„Hát ezt nem hiszem el, hogy rosszul írtam föl, pedig meg is néztem az interneten. Csak bírná a lábam, akkor nem maradnék le az elejéről” – mérgelődik egy idős hölgy hétfőn 17.56-kor, miközben a Szent Margit Gimnázium lépcsőjén siet lefelé, korát meghazudtoló gyorsasággal. Telefonos segítség menti meg otthonról: a Fidesz–KDNP „Üzenjük Brüsszelnek: Tiszteletet Magyarországnak” című kampánygyűlése a Villányi úton lesz ugyan, de néhány háztömbbel odébb, a Szent Imre Gimnáziumban.
Pedig nem is lőtt nagyon mellé, hiszen az est sztárvendége, Deutsch Tamás a Szent Margit, akkori nevén Kaffka Margit Gimnáziumba járt, mivel hároméves korában Kelenföldre költöztek („világéletemben szerettem a lakótelepeket" – jegyzi meg beszéde elején). A fórumnak helyet adó Szent Imre Gimnáziumhoz azonban talán még fontosabb emlékek fűzik, ezekről nosztalgiázik: itt mutatkozott be 1989-ben a kerületi ellenzéki kerekasztal, a díszteremben „szinte a csillárokon lógtak az emberek”, a fiatal Deutsch pedig magára erőltetett nyugalommal, de remegő térdekkel ment ki a pódiumra beszédet mondani.
Ezen a huszonöt évvel későbbi májusi estén a csillárokon nem lógott senki, körülbelül 250 fős, főként nyugdíjaskorúakból álló hallgatóság gyűlt össze, hogy meghallgassák Simicskó István államtitkárt, Hoffmann Tamás újbudai polgármestert és Deutsch Tamás EP-képviselőt. Deutschot kiváló sportemberként és a legjobb volt sportminiszterelnökként konferálta fel Simicskó, Deutsch pedig harcostársainak köszönte meg a szót. Nyoma sem volt a fiatalkori lámpaláznak, előadásából inkább az április 6-i választási győzelemből származó magabiztosság áradt: „Történelmi győzelmet arattunk. Nem lózung azt mondani, hogy Magyarország európai versenyelőnye az, hogy a magyarok a legegységesebbek a politikai akaratnyilvánítás szempontjából. Ahogy a miniszterelnök is elmondta, lezárult az a korszak, amikor fölösleges viták veszik el az időt a cselekvéstől.”
Deutsch azt mondta, hogy nem akarja túl sokszor idézni Orbánt, mert „majd a szervilizmus szobrát próbálják megfaragni belőlem, azt meg nem szeretném”. Beszédében azért főként az Orbán által már elmondottakat ismételte meg, például az országgyűlési országjáráson többször hallott fordulatokat, vagy a szombati beiktatását követő beszédének részleteit. Ez utóbbi Deutsch szerint az elmúlt 25 esztendő három legjelentősebb beszédének egyike volt.
A stílusra ezúttal odafigyelt, mert valaki azt üzente neki, hogy „az argó kategóriába nem tartozó szavakkal is el lehet mondani a véleményét”, utalva ezzel a Facebookon és a Twitteren dajcstomi néven írt posztjaira. Deutsch belátta, hogy „most nem egy közösségi portálon vagyunk”, de megígérte, hogy politikai pályafutásának elkövetkező 40-45 évében is tartani fogja magát eddigi szokásához: ami a szívén, az a száján. Beszédének vezérfonalát a háttérben futó diavetítés adta, amelynek nyomtatott változatát Deutsch maga előtt lapozgatta, de tett olyan kitérőket is, amelyeket nehezen lehetett beleilleszteni a felvázolt gondolatmenetbe. „Majd belejövök, mint kiskutya a kutyabeszédbe, ilyen kis édi-bédi mondatokat fogok megfogalmazni” – mondta például, mielőtt elkezdett volna a "híres közép-európai borúlátásról" beszélni.
