Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Vannak olyan osztályaim, ahol Mozartot és Beethovent leszarozzák, bármit teszek fel, nyavalyognak, hogy ezt már hallották – pedig csak nem tudják megkülönböztetni az egyik klasszikust a másiktól. Énekórán egy hangot sem tudok belőlük kicsikarni, de aztán meg matekórán váratlanul rázendítenek valamire” – panaszolta Jámbrik Mária, aki Szabolcsban, a Mándoki Általános Iskolában tanít matematikát és éneket. Azt mondja, az utóbbi sokkal több energiáját felemészti, mert az énekórának nincs tekintélye, és jóval többet kell fegyelmezni, mint matekon.
A megkérdezett általános iskolás zenetanárok többsége el van keseredve, hogy Kodály országában az ének-zene egyike azoknak a tantárgyaknak, amelyeket a legkevésbé szeretnek a diákok. Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára ezen szeretne változtatni. A Music Hungary konferencián azt mondta, támogatná a mindennapos énekórák bevezetését az általános iskolákban. „Az a lényeg, hogy megtanulják a gyerekek, hogy zenélni jó, és a közös zenélésnek ugyanolyan közösségformáló ereje van, mint a sportnak. Nem az a cél, hogy mindenkit megbuktassunk, aki nem ismeri Mozart Requiemjének a Lacrimosa tételét. Még csak nem is az, hogy ha törik, ha szakad, izomból bevezessük a mindennapos énekórát. Én csak felvetettem az ötletet, hogy érdemes lenne erről egyeztetni” – finomította a véleményét az Origónak Doncsev.
Az óraszámokat tekintve már most is jól áll Magyarország a többi európai országhoz képest. A magyar alsó tagozatosok a kötelező órák több mint felében írni és olvasni tanulnak, a maradék óraszámon belül viszont a 2013-ban bevezetett új kerettantervek alapján megnőtt az ének-zene órák aránya. Míg európai átlagban az összes tanóra mindössze 9 százalékát teszi ki a művészeti nevelés, ez az arány a magyar iskolákban 16 százalék, és a felső tagozaton is az európai átlag felett vagyunk.
Mennyi a kötelező?
- általános iskola 1-4. évfolyamán: heti 2 tanóra
- általános iskola 5-8. évfolyamán: heti 1 tanóra
- gimnázium 9-10. évfolyamán: heti 1 tanóra
- gimnázium 11-12. évfolyamán: heti 2 kötelező "művészetek" (az iskolák szabadon választhatnak az ének-zene, vizuális kultúra, dráma és tánc, és mozgókép és médiaismeret tárgyakból)
A megkérdezett énektanárok örülnének neki, ha tovább növelnék az énekórák számát. „Heti egy-két órában nem lehet Kodály-módszert csinálni” – mondták többen is. Legtöbbjük szerint viszont elsősorban nem az órák mennyiségével, hanem a minőségével van gond: sok iskolában nincsen rendes énekterem, a vékony falak miatt minden áthallatszik a szomszédba, ahol a kollégák nem tudnak órát tartani. Nincsenek az iskolákban hangszerek, amelyeket a gyerekek kipróbálhatnának.
Mi az a Kodály-módszer?
A hungarikumnak számító zenei nevelési módszert legegyszerűbben Kodály Zoltán szavaival, a „zene mindenkié” szlogennel jellemezhető. A Kodály-módszer több elemből épül fel: a népzene, karéneklés fontosságát hangsúlyozza, a szolmizáció használatával lehetővé teszi a diákoknak, hogy önállóan tudjanak kottát olvasni és dalokat tanulni. Ez a módszer honosította meg a többszintű zenei képzést. A Kodály-koncepció alapját képezi az is, hogy miden gyerek napi szinten találkozzon az énekléssel. A módszert Japántól Brazíliáig tanulmányozzák, kétévente nemzetközi Kodály-konferenciát szerveznek, és világszerte működnek olyan intézetek, amelyek a magyar módszert a saját kultúrájukra alkalmazva, a Kodály-koncepció alapján tanítanak.A heti öt énekóra megtartása viszont komoly akadályokba ütközne a pedagógusok szerint. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint az a probléma, hogy a diákok már a fizikai teljesítőképességük határára érkeztek, és a mindennapos testnevelés mellé szinte lehetetlen lenne még a mindennapos énekórát is bezsúfolni a délelőtti órarendbe: "esetleg délutános foglalkozásként, az egész napos iskolarendszer keretében lehetne megoldani a zenetanulást, hasonlóan, mint az úszásoktatást" - mondta.
