Árnyék nincsen, van helyette egy hatalmas parkoló a komáromi ipari park Microsoft által uralt területén, meg egy ideges biztonsági főnök. Hétfő délelőtt, 35 fok, legalábbis az autónk hőmérője szerint. Alig, hogy megállunk a cég parkolójában, megáll mellettünk egy kocsi, abból száll ki a hegyomlásnyi ember, aki a státuszok igazolása után kedélyesen körbemutat: „Tessenek bátran fotózni, de a gyárba nem mehetnek be. Tudják, ipari titkok. Egyébként az éjjel elloptak egy nyerges vontatót, kicsit feszültek vagyunk.”
Mi is, hiszen a körülbelül húszezres lélekszámú városban a múlt csütörtökön jelentették be, hogy bezárják az 1600 embert foglalkoztató Nokia-gyárat.
Sem a vontatók, sem a céges titkok nem érdekelnek bennünket (bár erre a kijelentésünkre nem vennénk mérget), de van néhány óránk műszakváltásig, ezért visszaautózunk a belvárosba. Szinte minden utca üres, a polgármesteri hivatal előtti téren néhány munkás dolgozik.
„Persze, hogy hallottunk, mindenki hallott róla. Megmondom a frankót, minket ez nem érdekel. Eddig szép ipari adót fizetett a Nokia, remélem, a pénzből azért még a mi utcánkat is leaszfaltozzák” - mondja az egyik szakember. A társa munkavédelmi nadrágjának kantárjába kapaszkodva folytatja: „nagy lesz itt a baj, nagy” - mondja, bár azt nem indokolja meg, hogy kijelentése mennyiben vonatkozik a telefonos cégnél dolgozókra.
Van még időnk a műszakváltásig, a Hargita Borozó törzsközönségét próbáljuk szóra bírni. Szódát kérünk, a hőségre való tekintettel hetven forintot költünk el - borravaló nélkül - ketten. A vendégkör csupa nyugdíjas, őket sem érdekli a téma. Nem lepődtek meg a gyárbezáráson, úgy vélik, lehetett számítani rá. Az egyik öreg szerint nincsen a városban elég munkahely a sok „szlovák” munkavállaló miatt (az elbocsátott 1600 emberből 650-680 Szlovákiából jár át dolgozni).
Lassan múlik az idő, a kocsi hőmérője 37 fokot mutat, a bezárásra ítélt gyárnál - szerintünk - soha nem tapasztalt lomhasággal közeleg a 14 óra, a műszakváltás ideje. Sokáig nem történik semmi, azután lassan bearaszol a parkolóba egy szlovák rendszámú autó, 1-2 taxi, megérkezik egy busz, majd a nyomában még vagy tíz.
13 óra 45 perc, a műszak negyed óra múlva kezdődik, egy cigarettára még van idő. Főként asszonyok szállnak ki a buszokból. Szlovákiából érkezik magyar meggy a komáromi illetőségű kollégának, nyíregyházi származású albérlő gyújt ukrán cigarettára esztergomi bedolgozóval. Senki nem tud semmi biztosat a cég jövőjéről.
Fiatal nőkkel beszélgetünk, van, aki tíz, más hat, vagy éppen három éve dolgozik a cégnél, senki nem vállalja a nevét. Úgy tudják, három turnusban bocsátják el őket, de hogy pontosan mikor, arról fogalmuk sincs. Múlt csütörtökön, július 17-én tudták meg, hogy menniük kell, volt, aki SMS-ben értesült a hírről, más e-mailt kapott, akadt olyan is, aki a Facebookon olvasott a gyár bezárásáról.
Nem számítottak erre a fejleményre, a Microsoft három hónapja vette át a gyárat, akkor nagy ünnepség volt, „Az első nap” miatt a cég extra jutalmakat osztott, volt tombola, ünnepség és remény. „Most meg semmi nincs, csak a döbbenet - mondja egy harminc év körüli asszony -, senki nem tud semmit, csak azt, hogy valamikor a jövő héten tárgyalások kezdődnek a jövőnkről.”
„Jó volt itt a légkör” - veszi át a szót egy, a nyugdíjhoz közel álló nő, aki sok társához hasonlóan nem tudja, mi lesz a sorsa. „A főnökök jó fejek voltak - hadarja lendületesen -, mi folyamatosan képeztük magunkat, a legendás időkben, 2008 környékén, éjjel-nappal dolgoztunk, azután lassan megkopott a tempó. Mostanában már heti 2-3 pihenőnapunk is van” - teszi hozzá.
Az érkezők között találkozunk egy harminc év körüli fiatalemberrel, aki néhány társával együtt nem a Microsoft, hanem az átellenben lévő Foxconn gyártelepe felé siet. Ő is megtartotta magának a nevét, csak annyit mondott, hogy Romániából érkezett az 1999-es gyáralapítás után a Nokiához. Munkát kapott Komáromban, szerelmes lett egy, az északi határon túli magyar lányba, el is vette feleségül, van egy szép lányuk. Ma erdélyi magyarként Szlovákiából jár át Magyarországra dolgozni.