Deutsch elismételte, hogy 2010 után az Orbán-kormány emelte ki a gazdasági csődből az országot, és bár kezdetben néhányan a „Sas-kabaré alatti szintű műsorokban csapkodták a térdüket” annak hallatán, hogy Orbán tíz év alatt egymillió új munkahelyet kíván teremteni, már most látszik, hogy „ez márpedig így lesz”. A színes prezentáción akadt néhány dia, amely vagy szürkés, vagy vöröses árnyalattal próbálta elérni a megfelelő hatást, azaz a közönség soraiból néha diszkréten kibuggyanó pfujolást és fejcsóválást.
Ilyen felirat volt például, hogy „A döntéseinket nem mindenki nézte jó szemmel: a bukott baloldal, a brüsszeli bürokraták, a multinacionális vállalatok”; „2010–2014: Összehangolt támadások emberi jogi köntösben: a médiatörvény, az alaptörvény”. Daniel Cohn-Benditet dülledt nyaki ütőerekkel nyilatkozó politikusként emlegette, és beszélt arról, hogy szerinte mik voltak a Magyarországot ért támadások valódi okai: a különadók, rezsicsökkentés és a magyar vállalatok helyzetbe hozása.
A „Magyar baloldal lejárató kampánya” című diát átugrotta, mivel „ehhez 18-as karika kellene”, de a Herczog Edit MSZP-s európai parlamenti képviselő arcképével illusztrált Tavares-jelentésnél hosszú percekig időzött, miután figyelmeztette a közönséget: „a képet, kérem, ne nézzék, mert sokkoló, ehhez 25-ös karika kellene”. Szerinte „méltatlan, gyalázatos, a nemzeti öntudatot laboratóriumi körülményeknél is tisztábban sértő förmedvény” a Magyarországról kritikusan szóló jelentés, amely azt mutatja meg, hogy a baloldal számára „nincs az az ár, amiért ne tenne belpolitikai ellenfelei ellen”.
A Magyarországot ért sok támadás viszont „nem ért célba” (itt következtek újból a színes diák, az elsőn Orbán Viktorral), hiszen „cikizni mindent lehet, de van, amin nem fog a cikizés”. Deutsch szerint a rendszerváltás óta szervezett összes baloldali szabadtéri rendezvényen összesen nem voltak annyian, mint a legkevesebb résztvevőt megmozgató békemeneten.
„A legutóbbi az EU mellett is kiálló Békemenet volt, hiszen az Európai Néppárt frakcióvezetője is beszédet mondott, és minden mondata lelkes támogatottságra lelt. Tessenek szívesek lenni egy ekkora EU melletti tömegmegmozdulást szervezni Berlinben, Párizsban vagy Londonban” – mondta Deutsch, majd azzal zárta a beszédét, hogy „megvan az a közös teljesítmény, amire építve elég önbizalmunk lehet ahhoz, hogy kivívjuk az Európai Unió tiszteletét”. Búcsúzóul azt kérte a jelenlévőktől, hogy segítsenek összehozni a Fidesznek a mesterhármast: a parlamenti választások után toronymagasan szeretnének győzni az EP-választásokon, és ősszel az önkormányzati választásokon is.
„A szeretet palotájából, a szívből jöttek ezek a szavak” – gratulált egy férfi a távozóban lévő politikusnak a gimnáziumi lépcső tetején. Deutsch ezt mosolyogva megköszönte, majd egy 72 éves néninek adott autogramot, miután az öltönye belső zsebébe csúsztatta a tőle kapott képeslapot. „Egy zsoltárt írtam a hátoldalára. Akartam, hogy emlékezzen rám a képviselő úr, hogy én mindenütt ott vagyok, ami csak létezik a Fidesznél. Ez jó volt, mert ez közelebb volt, mint a Békemenet” – mondta a néni, majd hazaindult a körtéri lakásába.