„Persze nagyon jó lenne a heti öt énekóra, de honnan lesznek erre a tanárok? Már most is négyszázzal kevesebb zenepedagógus van, mint amennyire szükség lenne” – mondta Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének az elnöke. Tapasztalata szerint a pedagógushiányt általában - szabálytalan módon - úgy pótolják, hogy nem szakos tanár tartja meg az órákat, vagy egyszerűen más, „fontosabb” tantárgyakat tanítanak az ének helyett. Ember Csaba azt várja, hogy a 2014 szeptemberétől induló tanfelügyeleti ellenőrzés segíteni fog, hogy ezek visszaszoruljanak.
Szerinte az lenne a szerencsés, ha nemcsak az énekórák keretében, hanem egyéb szaktárgyak tanulásakor is találkoznának a diákok a zenével: „Tíz-tizenkét évvel ezelőtt volt egy fizikatanár Balassagyarmaton, aki mindig elénekeltetett egy-egy dalt a diákokkal, amikor belefáradtak a számolós példákba. Ezt nyugodtan meg lehetne csinálni most is, persze fokozatosan felépítve. Nem várhatjuk senkitől a gimnázium negyedik osztályában, hogy matekórán örömmel dalra fakadjon, ha előtte három éve nem énekelt semmit.”
Az új kerettanterv előírja, hogy hetedik és nyolcadik osztályban a diákoknak a dzsesszel és a könnyűzenével is meg kell ismerkedniük az énekórák során. A megkérdezett énektanárok egyetértenek azzal, hogy igazodni kell a fiatalok igényeihez is, és a Kodály-módszert is folyamatosan frissíteni, aktualizálni kell. „Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a népdal a zene alapnyelve, nem szabad, hogy ezt az iskolákban teljesen felváltsa a könnyűzene. A fiatalok mindenhol könnyűzenével találkoznak, a plázákban, a kávézókban, a koncerteken. A népdalok, Mozart és a klasszikus zene viszont nem ömlik csak úgy rájuk” – mondta Ruszinkóné Czerman Cecília, a Zenetanárok Társaságának elnöke.
Szerinte a klasszikus zene és a könnyűzene olyan kapcsolatban van egymással, mint a zongora és a szintetizátor. Aki először zongorázni tanult, az utána könnyen lesz jó szintis is, viszont fordítva ez sokkal nehezebb. Hasonlóképp, aki klasszikus zenén nőtt fel, könnyen megérti a könnyűzenét is. Ruszinkóné ezt próbálta megértetni az egyik nyolcadikos osztályával is: „mindig azzal nyaggattak, hogy az Eddát jobban szeretik, mint Mozartot, és ők inkább arról szeretnének beszélni. Meghallgattunk egy lemezt, amiről ők nem tudtak semmit mondani, én viszont megmutattam nekik, hogy valójában milyen egyszerű harmóniákból épülnek fel a dalok. De ez legalább érdekelte őket."
Jámbrik Máriának is van néhány trükkje, amivel megpróbálja megszólítani a kevésbé érdeklődő, mándoki diákokat: „Rendszeresen használom az interaktív táblát, például a YouTube-on szoktam operarészleteket mutatni a diákoknak, mert ez jobban leköti őket, mintha csak magnóról hallgatnák a zenét. A tananyaghoz igyekszem mindig olyan feldolgozásokat is találni, amelyek jobban megfogják a gyerekeket. Amikor Liszt második rapszódiáját tanítottam, akkor például találtam egy fiatal, szerb srácot, aki bőrszerkóban játszotta a darabot, azt nagyon élvezték. Aztán még egy Tom és Jerry-s feldolgozást is találtam hozzá.”
