Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A főpolgármester- és a kerületvezetők megválasztása mellett a legnagyobb figyelem a megyei jogú városok eredményeit követi. Jelenleg 23 megyei jogú város van Magyarországon, a legfiatalabb Érd, amely 2006-ban nyerte el ezt a rangot. Ezen települések abból a szempontból számítanak egyedinek, hogy lakóik nem voksolnak megyei listákra. A városokban csak egyéni önkormányzati körzetek vannak, azoknak a nyerteseiből és a vesztesek kompenzációs listáira leadott szavazataiból áll össze a helyi közgyűlés. A polgármestereket 1994 óta közvetlenül választják, korábban a képviselő-testület döntött róluk.
Az 1990-es parlamenti választáson még az MDF örülhetett, a gyors kiábrándulást követően azonban a megyei jogú településeken az ősz elsöprő ellenzéki diadalt hozott. A kormányzópárt csupán Kaposváron tudta megszerezni a városvezetői posztot, a szabad demokraták 15 helyen győztek, a Fidesz két helyen, míg három településen független jelölt lett a polgármester.
Négy évvel később a tavaszi országgyűlési választás az MSZP elsöprő győzelmét hozta, éppen ezért a legnagyobb kormánypárt a helyhatósági megmérettetésen is hasonló eredményben reménykedett. Ezzel szemben csupán öt megyei jogú városban tudott győzni az MSZP, míg a helyben jól ismert SZDSZ-es politikusok nyolc településen végeztek az élen. A politikai inga visszalendülését mutatta, hogy a jobbközép ellenzék hat nagyváros vezetését is elnyerte, amivel a szocialistákat is maguk mögé utasították.
1998-ban is az aktuális ellenzék szerepelt jobban a megyei jogú városokban. A tavasszal győztes Fidesz csupán kilenc megyei jogú városban tudott győzni. Míg az MSZP és az SZDSZ 11-ben. Két településen független polgármestert választottak.
Az 1990-es évek általános trendjével – az önkormányzati választáson mindig az ellenzék diadalmaskodott a megyei jogú városok többségében – 2002-ben a kormánypártok arattak. Az MSZP 13, az SZDSZ három, míg a Fidesz csak öt megyei jogú városban tudott győzni. Az akkori kormánypártok fölényét jól mutatja, hogy több városban is hatvan százalék fölötti támogatottsággal szerezték meg a polgármesteri helyet, de Nyíregyházán például több mint 73 százalékos szavazataránnyal.
Nyolc évvel ezelőtt ismételten az akkori ellenzék diadalmaskodott a megyei jogú városokban. A Fidesz–KDNP 15, míg az MSZP csak hét településen tudta megszerezni a polgármesteri címet. 2010-ben csaknem teljes volt a kormánypárti diadal, egyedül Szegeden tudott a szocialista Botka László a helyén maradni.
A korábbi tarolás miatt, ha csak a számokat nézzük, a kormánypártok vannak a nehezebb helyzetben. Abban az esetben, ha az ellenzék, akár eggyel vagy kettővel, növeli a polgármesteri helyei számát, az a 2010-es eredményhez képest kormánypárti visszaesést mutatna. A pontosabb elemzés kapcsán azt érdemes megnézni, hogy mely városok tekinthetők egyértelműen jobboldalinak, billegőnek és baloldalinak az elmúlt 24 év választásai szempontjából, és annak fényében értékelni a mostani esélyeket.
Debrecen, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét és Zalaegerszeg egyértelműen jobboldali városnak számítanak. Itt még a 2002-es totális MSZP-győzelem idején is fideszes politikust választottak polgármesternek. Ha ezek közül a megyei jogú települések közül a baloldal akár egyet is megszerezne, az a mostani erőviszonyok mellett egyértelműen a csoda kategóriájába tartozna.
Billegőnek tekinthető Békéscsaba, Eger, Érd, Győr, Miskolc, Nagykanizsa, Sopron, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém. Ezeken a településeken volt már hosszabb ideig baloldali, de jobboldali polgármester is. Az országos közhangulatot ezekben a városokban lehet a legjobban lemérni. Ha hihetünk a mostani felméréseknek, akkor most kormánypárti siker várható a fönti településeken.
A baloldali ellenzék egyértelmű célként tűzte ki, és erről Tóbiás József, az MSZP elnöke is nyilatkozott, hogy Békéscsabán, Miskolcon, Szombathelyen és Tatabányán nyerjenek, mert ott nagyon jó esélyük van a győzelemre. A Borsod megyei székhelyen hármas versenyfutás van a baloldali, a kormánypárti és a jobbikos jelölt között, könnyen lehet, hogy csak pár száz szavazat fog majd dönteni. Szombathelyen a Fideszt belső ellentétek gyengítik, míg Békéscsabán és Tatabányán tavasszal nagyon szoros eredmény született. Ennek alapján nem tűnik lehetetlennek a baloldali siker, de kérdés, hogy milyen hatást gyakorolnak majd a helyi politikára a budapesti történések.
A mögöttünk hagyott évtizedek alapján egyértelműen baloldalinak számít Dunaújváros, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján és Szeged. Ezeken a településeken 1990 óta csupán négy vagy nyolc évig volt jobboldali vezetés. Salgótarjánban 2006-ban csak azért tudott nyerni a fideszes polgármesterjelölt, mert a város korábbi első embere függetlenként indult a szocialista aspiránssal szemben. A felsorolt városok közül a baloldalnak nagyon jók az esélyei Dunaújvárosban, Salgótarjánban és Szegeden.
Pécsett képviselői szinten egymás ellen indulnak a baloldali pártok, ráadásul heten próbálják elnyerni a városvezetői tisztséget, ami szintén a kormánypártoknak kedvez. Nyíregyházán erős a Jobbik, így az ő szereplésükön is múlik, hogyan szerepel majd a Fidesz és a baloldali összefogás. Dunaújvárosban pedig a PM állított önálló polgármesterjelöltet az MSZP, az Együtt és a DK aspiránsával szemben.
A felmérések, az országgyűlési listás eredmény és a korábbi választói magatartások alapján egyáltalán nem tűnik irreálisnak, hogy a baloldali ellenzék 6-8 megyei jogú városban diadalmaskodjon, ez számukra óriási előrelépés lenne a négy évvel ezelőtti eredményhez képest. Egyelőre azonban nem látni olyan erős kormányt büntető szándékot, mint 1990 vagy 2006 őszén, így a reális inkább három-öt megyei jogú város elhódítása lehet a baloldal részéről, feltéve hogy sikerül mozgósítaniuk tavaszi híveiknek a jelentős részét.
Mérlegen az eddigi választások
Az Origo választástörténeti elemzésének első részében a főpolgármester-választásokkal és a várható esélyekkel foglalkozott. Azóta Falus Ferenc visszalépett Bokros Lajos javára, de komoly győzelmi esélyei Bokrosnak sincsenek. Cikksorozatunk második részében a megyei közgyűlések várható erőviszonyait vettük górcső alá.
