A Fidesz–KDNP népszerűségének visszaeséséről tanúskodnak az elmúlt hetekben megjelent közvélemény-kutatások, valamint az október 12. óta tartott időközi választások is. A támogatottság csökkenésének mértéke a különféle intézetek módszerei szerint változhat, de a rövid távú tendenciák eléggé nyilvánvalóak.
Szakemberek arra figyelmeztetnek a mostani adatok láttán, hogy túlságosan rövid idő telt el ahhoz, hogy tendenciáról lehessen beszélni. A közvélemény-kutatások mindig folyamatokat láttatnak, és nem egy pillanatnyi adatállapotról beszélnek. Néhány hónap adatsorára lenne szükség ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni a pártok közötti erőviszonyokról.
Ami most jól látszik, hogy a Fidesz táborát elhagyók a bizonytalanok között landolnak. A jelenség nem újdonság a hazai politikában. 2002 és 2006 között az MSZP támogatóinak jelentős része távozott a bizonytalanok közé, majd az újabb országgyűlési választás közeledtével újra megszerették korábbi pártjukat, és hatalmon tartották a szocialistákat.
Négy évvel ezelőtt rekordtámogatottságot ért el a Fidesz–KDNP, a Tárki szerint a teljes népesség 46 százaléka szimpatizált a kormánypártokkal. 2012 szeptemberére a jobbközép alakulat támogatottsága 15 százalékra zuhant, ami több mint kétharmados szavazatvesztést jelentett, mégis az idei összes országos választást a Fidesz nyerte.
A fönti példák is arra intenek, hogy nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni az adatokból, a felméréseket pedig érdemes az időközi választások adataival is összehasonlítani, de a helyi sajátosságokat semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Az ózdi megismételt polgármester-választáson például a Jobbik aratott elsöprő többséget, de a számok mögé nézve világos, hogy a Fidesz nem veszített szavazatokat, csak a részvétel ugrásszerű növekedésével nem tudott újakat szerezni.
A budapesti 11-es számú egyéni országgyűlési választókerületben azonban már egy másfajta jelenséget láthattunk. A részvétel jelentősen visszaesett a tavaszi voksoláshoz képest, azonban míg a baloldal a korábbi szavazóinak a 62,82 százalékát aktivizálni tudta, addig ez az érték a kormánypártok esetében csak 43,86 százalék volt.
Ha az utóbbi választás eredményét vetjük össze a Tárki legutóbbi felmérésével, amely a teljes népesség körében több mint 33 százalékos kormánypárti veszteséget regisztrált, akkor valamennyire közelebb jutunk az erőviszonyokban beállt változások megértéséhez.
Tagadhatatlan, hogy a tavasszal még a Fidesz–KDNP mellett kitartók egy részét minden bizonnyal az utóbbi idők ügyei elbizonytalaníthatták. Vélhetően ez országszerte különböző mértékű, az újpesti-angyalföldi körzetben, úgy tűnik, nagyobb volt az elbizonytalanodás, mint országos szinten.
Természetes politikai reakció a pártvezetők részéről, hogy örömmel veszik a Fidesz népszerűségének erodálódását, azonban számukra is figyelmeztető jel, hogy jelentős gyarapodás az ő oldalukon sincsen. Nagy vonalakban úgy tűnik, hogy a Jobbik, az MSZP és az LMP tudott minimálisan erősödni, de szignifikánsnak az sem tekinthető.
Ugyanez történt az előző parlamenti ciklus során is, amikor az MSZP támogatottsága csak azért tűnt emelkedőnek, mert a Fidesznek a biztos szavazói körében is lezajlott egyfajta erodálódás. Mindezek ellenére sem tudták a szocialisták megelőzni a kormánypártokat, és a biztos szavazó pártválasztók körében most is 28 százalékpontos hátrányban vannak.