A tanárnő szerint így vannak olyan gyerekek, akiket egyáltalán nem lehet kezelni az énekóra alatt. Egy ötödikes osztályban például inkább színes ceruzákat és kifestőkönyvet vett azoknak, akik nem akartak énekelni, csak hogy ne zavarják az órát. „Ha heti egy órában tanítjuk az éneket, akkor nincs létjogosultsága a Kodály-módszernek. Mi értelme van megtanítani egy olyan gyereket kottát olvasni, akinek még magával az olvasással is problémái vannak? Aki igazán a zenével akar foglalkozni, az elmehet ének-zene tagozatra, vagy zeneiskolába” – mondta Jámbrik.
Az igazi Kodály-koncepció szerinti oktatást a diákok nagyon kis része, mindössze 1,6 százaléka kapja: ők azok, akik emelt szintű ének-zene oktatásban vesznek részt, heti négy énekórával, és heti egy karénekléssel kiegészítve. Ilyen emelt szintű oktatás 102 általános iskolában és 16 gimnáziumban van, összesen közel húszezer gyerek tanul ilyen intézményben. A nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatója, Baloghné Németh Szilvia azt mondja, náluk óriási a túljelentkezés. Tandíjat nem kell fizetni, de a jelentkezők közül kénytelenek egy meghallgatás alapján válogatni: az ovisok közül csak a legjobb hallással és ritmusérzékkel rendelkezők kerülhetnek a zene tagozatos iskolába.
„Magabiztosabbak, kreatívabbak, motiváltabbak a diákok, mint azok, akik nem tanulnak zenét. Az iskolánk az országos kompetenciamérések során is mindig a felső 1-5 százalékban szerepel, leelőzve humán- és matematika tagozatos iskolákat” – mondta Baloghné, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a zenetanulás minden kompetenciát fejleszt, és szinte behozhatatlan előnyt jelent a diákok számára az élet más területein is. Az iskolai közösséget a közös énekkarok, kórusutazások fűzik szorosabbá.
Azok a diákok, akik nem elégszenek meg az iskolai keretek között zajló énekórákkal, alapfokú művészeti iskolákba jelentkezhetnek, hogy hangszeren tanuljanak – a köznyelvben általában ezeket nevezik zeneiskoláknak. Jelenleg 543 művészeti iskolában oktatnak zenét, ezek közül 381-nek a KLIK a fenntartója. A zeneiskolák általában külön épületben helyezkednek el, de azok az általános iskolák és gimnáziumok, amelyekben vannak hangszerekkel felszerelt termek, a délutáni foglalkozások keretében saját intézményükbe is meg tudják hívni a zeneiskolák tanárait. Így a gyerekek délután, helyben tudnak hangszeren tanulni. A nyíregyházi zenetagozatos általános iskola tanulóinak 70 százaléka jelentkezik a délutáni zeneiskolába is. Itt legtöbben már a második hangszerükön tanulnak játszani, mivel furulyát mindenki tanul a délelőtti énekórák alatt, elsőtől harmadik osztályig.
„A 18 év alatti diákoknak félévente 5-20 ezer forint közötti összeget kell befizetniük, a tervek szerint viszont a jövőben egységesíteni akarják a tandíjakat” – mondta Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének az elnöke. A halmozottan hátrányos helyzetűek viszont ingyen tanulhatnak hangszeren játszani, ők alkotják a zeneiskolák tanulógárdájának 20-22 százalékát.
Ruszinkóné Czerman Cecíila, a Zenetanárok Társaságának elnöke szerint többek között azért egyedülálló a magyar hangszeres oktatás, mert szembemegy a Nyugat-Európára jellemző, a tömegoktatás irányába mutató trendekkel: „Tőlünk nyugatra sokszor előfordul, hogy akár 3-4 diák ül a hangszerével az órán. Nálunk viszont még őrzik a régi orosz zeneiskolás hagyományt: egy tanár csak egy diákra koncentrál. Ennek meg is látszik az eredménye, hiszen azok a diákok, akik komolyan veszik a zenélést, rendre jól szerepelnek külföldi felvételi vizsgákon is - szinte bármelyik zenekarban, zenei iskolában szívesen látják a magyarokat.”
