Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Annak érdekében, hogy ne teremtsenek precedenst a Krímben történtek, illetve Orbán Viktor miniszterelnök kijelentése, az ukrán államnak erőt kell mutatnia” – így reagált Orbán Viktor szombati beszédének a határon túli magyarok autonómiájára vonatkozó részére a kijevi kormány miniszterelnök-helyettese, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt tagja, Olekszandr Szics. Szics az Ukrinform hírügynökségnek nyilatkozott. "Ha Ukrajna gyengeséget mutat, a magyarok mellett mások is ki akarnak majd szakítani egy-egy darabot a területéből.”
Nem ő volt az egyetlen, aki ideges lett a magyar kormányfő szavaitól. Kedden Donald Tusk lengyel kormányfő nevezte szerencsétlennek a megfogalmazást, de bekérették a kijevi magyar nagykövetet is. Igaz, Danilo Lubkinszkij ukrán külügyminiszter-helyettes kedden óvatosan nyilatkozott, arról beszélt, hogy szerinte nem sértik Ukrajna szuverenitását Orbán szavai. Hozzátette azonban, hogy meg kell vizsgálniuk, pontosan mi és hogyan hangzott el a beszédben.
Szerhij Szoboljev, a kijevi ideiglenes kormánykoalíció vezető pártjának a Hazának (Batykivscsina) a frakcióvezetője ugyanakkor jelezte, készek akár külügyi jegyzék átadására is, amennyiben a szöveget megvizsgálva kiderül, hogy a miniszterelnöki kijelentésének "betűje és szelleme" megfelel annak, amit a sajtó nyilvánosságra hozott.
Orbán Viktor szombati miniszterelnöki esküjén azt mondta, „a Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is”. Szavait a külügyi bizottság keddi ülésén Martonyi János külügyminiszter is igyekezett helyre tenni.
Kijev nem véletlenül érzékeny. A Janukovics elnök februári elűzése után felállt ideiglenes kijevi kormány eleve nacionalista beállítottságú, négy miniszter egyenesen a radikális Szabadság párt tagja. Az új ukrán vezetés Viktor Janukovics elnök távozása után - az oroszok orra alá borsot törve - kis híján eltörölte a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt. Kijev kisebbségi autonómiával kapcsolatos érzékenységét rendkívül megnövelték a közelmúlt eseményei.
Ukrajnától alig két hónapja szakadt el a lakosságának 5 százalékát kitevő Krím félsziget, és úgy tűnik - legalábbis az ugyancsak vitatott hitelességű múlt heti népszavazás alapján -, hogy nem szeretne az ország része maradni két keleti megyéje Luhanszk és Donyeck sem. A térségben vitathatatlan orosz támogatással lázadozik az oroszajkú lakosság, önrendelkezést és függetlenséget követelve, és hetek óta zajlik a harc a számos várost ellenőrzésük alá vonó szakadárok, illetve az ukrán hadsereg egységei között.
Lengyelország számára rendkívül fontos az ukrán helyzet mielőbbi megnyugtató rendezése, és Ukrajna közelítése az Európai Unióhoz. Varsóban elsősorban földrajzi elhelyezkedésük miatt érzik magukat veszélyben az ukrajnai orosz befolyástól. A független, az EU-val szövetségesi viszonyban álló országot egyfajta ütközőövezetnek tekintik a történelmi gyanakvással nézett, Lengyelország négyszeri felosztásában részes Oroszország irányában. A mai Nyugat-Ukrajna ráadásul valaha Lengyelország része volt, Lemberg (Lviv) a lengyelek számára az, ami a magyaroknak például Kolozsvár, a területen a 2001-es népszámlálási adatok szerint több mint 140 ezer lengyel nemzetiségű ember él.
Lengyelország emellett vezető szerepre törekszik az EU keleti politikájában. Lengyel-svéd kezdeményezésre hívták életre az EU keleti partnerségi programját, amelynek Ukrajna is kulcsfontosságú szereplője. A lengyelek rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy Ukrajna és az unió között létrejöjjön a - mostani ukrajnai helyzet kialakulásában kulcsszerepet játszó - társulási és szabadkereskedelmi megállapodás. A lengyel politikusok előszeretettel közvetítettek az ukrán tüntetők és a kormány között, gyakran feltűntek Kijevben, és jelenleg is igen aktívak azért, hogy elősegítsék a helyzet rendezését, és a május 25-re kiírt választások nyugodt körülmények között történő lebonyolítását, nem véletlen, hogy szerencsétlennek tartják az autonómia emlegetését.
Orbán sokszor felszólalt az autonómia érdekében, ehhez példákat is hozott: Wales, Skócia, Belgium, Dél-Tirol, Korzika, Spanyolország, Svédország. Ezeknek a közös jellemzője a nagyfokú önigazgatás, a több esetben a helyi adóbevételek jelentős részének helyben maradása, a helyi kisebbségek nyelvének, kultúrájának tiszteletben tartása.
