Egy kicsit feszültek voltunk a fotós kollégával, amikor kiderült, hogy bejárhatjuk a rendőrség XIII. kerületi központi épületét, tudományos nevén a Rendőrségi Igazgatási Központot. Felesleges volt úgy megilletődni, sétánk végén még egy igazi dandártábornokot is megérinthettünk.
Van annak valami bája, ha egy dandártábornok kísérgeti az ember. Meichl Géza mutatta meg nekünk a Finta József tervei alapján készült palotát. Mielőtt elindultunk volna a nagyobbnál nagyobb titkok nyomába, elmesélte, hogy évekkel ezelőtt a rendőrség irodistái számtalan budapesti épületben dolgoztak. Nagyon sok pénzt kértek a bérleményekért és közel sem volt hatékonynak nevezhető a munka. Mikor ezt megunták, valaki kitalálta, hogy a sok kis épületet „cseréljék el” egy komolyabb irodaházra. Így született a Teve utcai rendőrpalota, ahol most a budapesti, az országos és a Pest megyei rendőr-főkapitányság lakik. Akkoriban ez volt a legmodernebb irodaház a fővárosban – mondta a dandártábornok. Nézzünk szét, induljunk!
A mínusz egyediken az épület egyik szíve található. A gépészet nem túl izgalmas, de a lőtér annál inkább. Az azért látszik, hogy nem sima lőtéren vagyunk, mert itt nem a megszokott kör alakú céltáblákat használják, hanem ember formájú lapra lőnek. Tábornokunk az egyik alak fülét kaszálta el a múltkor, de átment a vizsgán. Sebaj, vezetőnk viszonylag keveset dolgozik már terepen. Nekünk viszont meg kellett szokni, a sok vigyázzállást és tisztelgést. A tábornoknak ez jár, így most nekünk is, akiket kísér.
A lőtér után irány a kissé unalmasnak gondolt kazánház. Tóth Gábor gépészmérnök szemmel láthatóan imádja a szakmáját. Gázmotorról beszélni így embert még nem hallottam. A házat három gázmotor és két gázkazán látja el hőenergiával, ezek termelik a meleg vizet is. Tóth Gábor a lelkünkre köti, hogy ne tapizzuk a gépeket, mert nagyon forró itt-ott a cső. Egyébként, ha valami okból megszűnne a gáz és az áramszolgáltatás Budapesten, akkor se áll le a rendőrség. Van két nagy aggregátor, és a gázolaj sem probléma. Miközben a város sötétbe borulna, a rendőrségen nem állnának le a gépek.
Nem akarnak bennünket felengedni a föld alól, a tábornok inkább megmutatja azt a vezérlőtermet, ahonnan a budapesti rendőröket küldik ki a helyszínekre. Amikor ott jártunk, nagyjából 10 ember ücsörgött a számítógépek mögött. Kiderül, hogy ebbe a terembe már csak azokról az eseményekről jutnak el információk, amelyekhez mindenképp rendőröket kell küldeni.
Korábban sokat szórakoztak a 112-es hívószám kezelőivel. A tábornok elárulta, hogy amíg nem minősült szabálysértésnek, nem egyszer volt olyan, hogy mobiltelefon-kereskedők a 112-vel tesztelték a használt készülékeket, mert azt SIM-kártya nélkül is lehet hívni. Aki most ilyet csinál, az szabályt sért, és jöhet a hivatalos dorgálás, sőt, annál egy kicsit több.
Az első emeletre érünk, ahol a tábornok kicsit elidőzik az épület szépségein, és közösen állapítjuk meg, hogy Finta József tervező jól dolgozott. Az imaszoba ugyan nem közvetlenük az ő érdeme, de azért lett a házban az is. Meichl Géza kérdés nélkül mondja, hogy a rendőrség nem csekkolja, hogy mennyien járnak imádkozni. Nagyobb ünnepekkor egyébként ugyanitt ökomenikus istentiszteletet tartanak.
Még mindig az elsőn vagyunk, lassan ebédidő. Az itt dolgozó csaknem kétezer emberről saját étterem gondoskodik, ahol kísérőink szerint jól főznek. Ehettünk volna babgulyást, tyúkhúslevest, meg még vagy ötven féle ételt. Naponta ezt nagyjából nyolcszázan meg is teszik. Kiderült az is, bár ez a szolgálati titok határát súrolja, hogy itt készítik azoknak a rendőröknek a szendvicseit, akik terepen vannak és tüntetést, vagy valamilyen eseményt vigyáznak. Meichl tábornok szerint ez már nem a régi „pudvás zsemle téliszalámival”.
Szépen lassan haladunk felfelé, amihez az épületben található rengeteg lift egyikét használjuk. Fogalmam sincs milyen liftek, de rendszeresen ellenőrzik őket, ráadásul ha egymilliószor nyomták meg valamelyik gombot, akkor a szerkezet már nem indul, jöhetnek a szerelők átnézni. Ezt azért nem várjuk meg, megyünk tovább.
A rendőrségi informatika király, ehhez nem fér kétség. A 15. emeleten tudjuk meg, hogy azoknak a mikrobuszoknak a képei, amelyek a tüntetőket pásztázzak, gyakorlatilag azonnal itt kötnek ki. Ha valaki tör, zúz, satöbbi, akkor innen szólnak le a föld alá, az irányítási központba, onnan pedig a helyszínen dolgozó rendőröknek mondják el, mi a helyzet.
A csupa üveg épületet évente kétszer mossák le kívülről. Olyan ez, mint a őszi-tavaszi nagytakarítás, amit a nagyi csinál, itt ipari alpinisták ereszkednek alá kötélen, hogy kisuvickolják az ablakokat. Azokat az ablakokat, amelyek egyikére 2007-ben már lőttek is. A tábornokunk bízik abban, hogy többször senki sem nézi céltáblának kedvenc épületét.
Mindent bejárhatunk, csak egy helyre nem mehettünk be. Pedig kíváncsiak voltunk mint Judit, a Kékszakállú herceg várában. Az 5. emeletet szigorúan őrzik. Helyette igazi kényes témát árult el kísérőnk, aki nem mellesleg gazdasági főkapitány-helyettes is. Ennek azért van jelentősége, mert csak ő ismeri a Nagy Vécépapír Titkot! A rendőrség papírszükségleteinek beszerzése nem is kis feladat, hiszen a Teve utcában nagy, a többi kapitányságon pedig kis tekercses papírt használnak.