Ez a nagyon szép eredmény, a közel 10 százalék az EP-választásokon valamelyest bennünket is meglepett. Szerintem az egyetlen olyan párt vagyunk ezen az oldalon, amelyik az elmúlt években a főbb elvi kérdésekben sohasem változtatta meg az álláspontját. A másik, hogy mindig úgy gondoltuk, Orbán rendszerével a legélesebben, a legádázabban szembe kell fordulni, nincs kompromisszum. És mindazok, akik így gondolkodnak, a DK-ban találták meg a pártjukat. A DK-nak van vonzereje. Látnak benne erőt, fejlődési lehetőséget, sikeres csapatot.
Ennek én nem örülök. Természetesen rövid távon, hogyha három baloldali párt létezik – az MSZP, az Együtt és mi –, akkor az első szakaszban újrarendeződik a baloldali térfél, és mi tagadás, sokan bennünket választottak azok közül, akik korábban a MSZP-re szavaztak. Azt hiszem, hogy vannak olyan választók, meg vannak olyan párttagok, akik azt mondják, hogy egy sikeres csapatnak akarok a tagja lenni, egy olyan csapatnak, amelyik fejlődni, növekedni fog, és ezt a DK-ban találják meg. De hosszabb távon ez a stratégia már nem jó, mert nem az a kérdés, hogy mi hányszor rendezzük át ezt a nagyjából 26-29 százalékos választói sokaságot, hanem hogy képes lesz-e ez majd bővülni.
Nem, olvasom én magam is azon volt polgármester kollégák nevét, akiket én állítólag felhívtam. Például a hatvanit. Tán két éve hívtam fel utoljára őket, de nem is áll érdekemben, magunk között szólva. Itt volt nálam Kazincbarcika polgármestere, eszembe nem jutott volna azt mondani neki, hogy „Péter, támogatunk, de annak az a feltétele, hogyha hozzánk jössz”, mert nem ez a fontos. Mindenki találja meg a maga pártját, így van ez rendjén.
A rendszer filozófiája és konkrét intézkedései ellen. Olyat nem látott még a világ, hogy közel két hónap kellett az új kormány megalakulásához, de olyan aktív volt a miniszterelnök az ország elfoglalásában ügyvezető kormányfőként, amivel mindenkit meglepett, bennünket is. Eszébe jut, hogy évközben adót emel. Nem szoktunk év közben adót emelni, ha nincs válság. Ő adót emel, reklámadót emel. Nekiindul az utolsó nagy civilszerveződésnek, a Norvég Alapból a magyar civileknek pénzt osztó egyik alapítványnak. Tárgyalást ígér különböző civilszervezeteknek a megszállási emlékműről, tárgyalás helyett pedig a választások után két nappal suttyomban elkezdi építeni. Igazi, agresszív, elfogadhatatlan politika ez. Miért kellene azt csinálnunk, hogy szó nélkül tűrjük, többek között azt is, hogy elveszi a budapestiek választási jogát a fővárosi önkormányzat megválasztására? Ellopják Budapestet, mi meg csendben nézzük, és figyeljük?
Ami a négy képviselőre vonatkozik, abban önnek igaza van. Mi korábban is viszonylag aktívak voltunk, szerintem ma a baloldalon a legakcióképesebb párt a Demokratikus Koalíció. Éhségsztrájkoltunk a választási regisztráció ellen, élőláncot fontunk a Parlament köré, vagy a Szabadság hídon tartottunk tüntetést a tavalyi politikai évkezdetkor, ősszel. Igen, aktívak leszünk az utcán is, hozzáteszem, hogy ne legyen félreértés, a demokratikus parlamentarizmusban a politizálás fő terepe a parlament, de a 199 képviselőből a négy, frakcióval nem rendelkező képviselővel nem fogjuk megváltani a világot. Megyek vidékre, Pécsre, Debrecenbe, Szegedre, aztán Miskolcra, és dolgozunk azon, hogy nemcsak július 12-én, hanem azt követően a szeptemberi évkezdetkor hogyan teremtünk új találkozási lehetőséget a választókkal, hogyan teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy elmondják a véleményüket.