Néhány perc van 14 óráig, mindenki siet, kezdődik a délutáni műszak. Pár perc múlva a reggeli beosztású dolgozók érkeznek munkájuk végeztével a járművekhez, nekik sincsen sok idejük, a buszok 14.25-kor indulnak vissza. Újabb cigarettaszünet, a sok nő között néhány férfiszigetet is találni. A frissen érkezettekhez hasonlóan az újonnan távozók sem akarnak nevüket vállalva nyilatkozni. Cigarettára gyújtanak, azután egyikük két slukk között lassan beszélni kezd: „Persze, van munkalehetőség a térségben, de nem annyi, mint amennyien vagyunk. Nem tudjuk, mi lesz - teszi hozzá -, itt jó dolgunk volt, a fizetés körülbelül 10-15 százalékkal volt több, mint más munkahelyeken. Egyébként meg nem tudjuk, mi vár ránk” - zárja a beszélgetést, majd felszáll az egyik buszra, amelyek ugyanolyan katonás sorrendben távoznak, ahogyan érkeztek.
Még délelőtt, a műszakváltás előtt sikerül beszélnünk László Zoltánnal, a helyi Vasas szakszervezet alapszervezetének vezetőjével, az üzemi tanács elnökével. Ő is úgy fogalmazott, döbbenetes volt a bezárás híre, annak ellenére, hogy mindenki érezte, úgy nem mehetnek tovább a dolgok, ahogyan a korábbi években. Kevés volt a munka, sejtették, hogy változások készülnek.
Korábban Komáromban óriási volumenben folyt a termelés, folyamatos műszakban, heti hét napon át hatalmas mennyiségeket gyártottak, az utóbbi időben viszont ez jelentősen lecsökkent – emlékeztetett László Zoltán.
A komáromi Nokia-gyárban 1999-ben kezdődött a gyártás, és 2007-2009 volt a legtermelékenyebb időszak: folyamatos műszak 2011-ig volt a gyárban. A hőskorban több mint 10 ezer embert alkalmaztak. Múlt csütörtökig nem lehetett tudni, hogy teljes kapubezárás vár a cégre – emlékeztetett László Zoltán. Rámutatott, a gyárnak jelenleg 1600 aktív munkavállalója van, 300 körüli az inaktívak (például kismamák) száma, de vannak olyanok is, akik nem a Microsoft közvetlen alkalmazásában állnak (például a biztonsági szolgálat munkatársai, a buszsofőrök, az étkezde dolgozói). Szlovákiából körülbelül 650-680-an járnak át dolgozni – tette hozzá László Zoltán.
Mint mondta, nemcsak Komáromnak, hanem az egész kistérségnek is nagy érvágás ennyi dolgozót elveszíteni, hiszen sokan nem Komáromból, vagy a felvidéki falvakból, hanem a Komáromhoz közeli településekről járnak be dolgozni. Ez is egy nagy csapás - emlékeztetett -, de ami még ennél is nagyobb, az a milliárdos nagyságrendű iparűzési adó, ami a cég bezárásával kiesik Komárom költségvetéséből.
Egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy meddig kell dolgozniuk az alkalmazottaknak, ez sok dologtól, például a megrendelések számától függ, vagy éppen attól, mit tud átvenni a cég távol-keleti részlege. Szeptemberben indulnak el az elbocsátások, novemberig fejeződik be a gyár teljes bezárása. Jövő hétfőn (július 28-án) kezdődnek meg a tárgyalások a leszerelés részleteiről.
„Ki lehet mondani, hogy ez a gyár kivérzett?” - kérdezem. „Ez egy rendkívül jó egység, ami nagyon sok mindenre képes a mai napig, amelyet a Microsoft vezetői is elismertek” - válaszolja László Zoltán. „Az a fajta rugalmasság, pontosság, elkötelezettség, ami itt van, nem minden sarkon terem.”
„A gyár 1999 óta működik, onnantól fogva a Nokiánál folyamatosan voltak gyárbezárások, leépítések, de mi mindent túléltünk 2012-ig. Mellettünk bezártak brit, dán, finn egységeket, Németországban, Romániában voltak leépítések, mi mindegyiket átvészeltük, nálunk addig még leépítés sem volt” - emlékeztetett a szakszervezeti elöljáró.
László Zoltán a pillanatnyilag fellelhető munkalehetőségekről annyit mondott, úgy tudja, az ipari parkba a következő néhány hónapban érkezik néhány cég. Köztük az Apple iPhone-jaihoz termékeket gyártó Foxconn leányvállalata, a PCE Paragon Solution Kft., ami már rendelkezik termelőegységgel Székesfehérváron, és van gyártóegysége a komáromi Nokia-gyár közelében is. Ezenkívül van megállapodásuk egy autóipari céggel is, amellyel néhány hónapon belül szerződéseket is kötnek - mondta László Zoltán, Komárom polgármesterére, Molnár Attilára hivatkozva. Hozzátette, mostanáig 19 helyről érkezett visszajelzés az új munkahelyek ügyében, Oroszlánytól Sopronig.
A döntés véglegesnek tűnik, a világviszonylatban leépítendő 18 ezerből 12 ezren olyan dolgozók, akik a Nokiától kerültek át a Microsofthoz. László Zoltán azt gondolja, a döntés nem a mobiltelefonokról, hanem az operációs rendszerekről szól. Merthogy a Microsofté szemlátomást nem sikeres.
Kérdéseinkkel megkerestük a komáromi polgármestert, Molnár Attilát is. Radics Gábor, a polgármesteri hivatal sajtófőnöke válaszolt: az érdemi tárgyalások megkezdéséig nem kívánnak nyilatkozni.