnyi csendben megszólalt egy telefon; „Agyonütöm! Senki sem kereshet most!” – átkozódott a mobil tulajdonosa, miközben a Fidesz-tábláját egyensúlyozva próbálta elhallgattatni a mobilt. Ekkorra már néhány Fidesz-ellenes tüntető is megjelent, egyik molinójukon Mészáros Lőrinc vagyongyarapodását, a másikon Rogán Antal budai lakásügyét firtatták.
„Hadd kezdjem egy áprilisi tréfával” – szólt bele Potápi a mikrofonba, majd egy olyan párhuzamos világról kezdett mesélni, melyben a kormányváltók nyerik meg a választásokat. A választások után Gyurcsány Ferenc vezetésével állna fel új kormány, Simon Gábor pénzügyminiszter, „a diplomatikusan absztinens Szanyi Tibor külügyminiszter lenne” – sorolta az alternatív kormány tagjait, a tömeg pedig nevetéssel jutalmazta. Pedig ez még nem a csúcspont volt: sorolni kezdte az elképzelt Gyurcsány-kormány intézkedéseit is. „Azonnal eltörlik a családtámogatási rendszert, megemelik a járulékokat, a megvert tanárokat megbüntetik, visszahívják az IMF-et, újra 10 százalékos lesz az infláció. Közben Olli Rehn és Daniel Cohn-Bendit ujjong, Gergényi pedig gumilövedékkel lövet.”
„Persze ez csak tréfa – űzte el az apokalipszis lovasait a dombóvári főtér feletti égről. – De 2002-ben majdnem megvalósult!”
Ezután felsorolta a választókerületben folyó fejlesztéseket, valamint azt, hogy a környező települések pontosan mekkora adósságából csinált a kormány állami adósságot az önkormányzati adósságátvállalással. „Ezt folytatnánk, de mindez csak akkor lehetséges, ha április 6-án minél többen elmennek szavazni (…) Ismételjük meg 2010-et” – zárta a beszédet. Egy újabb ütősegyüttes produkciója után, folyamatos taps és „Viktor, Viktor!” kántálás közepette lépett végre színpadra a miniszterelnök. „Hála a jóságos istennek!” – könnyebbült meg mellettem egy férfi.
„Úgy illendő, hogy a vasárnapi ütközet előtt seregszemlét tartunk. Fel a kezeket, fel a táblákat!” – tornáztatott Orbán, és valóban nagyon sokan magasba emelték a Békemeneten, a szombati budapesti Fidesz-nagygyűlésen és Dombóvár főterén is osztogatott Fidesz-táblákat.
Orbán lényegében ugyanarról beszélt, amiről hétfőn délután a Fidesz bajai nagygyűlésén: vasárnap el kell menni szavazni, és az ismerősöket, szomszédokat is rá kell venni erre. A miniszterelnök mottója most is a Puskás Öcsi-parafrázis volt: Kis győzelem – kis jövő, nagy győzelem - nagy jövő. „Az esély nem egyenlő a győzelemmel, az esélyt be is kell váltani. Ezért kell kopogtatni, menni, érvelni, kampányolni. Talán még úgy is nyerünk, ha nem megyünk, de akkor csak annyi szavazatot kapunk, amennyit megérdemlünk, de annál azért kicsit többet szeretnénk” – mondta, a megjegyzésre pedig nevetéssel felelt a tömeg.
Annak ellenére, hogy a beszéd váza ugyanaz volt, mint a bajaié, Orbán a dombóváriakhoz is szólt. Elmondta, hogy a 2010-es kampányban is járt a városban, egy itteni varrodában jelentette be, hogy ha megnyerik a választást, a nőknek 40 éves munkaviszony után biztosítják a nyugdíjat, és járt egy helyi vállalkozó szikvízüzemében is. „Itt van, itt van!” – mutogattak az emberek a színpad előtt álló üzemtulajdonosra. Méltatta a város híres szülötteit, Budapest nevében megköszönte, hogy a Dombóváriak befogadták és őrizték a Kossuth téren most kiállított Kossuth-szobor eredetijét.
Beszélt a Fidesz céljairól és a kormány által elért eredményekről, a közmunkáról, az önkormányzatok adósságainak átvállalásáról, az árvízről, a családtámogatásról. Mikor a nyugdíjak megvédését hozta szóba, felerősödtek a bekiabálások. A molinót tartó tüntetők mellett néhány idős úr is háborogni kezdett a tömegben, de a hallgatóság többi tagja hamar leszólta őket. „Állatok” – kiabálták a molinósok felé. A nyugdíjakról magyarázó idős férfit pedig azzal fenyegették meg a körülötte állók, hogy kiviszik a térről „Kuss legyen! Nem magát akarjuk hallgatni, hanem a miniszterelnök urat!”
Orbán épp ekkor ért beszédében a választási ellenfelekről szóló részhez. „Az ő szenvedélyük a gyűlölet, a miénk Magyarország” – állította a baloldalról. „Ők olyanok, hogy ha nem ők nyernek a választáson, akkor rögtön azt mondják, oda a demokrácia.” A párt nevének kimondása nélkül szólt a Jobbikról is, mint olyan politikai erőről, amelyik kiléptetné Magyarországot az EU-ból. „Nekem sok hely van a szívemben, de higgyék el, a brüsszelieknek csak kicsit tartogatok. De az Unió összességében inkább lehetőségeket jelent Magyarországnak” – mondta, majd elsütötte a bajai metaforát is: „aki nem ül az asztalhoz, könnyen az étlapra kerülhet”.
Beszéde vége újra a választási agitációé volt. „Az asszonyok mondják meg, mikor van vasárnap az ebéd, ők mondják meg, mikor érünk rá, ezért nekik mondom, hogy a választás fontossága még a vasárnapi húslevesét is megelőzi.” Aztán ötödszörre is elsütötte a „Kis győzelem – kis jövő, nagy győzelem – nagy jövő” mottót, és elbúcsúzott. A rendezvényt a Himnusz és a Kossuth-nóta közös eléneklése zárta, utóbbit Orbán és Potápi már egymást átkarolva énekelték. A színpadról lefelé menet még kezeltek néhány lelkesebb nyugdíjassal, majd a hangszórókból megszólaló Dire Straits-dalra oszlani kezdett a tömeg.
„Nagyon jó beszéd volt, nagyon elégedett vagyok. Nem pocskondiázta az ellenfeleit, ő egy igazi politikus” – lelkendezett egy idős nő, aki otthon valószínűleg vörösre szerette volna festeni a haját, de sajnos narancssárga lett. „A magyar történelem legnagyobb alakja Orbán Viktor, nagy reménysége a nemzetnek. Ahol ő van, ott van az ország közepe, vagy ha úgy tetszik, a szívcsakrája.”
A molinós tüntetők viszont egyáltalán nem voltak elégedettek, szerintük Orbán beszéde csak általánosságokat tartalmazott. „Bementem közéjük, és mondtam nekik a magamét, majdnem nekem ugrottak” – dohogott egy idős nő, aki 30 évet élt Németországban, és nemrég költözött haza német élettársával. „Nem igaz, hogy ezek nem látják, mi van itt! Olyan kevés a nyugdíj is, ha nem lenne a német nyugdíjunk, mi sem tudnánk megélni” – sorolta a sérelmeit, miközben élettársa németül magyarázott a paksi bővítés értelmetlenségéről.