Hajaj, de hát nem mondhatom meg magának, idő előtt lenne.
Abszolút, abszolút! Pokoli sok feszültség van. Városok, települések százain már nincsen szemétszállítás. Hét megyében nincsen kéményseprés. Azt mondják nekem pedagógusok, hogy most már egészen biztosan nem lesz szeptemberre tankönyv az iskolákban, legalábbis nem elegendő. Itt állunk egy száz-százötvenmilliárdos megszorítás előtt, azt valahonnan el kell venni.
Olvasok. Ezt tanácsolom mindenkinek. A költségvetésért felelős intézet talán egy hete tette közzé a legutolsó elemzését, ebben szerepelnek ezek a számok, és bajban vagyunk, mert hogyha nyáron kell róla dönteni, akkor körülbelül szeptembertől lehet bevezetni. Egy szeptembertől év végéig tartó száz-százötvenmilliárd, az éves kihatásában 300-450 milliárdot jelent, az már cudarul kemény dolog, és nem sok helyről lehet elvenni. Az egészségügyben hónapokat kell várni egy egyszerű laborvizsgálatra, onnan pénzt elvenni nem lehet. Megint maradnak a legérzékenyebb területek, elsősorban az oktatás, ami ezer átokkal már meg van átkozva így is, vagy maradnak a legnehezebb sorban élők, közmunkások, minimálbéren tengődők.
Önnek igaza van ebben, csak tudja, a politikai siker az nagyon sokszor nem találkozik a történelmi igazsággal. 2006-ban mi sikeresek voltunk politikailag? Igen. De nem volt igazunk. 2010-ben meg szerintem fordított volt a helyzet, annak a politikának, amit mi csináltunk, volt történelmi igazsága a lényeget illetően, csak politikailag nem volt sikeres. Némi kormányzati tapasztalattal és sokévnyi - talán - bölcsességgel a hátam mögött óvnám a győzőket, attól, hogy azt higgyék, a győzelem mindig kitart. Aki egyszer győz, az később veszíteni fog, így van ez demokráciában, így van ez a magyar önkény körülményei között is.
Ahol lehet, ott igen, de ez egy nagyon bonyolult választási rendszer. Ha mi Tarlós Istvánnal szemben a siker esélyével kívánunk főpolgármester jelöltet állítani, akkor ott össze kell fogni. A megyei közgyűlésekben például, ahol tiszta listás választás van, ott mindenki elindulhat külön-külön. Nem is lehet majd éppen ezért olyan könnyen összehasonlítani az önkormányzati választás eredményét mondjuk az EP-választás vagy a nemzeti parlamenti választás eredményével.
Ezeket a megállapodásokat nem elsősorban az országos vezetők kötik meg. Kazincbarcikán, Pécsen, Szegeden ezek a tárgyalások már informálisan zajlanak. Beszélgetnek az Együtt–PM-es, a DK-s, az MSZP-s politikusok, vezetők, hogy mi a legjobb megoldás; erről mi tudunk. A mi alapszabályunk szerint egyébként majd végül nekünk kell ezeket jóváhagyni. Én most azt gondolom, azt feltételezem, hogy a települések zömében – 148 tízezer főnél nagyobb település van – a következő 3-4 hétben meg fog születni a megállapodás.
