Bácskai János, Ferencváros fideszes polgármestere a helyszínen tartott pénteki sajtótájékoztatón elmondta, a Ferencváros külső részén elhelyezkedő épületegyüttesben több mint háromszáz család élte "elég sanyarú életét".
Az utolsó épület 89 lakásában összesen 36 család lakott. Cserelakást 16 család kért és kapott a IX. kerületben. Ők sokkal jobb körülmények közé, komfortos lakásokba kerültek. Cserelakás kiválasztása közös megegyezésen alapult. A többi család pénzbeli térítést kért - közölte a kerület polgármestere hozzátéve, hogy ez 5-6, illetve a nagyobb lakásoknál 8-9 millió forintos pénzbeli térítést jelentett.
Elmondta, a telepen lévő jellemzően komfort nélküli lakások némelyikében csak egy-két ember lakott, de volt olyan is, amelyben nyolc-tíz tagú család élt.
Bácskai János szólt arról, ellenzékből sikerült meggyőzniük az akkori városvezetést, hogy a szegregáció elleni küzdelemnek egyetlen egy formája valósulhat meg a telepen, az pedig annak a felszámolása. Az első épületet 2009-ben, a másodikat 2013-ban bontották le. Az utolsó épületet lebontása az ősszel befejeződik - közölte. A telepfelszámolással megszűnik a szegregáció, valamint a gócpont felszámolásával eltűnik az ott kialakult "bűntanya".Bácskai János közölte, a környék ipari zóna, és azt várják, hogy területen folytatódik a cégek betelepülése. A terület megvételére már konkrét érdeklődő is van, értékesítésére pályázatot írnak ki - jegyezte meg.
A Dzsumbuj első házában (Illatos út 5/A) lakók kiköltöztetése már 2005-ben megkezdődött, ám csak négy évvel később bontották le az épületet. A telep 306 lakásának kiürítésére a Ferencvárosi Önkormányzat mintegy 800 millió forintot fordított, míg a három négyemeletes ikerépület bontási költsége megközelíti a 150 milliót. A kerület mindezt saját forrásból hajtotta végre. A jogszerű bérlőkkel tárgyalásokat folytattak és az egyeztetések után 69 család a pénzbeli térítést választotta, míg 113-an cserelakásra tartottak igényt - írták.
Emlékeztettek arra, hogy az Illatos út három ikerépületét a IX. kerület nyomortelepeinek megszüntetésére hozta létre 1937-ben az akkori közigazgatás. Kialakításkor a négygyermekes, munkahellyel rendelkező családoknak utalták ki a 28 négyzetméteres szükséglakásokat. A lakók a folyosókon található fürdőhelyiségeket, mosókonyhákat és wc-ket közösen használták. A házak "a 21. században sem voltak élhetőbbek, komfortosabbak mint megépítésükkor" - áll a sajtóanyagban. Mint írták, ugyan az 1980-as évek végére a Dzsumbuj lakásainak a fele megüresedett, ám még ebben az időben megindult egy erős betelepedési folyamat, amit - mint fogalmaztak - "a húsz évig regnáló, előző polgármester nem volt képes megakadályozni".
A betelepülők vidéki, elszegényedett, "főként roma családok" voltak, akik a jobb élet reményében költöztek önkényes lakásfoglalóként az elhagyott lakásokba. "A szegregáció, a szinte élhetetlen környezet és a munkanélküliség magas aránya miatt azonban a Dzsumbuj a bűnözés, az alkoholizmus és a drogfogyasztás ferencvárosi melegágyává vált, amelyet nemhogy éjszaka, de fényes nappal is tanácsosabb volt elkerülni" - áll a dokumentumban.