Dél-Tirolra máskor is utalt Orbán, de az észak-olasz tartományt rajta kívül is sokan tekintik a modern autonómia-törekvések követendő példájának. Már csak azért is, mert ezt a zömében németek lakta területet is az I. világháborút követő békék keretében csatolták el Ausztriától Olaszországhoz. Ausztria évtizedeken át próbálta elérni a tartomány helyzetének rendezését.
A tartomány státuszáról először 1972-ben egyeztek meg Olaszországgal, de az autonómiához kapcsolható reformok életbe léptetése, a hatalmi jogosítványok átadása csak fokozatosan zajlott, a folyamat egészen 1992-ig tartott. A félmilliós lakosú tartomány kiterjedt önigazgatással rendelkezik, az itt beszedett adók 90 százaléka helyben marad, komoly kisebbségi – nyelvi és kulturális - jogokat biztosítanak mind az itt élő németeknek, olaszoknak és ladinoknak. A tartomány helyzete felett Ausztria is őrködik.
Orbánnak korábban is volt olyan megszólalása a határon túli magyarok autonómiájáról, ami feszültséget keltett. 1998 szeptemberében, a koszovói háború tetőfokán Orbán egy olaszországi látogatásán vetette fel a vajdasági autonómia kérdését. Akkor az MTI korabeli híradása szerint azt mondta Romano Prodi olasz kormányfőnek, hogy Magyarország ugyanolyan - az 1973-as alapokon nyugvó - autonómiát kíván a jugoszláviai Vajdaság számára, mint amilyet Olaszország javasol a koszovói válság megoldására.
Szerb politikusok egy új Bosznia rémképét látták az ötletben, egy vajdasági szerb politikus a hallgatást javasolta Orbánnak, nehogy téves lépésekhez vezessen egy félremagyarázott nyilatkozat. „Tévedés komoly indok nélkül beavatkozni a vajdaságiak életébe. A tartomány nemzetiségi szerkezete igen érzékeny, egy-két téves lépéssel sok mindent el lehet rontani” – intette akkor Orbánt Nenad Csanak vajdasági szociáldemokrata politikus. Orbán akkori és azt követő hónapokban többször is felvetett ötlete főleg Romániában keltett komolyabb hullámokat, miután a szerbiai román kisebbség jogait is emlegette.
Jugoszlávia bukaresti nagykövete például felelőtlenséggel vádolta meg 1999 tavaszán. Szerinte az akkoriban NATO tagjává váló Magyarországot ez nem jogosítja fel arra, hogy a magyar kisebbségek soraiban fellelhető radikális szeparatisták támogatásával etnikai konfliktusokat idézzen elő. Az akkor ellenzékben lévő, későbbi román miniszterelnök, Adrian Nastase pedig egyenesen azzal vádolta meg Orbánt, hogy közös hullarablásra csábítja Romániát. Szerinte miközben autonómiát követel a Vajdaságnak, Romániát a jugoszláviai román közösség helyzetére hivatkozva ámítja Orbán.
A vajdasági felvetéssel kapcsolatos román ellenérvek hasonlóak voltak a mostani lengyel kritikához. A román külügyi szóvivő akkor azt mondta az MTI-nek, hogy a Jugoszláv Föderáció keleti részén élő nemzeti kisebbségek kollektív jogaira vonatkozó politikai kezdeményezések a jelenlegi időszakban a térség stabilitását veszélyeztethetik, és zavart kelthetnek a bonyolult koszovói válság politikai rendezésének folyamatában.
Orbán Romániával Erdély autonómiája miatt is többször került vitába. Az egyik csörte tíz éve volt, az is egy érzékenyebb pillanatban. Románia uniós csatlakozása előtt Orbán arról beszélt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, hogy "ha Románia megtagadja egy közösség autonómia igényét, akkor nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba”.
Orbán ekkor ellenzéki pártvezérként szólalt fel, így nem keltett komoly diplomáciai bonyodalmat, de így is jött kritika a szavaira. "Orbán nacionalizmusa nem felel meg az európai szellemnek" – vágott vissza akkor Vasile Puscas, aki román részről vezette az uniós csatlakozási tárgyalásokat, Adrian Nastase román miniszterelnök pedig nyílt levélben kritizálta Orbán „radikalizmusát, a romániai etnikumok közötti normális és harmonikus viszony tagadását". Nem holmi "tömegmozgalmak" vagy szélsőséges, ultimátumszerű követelések hozhatnak javulást a Magyarország határain kívül élő magyar kisebbségek számára. Ehhez csak a párbeszéd vezethet el - írta akkor Nastase.