Az országgyűlési választáson, azt hiszem, túlságosan nagyvonalúak voltunk. Hétszer annyi képviselője van a szocialista pártnak a parlamentben, mint nekünk. Nincs ekkora támogatásbeli különbség. Most nagyjából három egyforma párt van a parlamentben, szerintem legyen ez a hüvelykujjszabály, de persze nem kell ezt centire kimérni, mert a lényeg az, hogy kinek vannak jobb jelöltjei. Hogyha azt mondják nekünk az Együtt–PM-esek vagy a szocialisták, hogy nézzétek, lehet, hogy nektek járna még egy hely, de akit ti javasoltok, annál jobb a mi jelöltünk, akkor én nem fogok ahhoz ragaszkodni, hogy a mi kevésbé esélyes jelöltünk induljon. És fordítva is ezt javaslom, mert kár lenne ilyen buta, szimpla hatalmi logikán elveszíteni képvelői helyeket, mert a legfontosabb kérdés nem az, hogy DK-s vagy Együtt–PM-es, hanem az, hogy a demokratikus ellenzéki pártok a legjobban szerepeljenek.
Van.
Megmondom, csak nem most. Kell még erről egy keveset egyeztetni, de szerintem a következő hetekben bejelentjük a közös döntést.
Közös centrista, demokrata jelölt lesz. Budapesten nem csak bal- és jobboldaliak élnek, hanem olyanok is, akik mérsékelt konzervatívnak tartják magukat, olyanok is, akik azt mondják, hogy „én csak jól akarok élni, és szeretnék ennél egy emberibb arcú várost kevesebb konfliktussal, több egymásra figyeléssel”. Olyan jelöltünk van, vagy olyan jelöltjeink vannak, nekem legalább biztosan van egy, aki erre képes lesz, és esélyes kihívója lesz Tarlós Istvánnak.
Ő egy civil jelölt. Ahhoz, hogy sokan lássák benne egy méltányos, de mégis erős városvezető lehetőségét, a baloldal jobban teszi, ha nem pártpolitikust állít szembe a mai főpolgármesterrel, hanem olyan valakit, akiben a pártpolitikától megcsömörlöttek, a pártpolitika iránt nem érdeklődők is jó vezetőt láthatnak.
Ha tiszta pártlistás választási rendszer lenne Magyarországon, mint Hollandiában, akkor külön kellene indulni, mint az EP-választásokon. Ha marad a jelenlegi, többségi rendszer, ami az első két helyezettet preferálja, az összes többit pedig bünteti, ott nyilván nagyon erős az összefogás kényszere. Nem azért, mert mindenáron egymás tenyeréből szeretnénk enni, hanem mert ezt kényszeríti ki a Fidesz által elfogadott választási rendszer. Így akkor nem kell finnyáskodni, hanem meg kell próbálni együttműködni.
Nem. Nem hiszem, ez egy szerintem hosszú, szerves folyamat lesz, nagyon különböző megoldásokkal. Mondok önnek hármat. A legegyszerűbb dolog, hogy mindenki teszi a dolgát, és 2017 környékén születik meg egy választási koalíció kifejezetten csak a választásokra. Kettő: azt mondjuk, hogy nem, ennél több kell, érdemes ennek a három pártnak egy állandó együttműködést teremteni, az együttélésnek intézményeket létrehozni, meghatározni, hogy kinek mi a szerepe ebben a szövetségben. Hol egyeznek a politikáink, és hol vannak külön. És lehet egy nagyon hosszú távú álom, nem tudom, hogy reális-e, vagy sem, amikor úgy döntenek egyszer majd a választók, a tagság meg a vezetők, hogy a három párt és esetleg még valakik hozzanak létre valami nagy demokratikus egységpártot. Ennek ma még a nyomát nem látom, de logikusan ez egyszer felvethető lesz, ha eljutunk odáig.
Ideálisnak azt, hogy semmilyen mesterséges kényszert ne vigyünk a dologba. Nem kell megerőszakolni sem a választókat, sem a párttagokat, sem a vezetést. Ha ennek az igénye tömegesen felmerül, ennek megérnek a feltételei, akkor érdemesebb egy szorosabb együttműködést kialakítani. Ilyen szoros együttműködésben lényegében párunióban működik a Fidesz és a KDNP. A KDNP nem mérhető párt ma Magyarországon, mégis stabil szereplője annak a pártszövetségnek, és viszonylag konfliktusmentesen együttműködnek, miközben van politikai különbség abortuszügyben, üzletek vasárnapi nyitva tartása ügyében, de van hozzá kellő politikai kultúra, tehetség, hogy mégis együtt maradjanak.
Nem ön az egyetlen, aki ezt mondja. Mert azt gondolják talán sokan a politikusokról, hogy mindenki végtelenül önző. Én szeretnék a Demokratikus Koalícióból ennél sikeresebb pártot csinálni, bennem van ambíció, de ha nagyot álmodom a Demokratikus Koalícióról, akkor sem mernék önnek nagyobb számot mondani, mint hogy a mostani 10 százalékhoz képest 2018-ra lesz 15-20 százalékunk. Hát mire elég az? Ennél több demokrata van az országban, több baloldali, és vannak, akik engem nem kedvelnek, miközben demokraták és baloldaliak vagy szabadelvűek. Tehát ma szerintem az a helyes stratégia, hogy engedjük, hogy mindenki megtalálja a maga szerepét, háromszor 15, az már negyvenöt. Azzal már le lehetne váltani a mai kormányt. Azaz, ha lehet, mindenki bővüljön, ne csak osztozzunk egymással, hanem tágítsuk a határokat. Három sikeres párt együttműködésben alkalmas kihívó. Egyikünk, csak külön, azt hiszem, a mai tudásunk szerint, nagyobb valószínűséggel vereséget szenvedne. Én meg nem a vereségnek akarok részese lenni, hanem a győzelemnek.
Nem hiszem. Mai tudásom szerint nem hiszem.
Maga hitetlen. Nagyon sokat változott a rólam kialakult kép az elmúlt időszakban. Érzékelem, hogy jönnek új emberek, akik korábban akár a mi riválisaink voltak. Ara-Kovács Attila, akinek SZDSZ-es múltja van, Kerék-Bárczy Szabolcs, akinek MDF-es múltja van, Kakukk György, aki korábban inkább a Fidesz környékén politizált, a 2000-es évek elején, azért változik ez a kép. De én ma azt gondolom, hogy annak van realitása, hogy ha létrejön egy szorosabb együttműködés, akkor nagyobb valószínűséggel nem valamelyikünk fogja ezt személyében megtestesíteni, megjeleníteni, hanem megtaláljuk ehhez majd a legjobb negyediket.
Ez az ágaskodik, ez jól bejött, ezt megjegyezték. Még nem ágaskodik. Arról beszéltem, hogy olyan pokoli nehéz megmondani, hogy mit hoz a magánéletünk, a politikai életünk. Nem tudom, hogy mi lesz egy-két év múlva velem. Azt is mondhatom önnek, ha nem értük volna el az 5 százalékot most, akkor én minden bizonnyal befejeztem volna a politikai pályafutásomat. Ezt elmondtam a politikustársaimnak, elmondtam a családomnak. Azaz, a mi sorsunk, leginkább a sikerünk kezében van. Ha sikeresek vagyunk, akkor előre megyünk, ha nem, akkor nem.Várjuk ki azt a 18-at, nincsen már túl messze.
Nem Őszöd dönti el 18-at. Nem az a kitűnő beszéd, amelynek a bázisán, szellemi bázisán, politikai bázisán továbbra is állunk. Az, hogy ma azt mondhatom, hogy ma ez egy ilyen nagyon egyenes, karakán párt, részben annak az örökségnek a továbbvitelét jelenti, és itt nem a káromkodásra kell gondolni, az ember, ha szenvedélyes, akkor tud cifrákat mondani. A mögött van egy nagyon másfajta politikusi vízió, ne udvaroljunk a választóknak, ne vezessük őket félre, legyünk egyenesek, karakának, és ne azért legyünk politikusok, mert autófényezők nem tudunk lenni, mondtam. Ma is ezt gondolom, e tekintetben honorálják a választók ezt a magatartást, remélem, egyre többen.